Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

848. országos Illés február 12. 1878. 157 ipart találni ? Ott, a hol nagy népesség van. Egy országot sem fognak nekem mutathatni, a hol nagy népesség nélkül virágzó ipar volna. Magyarországnak népessége ma még csekély: harmadfél ezer esik egy • mérföldre. Hiszen mezőgazdaságunk szükségleteinek fedezését is alig bírja ellátni. Mindenütt, a hol virágzó ipar van : 5—6—7 s több lelket számláló lakosságot találunk egy D mértföldön, a melylyel a tőke ós az ipari értelmiség arányban áll. Azon törekvések tehát, a melyek az országból egy éjen át iparos államot akarnak csinálni, phanrásiák. T. ház! Az a vámtariffa, a mely eddig forgalmunk alapjául szolgál, egy némelyek által ugy állíttatik oda, mint ha a vámtarifának ideálja volna, mint ha kifejezése volna a szabadkereskedés ideáljának. Sőt Kerkapoly t. barátom még azt is mondta, hogy a tervezett vámtariffát azért nem szereti, mert az tör az iránynyal; nem a számok a fők, hanem az irány. No én előttem a számok a főbbek és nem az irány; (Helyesléi a középen.) mert hiszen, ha az irány volna a fő, akkor elmehetnénk ennek az iránynak a nullájáig, t. i. midőn semmi vám sem volna kivetendő. És Ausztria a maga vámjaival körülbelül abban az irányban halad ugy, hogy ha még egy pár lépést tesz, elér oda, hogy semmi vámjövedelme nem lesz ós akkor a külföld nevetné Ausztriát, hogy ejnye milyen jó emberek ezek az osztrákok, mindenkit szívesen nagy vendégszeretettel látnak; a bennlakók ugyan adóznak, ámde az idegenek szabadok. És hogy keletkezett ez a tariffa? Ennek a története nagyon érdekes. (Halljuk !) Jó ezt tudni, {Halljuk!) ha az ember ideálképen akarja odaállítani. Az ötvenes években egy kitűnő osztrák statusférfiu azt gondolta, hogy de jó volna egy nagy vámterületet csinálni egész Németországból, egész Ausztriából, egész Magyarországból és még Olaszországból. Magam is szerettem volna, mert ez ránk nézve nagyon is hasznos lett volna. Noha Bruck kigondolta is ezt, mégsem lett a dologból semmi; mert Németországban gyanakodtak, hogy talán még sem lesz egészen jó. Azonban az alkudozások folyamában ezt a vámtariffát az osztrák államférfiak később traditiónaliter mindig lejebb ós lejebb szállitották. Ezzel captálni akarták Németországnak rokonszenvét és ők ezt az áldozatot meg is tehették, mert ha a közösvámterületből lett volna valami: ez az áldozat csak ideiglenes lett volna; azután csináltak volna ők együtt egy meglehetős védvonalat és osztozkodtak volna a vámjövedelmekben busásan. De t. ház, nem részletezem én ez a dolgot, mert csak jelezni akartam azon tendentiát, hogy mit szándékoztak ezen folytonosan lejebb szállított tarifával elérni, a mely odáig jutott, hogy ezt bátran philanthropikusnak is lehet mondani. Méltóztassanak megnézni, hogy mily leszállítások történtek idő folytán a vámtótelekben? Felmentem magam t. ház! a felolvasástól, mert a számok annyira piczinyek, hogy azokat e háznak rósz világítása mellett nem láthatom, azonban az eredményt tudom. (Halljuk]) 1851-—55-ben, mikor ezen vámreform megkezdetett, az osztrák-magyar birodalomnak összes importja — ha jól emlékszem — 205 millió forint volt. Ezen 205 millió forint után kapott a monarchia vámjövedelemből körülbelől 21 millió frtot. Az ezután következett 5 évi cyelusok mindenikében folyvást lejebb és lejebb szállott ezen jövedelem, mert folytonosan mérsékelték a vámtételeket olyannyira, hogy 1871—74-ben, midőn a behozatal 576 millió felé állott: a jövedelem — ha jól emlékszem — kisebb volt egy millióval. Hogy mennyire csökkent a vámbevétel, daczára annak, hogy növekedett a behozatal, kitűnik onnan, hogy mig 1850-ben a vámjövedelem az öszszes behozatali értéknek 10% volt, addig a 70-es években három és néhány tized % szállt. A t. kereskedelmi minister ur, vagyis inkább e tárczának helyettese, tegnap igen helyesen mutatott azon momentumra, hogy Ausztria ós Magyarország azon egyedüli állam az európai államok közt, mely a vámjövedelemből alig tud valamit bevenni. Vannak nekem is adataim, — de azokat nem fogom felolvasni, — melyek bizonyítják, hogy nincs egyetlen állam sem Európában, mely a vámokat oly kevéssé tudná hasznosítani, mint Ausztria-Magyarország ; holott mindenki tudja, hogy alig van állam, mely jobban rá lenne szorulva, hogy ezen forrásokat is kihasználja. Tehát nézetem az, hogy ha most az eddig létezett vámtételekkel szemben egyik-másik irányban vámemelések javasoltatnak, azokat érteni lehet és el is lehet fogadni; ellehet fogadni azért, mert első sorban az osztrák iparórdekeinek szolgálnak, és ez reánk nézve is közvetve hasznos; ellehet fogadni továbbá azért, mert azáltal, hogy itt a textil ipar számára némi kis vámemelést engedünk: viszont mi a pénzügyi vámokból oly összeget kapunk, melyet nem lehet figyelmen kivül hagyni. Ez kölcsönös megegyezése a két kormánynak, és ha ezen egyezségből lesz valami, azon árt, mely ezért tőlem követeltetik, szívesen megadom, és meg vagyok győződve, hogy ez által hazánknak is hasznos szolgálatot teszek; mert ez által biztosítását eszközlöm azon együtt| élésnek, mely Ausztriának és Magyarországnak i annyira szükséges. Én azoktól, a kik most krajczárokkal mérik ezen kiegyezési kérdést azoktól, a kik azt mondják, hogy abban semmi más momentum nincs, mint a kétszer kettő = négy, a rideg kereskedői álláspont; ezektől azt kérdem, mondják meg nekem, ha lehet számokban kifejezni: mit ér Ausztriának és Magyarországnak, hogy békésen együtt