Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

156 SáS. országos Kies február 12.1878. vég"e megértettem, hogy ezen adatokban minő értelem rejlik s azoknak csakugyan igen tanulságos értelme van. Azt láttam, hogy az osztrákmagyar forgalom főczikkei között 24 esztendő tanú sága szerint 66 nevezetes czikk van, a melynél a birodalom összforgalma mindig passiv, t i. többet hoztunk be külföldről, mint n mennyit kivittünk, s 57 ugyanazon főczikkekbői aetiv volt: többet vittünk ki, mint a mennyit behoztunk. S bátor leszek, — hisz ez kézirat, magamnak nyomattam ki, ba i'iiim egyik-másikának szétosztottam, — felsoÜ, :.i. miben vagyunk passivek s miben acíivek az összforgalmat illetőleg. Igen meglepő az eredmény. [Biiljuk ) 24 i szti ndő óta passiv vagyunk, a rozsnál, kuk' riczánál, hüvelyesnél, — most az utóbbi években, ] 8'< 1 — i 4-ig 8 milliócskával: azután passiv a kukoric ái ál 7 millióval, szarvasmarhánál 2.900,000-rel, t fennél 800,00<)-rel, sertésnél 7 millióval, nyers bőröknél 4 millióval, ismét nyers bőröknél 5 milióval, boroknál palaezkokban 1 millióval, — hisz n \a sok, hanem nekünk legalább 5-öt kellene ki\inni. Len, kender és még több hasonló nyersanyagnál, melyekben Magyarország részint már bővé kedik, részint még jóiban bővelkedhetnék: I assiv vagyunk De passiv vagyunk oly dolgokban is, melyekre nézve azt hallottuk itt, hogy nem szükséges semmi vámfelemelés, mert nagy erővel áll ott az osztrák ipar, nem kell neki védelem. Osak némelyeket fogok említeni. Itt van a pamut-fonal: 1871—74-ig 14 millió a hiány; pamutfonal fehérített alakban közel 1 millió; pamutfonal festett alakban 2 millió; gyapjufonal 9.000,000, zsákfonal 1.000,000, kemény gyaratfonal 5 millió, lágy gyaratfonal 3 millió, gyapjufonal 1 millió, pamutáruk finomabbak 1 millió; pamutáruk, legfinomabbak közel 1 millió; lenáruk 1 millió és igy tovább. T. ház, csak egynehány mutatványt akartam ezen dolgokból, melyek bennünket első sorban és különösen most érdekelnek, fölhozni. Ezekből azt látjuk, hogy az ausztriai magyar birodalom a maga totalitásában a nyers termékekben a külföldre is szorul. Tehát mi magyarok nem vagyunk képesek fedezni összes nyers termékeink szükségletét. Mi következik ebből? Ebből az következik t. ház, hogy a Lajthán tul állandó nyitott piaczot találunk, csak termelnünk kell minél többet, ós itt van a kész piacz. És abból, a mit az iparczikkekre nézve mondottam: mi következik? Ebből az következik, t. ház, hogy Ausztria az iparczikkek tekintetében sincsen annyira kifejlődve. Nem akarom számokkal a t. házat tovább fárasztani, pedig kimutathattam volna, hogy az előbbi években némely iparczikkekre nézve hanyatlás állt be. Miért? mert a concurrentia a külfölddel igen erősen nyomja őket. Már most t. ház, hogyha azoknak az iparcikkeknek érdekében az ország némi kedvezést szoli gáltat: azt kérdem, tesz-e valami olyast, mit nem lehetne helyeselni? Véleményem szerint nem. Mert lii&íen a gyapjuiparnak segélyezése részünkről nemcsak az osztrákoknak szolgál egyedül hasznukra, hanem nekünk is. Nekünk is van már kisebbszerü szövetiparunk és akarjuk, hogy legyen nagyobb, pedig lehet is nagyobb. Az országban van több oly vidék, hol a gyapjuipart igen jól ki lehetne fejleszteni. Ott van pl felföldünk. Erdély a népes szász földdel, ott van a bzékelyföld, hol ezen iparág máris meg van honosítva, de még inkább kifejleszthető. Tehát nekünk is használ részben, bár megengedem, hogy sokkal kevésbé, mint Ausztriának. De azután kérdem t. ház! hát a mi gyapjúnk nem érdemel-e különös figyelmet? Az osztrákmagyar monarchia még ma is 13 millióra menő gyapjút visz ki a külföldre, hogy azt mint posztót ismét behozza. Hát ez által nincs indokolva, hogy concessiókat tegyünk az ausztriai iparnak is, a mely az én szemeimben nem idegen ? Én az ausztriai ipart a szövetkezett társ dolgának tekintem, olyan társ dolgának, a kinek ha a sorsa jól megy, az én sorsom is jól megy ós viszont, mert egymásra vagyunk utalva. Méltóztassanak elhinni, hogy abban a perczben, a mint az ausztriai ipar hanyatlik: mi is szegényedni fogunk, a magyar állapotok is hanyatlani fognak. Mindaddig, mig ezen kölcsönös hatás egymásra ólénkitőleg hat, kívánatos, hogy ezen viszony fentartassék, és ha lehet, javittassék. Én az osztrák ipart egészen más szempontból nézem, mint sok más e házban. Én a monarchia másik felét szövetkezett társnak tekintem, sőt azt is hiszem, hogy még a magyar ipart is az osztrák ipar fogja megteremteni (Élénk ellenmondás a szélső balon) a közös vámterület alapján. És ez nem merész állítás, hanem a tapasztalásra alapított meggyőződés. Méltóztassék bárkinek e hazában körültekinteni és visszanézni arra az időre, midőn a mi iparunk nagyobb mérvben kezdett lendülni: micsoda értelmi erő, ós tőke hozta ezt létre Magyarországon ? A lajtántuli; kivételképen mi is csináltunk valamit, — és itt nem akarok magunknak szemrehányást csinálni, hanem ez történt azért, mert mi szegényebbek vagyunk tőke és ipari értelmiség dolgában. Tehát nem mi, hanem ők hozták létre nálunk az ipar lendületét. És ezen processus tovább fog folyni, ha a közösvámterület megmarad és a jó egyetértés alapján fejlődik a gazdaság itt, az ipar ott ós ez mindig fokozatosabb ós fokozatosabb mérvben fog fejlődni és épen az osztrák ipar fogja kifejleszteni a m&gyart. Nekünk az ipart önállólag, magunktól rögtönözve előállítanunk lehetetlen. Szeretném azt én is, ha elérhető volna; de nem lehet. Méltóztassanak körültekinteni az egész világon: hol fognak virágzó