Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-348
848. országos ülés február 12. 1878. 153 A nemzetnek és a monarchiának nem minden érdekét foglalja magában e kiegyezés. Követkézhetik ; fog is következni más, talán ennél is nagyobb birodalmi érdek, a mely mellett e nemzetre appellálni szükséges lesz. És ha a felhívás peroze bekövetkezik — egészen eltekintve a végveszély esetétől, — a nemzetnek lesz annyi politikai belátása, hogy az exigentiáknak megfeleljen, és tanúsítsa ismét azon politikai belátást, a melyet tanúsított 1867-ben. De ha 31.8 6 7-ben e politikai belátással a gazdasági téren való bevallott aránylagos járatlanság, a gazdasági érdek kicsinylése járt együtt: ok-e ez arra, hogy most is ez kísérje arra azt? ok-e arra, hogy minden alkalommal, mikor politikai érettséget tanúsítunk, gazdasági könnyüvérüséget is tanúsítsunk? (Helyeslés balról.) Szívósaknak kell lennünk; (Halljukl) szívósaknak nem csak az üres jog, a jus dormiens hangzatos frázisa mellett, hanem szívósaknak egyszersmind a nemzetgazdasági érdekeink védelmére. (Helyeslés balról.) Ezek után kivált a kereskedelmi minister ur kijelentése után, a ki lehetetlen feltételeknek nevezte kívánságainkat, minthogy nem remélhetem, hogy a módosításokat, melyeket t. barátaim jeleztek s melyek a kiegyezés sanirozására vezetnének, a kormány elfogadni lenne hajlandó : az általános szavazásnál „nem"-mel vagyok kénytelen felelni (Elénk helyeslés a bal, szélső bal és szélső jobbfelől.) Korizmics László: T. ház! Nem szívesen szólalok fel. Nagyon előre haladt már a vita s nagy azon szónokok száma, kik az előttünk fekvő tárgyhoz annyi oldalról szólottak, hogy a tárgyat körülbelül kellőleg megvilágitottnak lehet tekinteni. Hogyha mégis fölszólalok, adom okát először abban, hogy én is tagja voltam azon bizottságnak, mely a ház bizodalmából az előttünk fekvő törvényjavaslatokat előzetesen tárgyalta és tagja voltam azon többségnek, mely ezen törvényjavaslatokat a t. háznak elfogadásra ajánlotta. Ez felszólalásomnak egyik oka. Másodszor fölszólalok azért, mert a vita folyamában több oldalról érintették azt, mintha mi, a kik e törvényjavaslatokat a háznak ajánljuk és a házban értük helyt állunk: majd az illető jegyző által föl fogunk jegyeztetni és ugy bemutattatni az országnak, mint a kik sajátlag nem jó hazafiak. Én praenumerálok e följegyzésre előre is. Ily ijesztgetéssel t. ház, a meggyőződéseket nem lehet elnémítani, az ilynemű fenyegetés nem lovagias fegyver. Ha ez közbe nem jön: nem szólalok fel; de nem is szoktam, — méltóztatnak tudni — eddig sem soha a ház türelmével viszszaélni. Felszólalok továbbá azért: mert ugy veszem észre a háznak hangulatából és ugy veszem észre XÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. a nyilatkozatok többségéből, hogy hazánk íegvitalisabb érdekeire, a mezőgazdaságra, mely mindnyájunkat tart és táplál, nem azt a figyelmet méltóztatnak fordítani, a melyet megérdemel. Alá akarják rendelni e nagy érdeket egy szintén nagy érdeknek; de a mely ma még nem létezik, mely csak a jövőben fog létezni. Ez a mezőgaz\ dasági érdek, a melyről a t. házban többen oly i kicsinylőleg szólnak, évi termelésében legalább ezer milliót képvisel. Ebből élünk mindnyájan, kik e hazában lakunk; képviseli azon 300 milliót, melyet külkereskedósünk részint Ausztria felé, részint a külföldre tovább szállít. Körülbelül másfél milliárdnyi az, a mit évenként tovább szálli! tünk. Ugy hiszem ráférne ezen érdekre, ha arra ! kissé komolyabb szemekkel tekintenénk. (Helyeslés a közéjben.) Fölszólaltam végül azért, t. ház, mert ugy veszem észre, hogy bajaink okát, •— mert bajaink számosak, — hibás adresse alatt keresik legtöbben. Nem ott fekszenek az okok, melyek bajainkat okozzák, nem ott fekszik, ahol most a t. ház keresni méltóztatik, t. i. a közösvámterületben, kapcsolatban Ausztriával. Nem ott fekszik a baj. Az szerencsónk. A közösvámterület nélkül fokozottabb lenne ez országban a nyomorúság: ez benső meggyőződésein. En, t. ház, körülbelül 40 éve, hogy nézem e hazának gazdasági fejlődését és körülbelül 30 éve, hogy mint egyszerű igénytelen napszámos mező| gazdasági érdekeinket gyenge erőmtől telhetőleg szolgába törekedtem. Ugy látom, t. ház hogy ezen ország ritkán fogta föl helyesen érdekeit és mindig <<ly dolgokért rajongott, melyek sajátlag a jövendő ze .éhez Motoznak és annak áldozta fel azt. mi tdileg ló e ; a miből tettleg ól. Méltóztassanak viss'.a m ! ' : ' . mi történt 184^-ban Az úrbéri kénUs nu-r tott, s ezen megoldás megrendítette az d : ./ alapokat ős ezen megrendülés még most is ó e hető kisebb-nagyobb mértékben azon száintaln jóravaló földbirtokos csalási elpusztulásában, mii ma is lépten-nyomon tapasztalunk. Evek sor in át fejlődtek ki ezen nagy okok okozatai. Hogy az úrbéri kérdés megoldatott, annak min lig örültem'; mindig örömmel tekintettem magának a kérdésnek megoldására, mert hiszen a kényszeritett munkán nem fekszik áldás. De a mód, t. ház, a melylyel ezen kérdés megoldatott: volt káros, az volt e hazára nézve a végtelen károsodás okozója. Méltóztassanak csak fölvenni: úgyszólván egy éjszakán át szűnt meg az országban a mezőgazdasági termelés lehetősége. A földbirtokos-osztály, mely azelőtt birtokait, mint méltóztatnak ludni, nem instruálta, egy reggel fölébredvén, azt látta. hogy nincs a ki szánt, nincs a ki vet: mert rnegi szűnt az úrbéri viszony. Jól történt, hogy meg20
