Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-348
154 348. országos ülés február 12. 1818. szűnt. De kérdem : nem lehetett volna e megszüntetést más módokon eszközölni? Nem lehetett volna átmeneti intézkedéseket tenni, hogy szakin ánynj un kával lehetett volna az átmenet alatt fentartani a termelést az ország, a birtokosok és a volt jobbágyság javára ? Lehetett volna. Meg is volt mondva; én magam voltam az, a ki a 4ü-es években nyíltan fölszólaltam, hogyha ezen megszüntetés bekövetkezik — éreztük, sejtettük, hogy be fog következni: — miként kellene az átmenetet szabályozni. Egyetlenegy ember volt az országban, a ki megérteti, s azon egyetlenegy ember gróf Dessewffy Aurélnek az atyja volt. Elhangzott .szavam : mert az érzelem és nem az értelem határoz nálunk. (Zaj a bal és szélsőbal felöl és nevetés.) Méltóztassanak csak nevetni, (Halljuk!) ezen acíió következésében száz meg száz milliónyi kárt okozott az országnak. Evek multak el, a mig be tudta magát az ország rendezni, és alig hogy ez úrbéri viszony megszűnt: jött az országra a szokatlan mérvű adó az 50-es években. (Mozgás a baloldalon.) Igen is szokatlan mértékű, nem azért, mint ha absolut nagy lett volna, hanem azért, mert mi voltunk gyengék: birtokaink nem voltak berendezve, felszerelve, de azért azon adókat kellett fizetnünk, és azon adók fizetése kettőzte azon csapást és nyomort, melyet az úrbéri kérdések helytelen megoldása szült. Ez tartott évekig, a földbirtokos osztály pusztult, adósságokat csinált. Jött az úgynevezett úrbéri kárpótlás ; évek múlva jött, szerény mérvekben jött, de segített némileg, és mikor az illetők megkapták, fizették vele a múlt években történt adósságot, ugy, hogy a mezőgazdaság ismét nem szerelhette fel magát, mert arra megfelelő tőkéje nem maradt. így ment gazdasági életünk fokról fokra tovább, igy fejlődtek állapotaink, és midőn az ötvenes évek után, a sorsnak különös kedvezéséből, kedvező terméseink jöttek: kezdtünk egy kissé magunkhoz jönni. ; Méltóztatnak emlékezni, sokan vannak e házban velem együtt, a kik az ötvenes évektől a hatvanas évekig gazdasági téren munkálkodtunk és azon időszak, — ki merem mondani, —Magyarországnak az ujabb időben gazdasági tekintetben legfényesebb ideje volt. Mind azon haladás, a mely a gazdasági téren eszközöltetett, azon évekre vihető vissza, (Mozgás a baloldalon.) így ment állapotunk odáig, mig előbbi politikai helyzetünk az ujabb politikai életnek tért nem nyitott. Abban a perczben, a mint ismét a cselekvésre léphettünk a politikai arénában, viszszavonultunk lassanként a gazdasági térről, ós az előbb virágzásnak indult mezőgazdálkodás, — a mely p. o. csak a gőz-cséplőgép behozatalával 15—20 milliót investiált, — ez tény, mert bejött az országba körülbelül 3—4000 cséplőgép ; későbben ismét jobban és jobban el lőn hagyatva azon értelmi erő által, a mely az előtt gondozta és vezette a termelést. A 67-iki kiegyezés, talán szerencsétlenségünkre, igen gazdag termeléssel járt együtt, azért mondom szerencsétlenségünkre; mert ha valamivel szűkebb mérvű terméseink lettek volna: talán több mértéket tartottunk volna kiadásainkban. Az 1867—68. ós az azelőtt levő óv, oly bámulatos nagy jövedelmet hozott a gazdaságnak, hogy mi az országos investiók tekintetében is elvesztettük körülbelül a mértéket. Innen van, hogy aránylag az ország erejéhez drágán rendeztük be magunkat; innen van, hogy költséges nélkülözhető építkezésekben merítettük ki magunkat ; innen van, hogy olyan vámházat állítottunk, mely negyedfél millióba került; holott el lehetett volna végezni 2 — 300 ezerrel ; innen van, hogy öt év alatt 5—600 mértföld vasutat építettünk, a mit ha felosztottunk volna 15—20 évre : semmi bajunk nem lett volna: (Helyeslések.) innen van, hogy az 5 — 600 mértföld vasúthoz — melynek terheit alig bírjuk fizetni, mert közel 20 millióra mennek, — vicinális utaink nem voltak, s azért télen 5—6 hónapig a vasúthoz nem lehetett menni a sár miatt; mikor pedig porzottak az utak, annyi árut vittek oda, hogy a vasút nem győzte. Szóval, investitiónkban, kiadásainkban nem tartottunk mértéket. És ez gazdaságunkra nézve, a mennyiben a mi mezőgazdasági exportunkat elősegítette, hasznosnak mondható, de káros volt annyiban, mert egyszerre ópittetvén mindenütt az egész országban a vasutak, ez ugy felszöktette a gazdasági napszámot, hogy ennek folytán a gazdasági termelés kétszeres költséggel járt ós a szegény gazda azt vette észre, hogy ott van ugyan a vasút, de ő nem győzi a kiadásokat. Ha e dolgokat helyesebb felszámítással tesszük vala: áldás lett volna ; igy pedig, inert mértéket nem tartottunk, megzavarta a gazdasági termelést. Azután méltóztassanak visszaemlékezni, micsoda állapotban hagyta az ország a földbirtokosi hitel tekintetében sokáig. (Halljiűc!) A megszorult földbirtokos nem kaphatott sehol megfelelő áron pénzt; a földhitelintézet csak 1863-ban keletkezett, s azóta igaz, sok könnyet szárított, sok kölcsönt adott, mert közel 60 milliót adott ki. De mikor és mennyi idő alatt ? A kis birtokos még most is oda van vetve az uzsorások önkényének. Méltóztatnak tudni, hogy az uzsoratörvényt a földbirtokos nemzetnek parlamentje törülte el, és oda vetette a földbirtokost a határtalan fosztogatásnak ; évek kellettek hozzá, hogy belássuk, hogy e tett idő előtti volt, mert előbb hitel-forrásokat kell teremteni, s azután lehet csak az uzsora-törvényt megszüntetni. (Helyeslés a baloldalon,)
