Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

152 348. országos ülés február 12. 1878. ugyanazon árú, de roszabb posztót készítenek. Ha pedig ezen okoskodást tovább folytatjuk, akkor minő eredményre jutunk? Arra, hogy látszólagos védelmet nyújtunk egyrészt, látszólagos minőségű posztót juttatunk a népnek másrészt; látszólagos compensatiót követelünk magunknak ; látszólagos irányt követünk, melyre nézve itt tiltakozást hal­lunk, hogy védvámos, niig hívei Ausztriában magukat ,,Sehutzzollparthei"-nak nevezik; — szóval a látszat politikájának ösvényén indultunk útnak, a látszat politikáén, a mely 1875. február 3-án gazdasági reform-ígéretekkel kezdődött, s ma a traditiók folytatásával védekezik. (Élénk helyedés bal, szélső bal- és szélső jobbfelöl.) Én ezen utón baladni nem akarok. És épen ezért nem fogadhatom el azon compensatiót, melyet a pénzügyi vámok nyújtanak; azon compensatiót, mely ha ezen egyezkedés különben kielégítő volna s lehető volna annak alapján állapotaink fejlődése, épen ezen fejlődés folytán elenyésznék és értékét veszítené ; míg ellenkező esetben, ha — a mi valószínűbb — e szövetség hatása alatt továbbra gyengülnénk, a compensálandó károk, a fogyasz­tási adóveszteségek aránytalanul és mindinkább növekednének, s igy kiegyenlítésünkről ismét nem lehet szó. Helyesen monda minap Jókai Mór t. képvi­selő ur, hogy térjünk a realitás terére. (Halljuk!) Arra akarok lépni a tekintetben is, arra akarok lépni, és épen ezért nem követhetem fanta­siájának merész röptét , még ha meg ara­nyozza is szárnyait a művészet azon tökélyével, mely a költöttet is valónak tünteti fel. Elhiszem neki, hogy a megelégedés hallgat; de hallgat-e az ország? Vagy a kormány szava zárja el fülét a panaszok elől ? S kinek higyjek inkább: a kor­mánynak-e, neki magának-e"? kik azt állítják, hogy gyengék vagyunk, kedvezőtlen sorsunk a küzdelem esélyeire; vagy ismét neki, mikor ellenkezőleg bizonyítja, hogy virágzik, hogy gyarapodik itt minden? Ha valaki túllicitálja a szélsőségeket, nem mi teszszük ezt, kik sohasem tápláltunk nagy reményeket s ma nem akarunk kétségbe esni; hanem teszi ő. ki ugyanazon festékekkel szinez most, mikor véd, melyeket hosszú időn át a tá­madásoknál használni megszokott, s a melyektől, akkor is meg nem ijedni megtanultunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) _ És osztrák retorsioval fenyegetnek bennünket netáni szakítás esetén. A legkülönösebb ebben az. hogy épen ugyanazon oldalról hozatik fel, hogy Németország nem rajtunk kezdi meg a retorsiót, hanem az osztrákokon s a mi ennél is sokkal sajátságosabb: az, hogy ennek tanúbizonyságául megemíittetett, hogy miután a vasvámot sem fogadta el Németország, agricol vámot sem fog érvényesíteni: mintha a vas tekintetében való szabad kereskedelmi politika nem férne teljesen össze az agricol védelem követelményeivel? De javaslataink ellen még élesebb támadásokat intéznek, mint okoskodásaink ellen; s a külön vámterület veszélyeit és hátrányait végzeteseknek tüntetik fel. — megfelelt erre Szilágyi Dezső t. barátom : — a provisoriumtól is irtóznak; ennek bizonytalanságait ecsetelik, sőt — mint Hieronymi t. képviselő ur •— azt is állítják, hogy ennek tartama alatt azon czélok sem érhetők el, melyeket kitűztünk. Elhiszem — ugy értve; — de megjegyzem, hogy mind a két irányban félreértéseken alapsza­nak a következtetések. A provisoriumot, melyet mi eontemplálánk, nem hónapok, hanem évek szerint mérjük. Ha két óv nem elegendő : lesz három; ha kevés a három : legyen négy. (Helyeslés a bal, szélső hal és szélső jobbfelöl.) A fő az, hogy az igazság alapjára átléphessünk; hogy — a mint Bittó István t. képviselő ur megjegyezte — a számla egyenlegét helyesen elkészíthessük; hogy ne az alkudozási ügyességben legyünk kénytelenek bízni, —- a mire nézve beismerem a ministerium fölényét, s a miről beismerte a minister ur ma, hogy nem vezet semmire; hanem, hogy meg­győzőleg mi mondhassuk a velünk szembe állók­nak; ..Voce veritatis devicti, retrorsuni". (Helyeslés balról) Jól tudom, hogy a provisorium esetére sem maradhat meg minden ugy, a mint van; hogy a bankra, hogy a ezukor-adóra, hogy a restitutióra nézve intézkedést szükséges tenni. De ha a házon kívül azon megjegyzést halljuk, hogy a kiegye­zésnek meg kell lenni, s meg is lesz, mert szük­séges ; mi annál hatályosabban mondhatjuk, hogy miután a kiegyezésnek igy meglenni nem szabad: a provisorium meglesz, meg kell lenni, mert ki­kerülhetlenné válik. De nem akarom további polémiával fárasz­tani a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk]) Nagyobb a kérdés, sokkal mélyebben gyökerezik itt a meg­győződés, semhogy velejébe hathasson a polémia. Ha elfogadhatnám a kormány fatalismusát, ha magam is azon meggyőződésben volnék, ha az egész nemzet komoly akarattal nem képes többre, mint egy, bánni kitűnő, ministeriuma: — hagyján, el­fogadnám a javaslatokat; de én nem érzem magam képesnek ily lemondásra, és nem vagyok hajlandó e kiegyezést, mint ultima ratiót elfogadni, odaállí­tani, mint oly megállapodást, mely mellett a nemzetnek annak nem sikerülte esetére is inog kellene maradnia. (Helyeslés balról.) Bemélhetjük-e, hogy ez alapból elég erőt merítsen krisis esetére a nemzet, hogy ebben feltaláljon annyit, a mennyi szükséges arra, hogy azért súlyos körülményekkel is daczoljon? (Helyedés balfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents