Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-348
348. országos Illés február 12.1878. 151 irányuakra a monarchia másik felében róni kénytelenek vagyunk, egyike azon nagy igazságtalanságoknak, melyek a jelen javaslat eredményeit képezik. Az életképes, védelem nélkül még exportra is eléggé megerősödött ipart rontjuk meg olyanért, a mely állítólag mesterséges nagyobb támogatásra szorul Azt, a mely állítólag 300 millió értéket exportál, azért veszélyeztetjük, a mely állítólag magától megélni nem képes A közös és így az összetartozó érdeket sújtjuk és praemiumot adunk a külön irányú törekvéseknek ! Valóban különös előkészítése egy 10 esztendei békének ! (Derültség.) De kinek kedvéért? minek fejében hozzuk e nemcsak gazdasági, nemcsak pénzügyi, hanem e szerint egyszersmind politikai nagy áldozatot ? Azért-e, hogy Ausztria piaczát biztosítsuk magunknak, mely, a mint állíttatott, nekünk épen oly becses, mint Ausztriának a mienk ? Gróf Lónyay adataiból ugyan kiviláglik, hogy Ausztria nem kizárólagos, nem is túlnyomó piaezunk. s erre czáfolatot nem hallottunk. De másrészt ezen áldozatokkal nem biztosítjuk magunknak jobban ezt a piaezot; mert ha léteznek azok a nemcsak politikai, hanem gazdasági alapon nyugvó közös érdekek, a melyeken a közös vámterület egész elmélete alapszik, akkor ezen osztrák piacz biztosítva marad számunkra minden eshetőségre. K piaezot a vámvonal el nem fogja előlünk zárni, s az, a mi megdrágíthatja, jelenleg is fennáll, működik. Annak e kiegyezés s — fájdalom — már az 1867-iki kiegyezési szerződés sem szabott határt A differencziális tariffák rendszere a vasutakon, a hajókon, mely által a magyar termékek s a magyar piacz állandóan nyomatnak: virágzik ma is, támaszát leli a vám- és kereskedelmi régi törvényben és új tervezetben. Hiszen alig múlt néhány hete, hogy a Duna-gőzhajózási társulat nem a szállítás mértföld-hosszai szerint, hanem a Budapesten alóli állomások megkülönböztetésével alkalmazott árszabály szerinti különbséget : a concurrentiát Galicziával, Oroszországgal ós Eomániával kénytelenek vagyunk elszenvedni ina is. Es ha a vámközösség alapján ellenünk fordított ezen közlekedési s piaezunkat a vámvonalnál semmivel sem kevésbbé nyomó akadályokat elmozdítani akarjuk: kikkel találkozunk szemben? Nemele, ugyanazokkal, kiknek kedveért áldozatokra szóllittatunk fel, de a kiktől, — pedig tőlük kellene — compensatiót nem nyertünk. E mellett, t. ház, minő azon osztrák ipar helyzete, mely ezen védelmet követeli? Szükséges e kérdés, mert tudnunk kell: komoly-e az érdek, melyért áldozatokat hozunk. Apponyi Albert gróf képviselő ur kimutatta, hogy nem oly kétségbe esett; s még ha azon adatok, melyeket Hieronymi t. képviselő úrtól hallottunk az ellenkezőnek bebizonyítására, helyesekül elfogadhatók volnának is: nem bizonyítanak semmit; mert a mellett, hogy az angol pótszerződés előtti s az arra következő időben nagy különbséget tüntetnek fel a bevitel közt, emelkedvén ez az utóbbi időben; míg a kivitel mindig egy színvonalon maradt, mi következik ebből? Az, hogy a szükséglet belföldön is a szédelgési korszakban legalább látszólag növekedett: azon piaezoké ellenben, melyekre kivitelünk szolgál, hasonló mértékben nem gyarapodott; nem is szólva arról, hogy az emelkedett angol bevitel mellett emelkedhetett egyszersmind az ausztriai gyárak termelése azon irányban, amelybon a belföldi szükségletet elégítette ki. De elfogadom, hogy az osztrák ipar ma még is nyomottabb helyzetben van; nyomottabb helyzetben igenis azon általános okok folytán, melyek az angol, melyek a német, melyek az amerikai iparra ugyanazon mértékben hatottak. És ezen okokat orvosoljuk mi a magunk költségén? Pedig van-e valóban szükség e védelemre? A t. pénzügymi nister ur beszédéből bebizonyíthatni az ellenkezőt. Azt hiszem, oly értelemben használom ezúttal adatait, mely ellen neki sem leend kifogása. Fogadjuk el, hogy az osztrák gyapjú szövetekből a behozatal nem 60,000, a mint saját állítása szerint a valónál magasabbra becsülte, hanem csak 40,000; hanem csak 30,000 ; hanem a mi a valónál kétségen kívül messze alól áll, csak 20,000 méter-mázsára rúgjon s hasonlítsuk ezen összeget egybe azon 10, mondjuk 15,000 métermázsával, melyet a t. pénzügyminister ur az angol behozatalra számított: — kérdem, hogy azon ipar, mely a szükségletnek 3 / 4 , vagy %-ad, legalább is 3 / 5-öd részét fedezi, nyomott iparnak, védelemre szoruló iparnak és tönkre menő iparnak nevezhető-e? Pedig ne feledjük, a drágább árúkat termeli ezen ipar, és az olcsóbb, alsóbb kategóriájú szövetek hozatnak be Angliából. Lehet-e akkor állítani, hogy a jobb ós nagyobb kelendőségnek örvendő brünni gyártmányokat kiszorítják az angol gyártmányok? Ezt t. ház, bizonyára senki sem következteti. Következtetheti legfölebb azt, hogy az angol árak mérséklésére hatnak a brüni áraknak, oly mérséklésére, melyre a mi fogyasztó közönségünknek bizonyára joga van. S mi következik ebből még tovább? Az, hogy e vámtariffa tételei nem is véd vámos természetűek, hanem prohibitiv jellegűek. (Ugy vaui bdfelől.) Es, ha a t. pénzügyminister ur hivatkozott a yorkshirei összes iparkamarák jelentéseire, én is hivatkozom azokra. Hivatkozom különösen azon tételeikre, melyekben bebizonyítják, hogy itt a tariffa-tételek alapján is, az osztályozás alapján is prohibitióról, monopólium megteremtésérő] van szó a brüni ipar számára, (Ugy van\ balfelöl,) Ez ellen azon okoskodás, hogy, ugy is kijátszák, kikerülik az angol gyárosok a tarifát szöveteik nehezítésével : nem érvényes. T Ia kijátszák : kijátszák azzal, hogy
