Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

150 348, országos Illés február 12.1878. A helyzetnek, melyben vagyunk, főnehézséget az képezi, hogy nem világos. Ha azon szavazattal, melyet most adunk, alá volna irva, meg volna pecsételve a kiegyezés: talán könnyebb volna a határozat. De nem igy van a dolog. Számos részlet még előtttünk sem fekszik, s azt, hogy az egyezkedő másik fél részéről minő eljárás követtetik, egyáltalában nem tudhatjuk. Szembe kell tehát az elfogadáson kivül még egy másik eventualitásnak is néznünk s midőn határozunk, készeknek kell lennünk az egyik és a másik eset következményeit viselni. A ministerium oly élesen állította fel a kérdést, hogy a felelősséget teljes mértékben elvállalta mind a kéteseire, De e felelősség bennünket nem fed; — mi meg nem nyugodhatunk benne, inert minden esetben, a siker és sikertelenség esetében egyaránt visszahárul az a t. ház minden tagjára. Magunknak kell tehát nemcsak azon esetre nézve, hogy e javaslatok törvényekké válnak; hanem az ellenkező esetre is, hogy a másik félnél vagy további folyamatában az egyezkedés megakad, a tényekkel számolnunk, s a követendő ut iránt határoznunk. Elő kell készítenünk okvetlenül nemcsak mind azon rendszabályokat, melyek a mű befejezése esetén, hanem azokat is, a melyek esetleges meghiusultása alkalmával nélkülözhetlenek ; oly politikát kell követnünk, a mely mellett egyik és másik esetre szolgáló fegyverrel rendelkezhessünk; az egyezésnek nem szabad kedvezőtlenebb helyzetbe juttatni bennünket, mint a minőben a nélkül lettünk volna. A felelet, melyet erre a ministerium részéről hallunk, az, hogy csak ne rajtunk törjék meg a kiegyezés, csak mi ne legyünk annak okai, s ha jönni fogna egy, a ministerium nézete szerint, igen veszélyes és igen nehéz küzdelem, azt ne mi idéztük legyen elő. De elég-e ennyi előkészület ? biztosit-e ez a jövőre? s ha, a mint meg vagyok győződve, maga a javaslatok elfogadása esetén teremtett helyzet reánk nézve kedvezőtlen leend, s ha egyéb záloga a jövőnek mint az, hogy nem mi vagyunk a szakadásban hibásak, a másik esetre a ministerium politikája mellett kezeinkbe adva nincsen: elvállalhatjuk-e ezen politikáért a felelősséget ? Az iránt t. ház, előttem kétség nem forog fenn, hogy akár innen, akár a tulfél részéről kiinduló kezdeményezés vagy felmerülő akadály folytán hiúsul meg e kiegyezés: a következmények ezért nem lesznek különbözők. Nem lesznek különbözők, hiszen természetes és a történelem rendje nem azt nézi, hogy kinek volt igaza az okoskodásban s nem az dönti el az eredményt, melyik követelt helyesen s melyik illetéktelenül ? A tényezők közt, a melyeknek utólagos hatása beáll, a subjectiv helyeslés vagy roszalás, bármi tekintetben is igen csekély jelentőséggel bír. A ki előrelátó ; a ki biztosabb fegyverrel rendelkezik ; a ki lépéseinek horderejét jobban bírja kiszámítani; a ki az előkészületet gondosabban megtette : az marad a győztes mindenkor és mindenütt. Pedig a jelen eset sem fog bármi tekintetben is ez alul kivételt képezni. Nem egy vagy más tényező kivánatához vagy", hajlamához szabad itt alkalmazkodni, nem a subjectiv érzületre építeni; hanem kötelességünk arról gondoskodni, hogy a nemzet mindenesetre a legkedvezőbb helyzetbe juttattassék. Megtörtént-e ez ? Megtörténik ez a parlament részéről, ha e javaslatok igy, a mint előttünk vannak, elfogadtatnak ? ha, midőn az egész gazdaságos együttes élet alapfeltétele az érdekközösség : nem a kikutatott és megállapított közös érdekekre, hanem épen az ellentétes érdekek kiemelésére, igen tökéletlen és részleges kiegyenlitgetésre van az egész terv fektetve. Kétségen kivül léteznek közös érdekek ; kétségen kivül léteznek egyének, sőt osztályok, kik a közös érdekek érzésétől nemcsak át vannak hatva, hanem közvetlenül is osztoznak azokban a birodalom túlsó felében is. S minő állást foglalunk el mi a szabad kereskedelmi irányt Ausztriában szintén velünk együtt életfeltételül tekintőkkel szemben ? Miben adunk támaszt törekvéseiknek, melyek a mieinkkel egyeznek? Miben mozdítjuk elő azon lehetőséget, hogy ők jövőre érvényesíthessék szavaikat ? A ministeri okoskodásoknak leglényegesebb pontját — helyesen fejtegette ezt Hieronymi képviselő ur is, hallottuk a ma felszólalt minister úrtól is, — képezi épen annak állítása, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése elé elháritatlan akadály a jelen javaslatok által nem gördittetik, mert — a mint mondatott — ha fontos az iparczikkek piacza: ugy Ausztriának kifelé is legnagyobb érdeke, hogy iparpiaczát biztosítsa. De ha eddig nem érvényesült amott e törekvés, midőn annak materialis akadály útját nem állotta, midőn — fel kell tennem — teljes erővel támogatta azt a magyar kormány : minő kilátás van arra, hogy érvényesülhessen ezentúl, midőn a törvény biztosítékai az ellenkezőt védik ; a kormány kezét pedig szabad működésére nézve megkötik"? Minő bizalommal lehetnek hozzánk azok, hogyan várhassuk összeműködésüket, a kik midőn velünk párhuzamos érdeküek, nemcsak a velünk szemben ellentétes érdekünknek ós védelmet nyerő iparosoknak nyújtott kedvezmények által sújtatnak, hanem sújtatnak még azon compensatiók által is, melyeket mi pénzügyvámok alakjában követelünk ? Kétségtelenül ezen kettős teher, melyet a kormány politikája alapján a szabad kereskedelmi