Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

136 347. országos Illés február 11. 1878. ország nem függne tökélstesen a külföldtől (Helyeilés a baloldalon.) ki indokolásnak a takarékpénztárak betéteire vonatkozó tételét szintén nagyon naivnak kell mondanom, mert hisz 1848. előtt nem volt Magyarországban pénzgazdaság, hanem volt terménygazdaság. Az akkori viszonyokat tehát a mostaniakkal összehasonlítani egyátalán nem lehet. Azóta a pénz értéke egy harmadára csökkent; a mi 1848-ban egy húszason volt megvehető, azt most alig lehet egy forinton megvenni. Továbbá kiki tudja azt is, hogy 48. előtt az emberek közvetlenül kölcsönöztek pénzt egyik a másiknak, ellenben, most a legnagyobb része pénzintézetek közvetitésével él. Ezek oly viszonyok, melyeknek összehasonlítása merőben lehetetlen. Hanem van a dolognak egy oldala, a mely összehasonlítható, s ez a kamatláb. Mindenki tudja, hogy a gazdasági fejlődés egyik hévmérője a kamatláb. Ha az magas, ha az uzsora tenyészik : a gazdaság hanyatlik. Ha az alacsony: a gazdasági viszonyok virágzanak. Még az 50-es évek elején rendes országos kamatlábnak volt mondható a 6% ; — ma maga a kormány 8—9%-et fizet, magánosok, üzletemberek a legkedvezőbb körülmények közt 10— 12%-et, kedvezőtlen viszonyok közt ennél sokkal többet is fizetnek. A kormány ezen adatai tehát, ha valamit bizonyítanak, épen a kormány ellen bizonyítanak. Még feltűnőbb a gazdasági fejlődés csekély volta, ha összehasonlítjuk más államokéval. Mert hisz a világ halad és minden egyes államnak haladnia kell. Elmaradni nem azt jelenti, hogy egyik állam absolute megáll, hanem, hogy elmarad a többiektől, melyek gyorsabban haladnak. (Helyeslés a baloldalon.) Ebből a szempontból vizsgálva, absolute és a legnagyobb határozottsággal lehet mondani, hogy Magyarország elmaradt. Én t. ház, ezer meg ezer adatot idézhetek arra nézve, hogy más államok mennyire haladtak ós hogy e haladás mennyivel nagyobb mint Magyarország haladása. Hanem egy-két frappáns példát mégis idézek, s épen azért, mert a kormány arra hivatkozott, mily nagyon haladtunk a külforgalomban: én is a külforgalom köréből akarok egy pár adatot idézni. (Halljuk!) Itt van Belgium, melynek lakossága 4.800,000. Belgium 1831-ben külön vált, s önálló vámterületet alkotott, 1838—1850-ig 800 millióval emelkedett ott a forgalom. 1850-től mai napig pedig a forgalom 4.500 millióra emelkedett. Tehát a lakosság egy fejére körülbelül ezer frank forgalom esik ; holott pedig nálunk a dicsért magas külforgaloinnál agy fejre nem esik több 40 írtnál, a mi átszámítva körülbelül 80 frankot tesz. Ez tehát a haladás itt mi nálunk. De vegyük Franeziaországot. Itt a külforgalom 1853-ban — az előbbi adatokat nem sikerült hamarjában megkerítenem —- 2,700 millió frankot tett: 1875-ben pedig volt a forgalom 7.300 millió frank. Az emelkedés tehát ezen egynehány esztendő alatt majdnem 300%-os, és így a forgalom növekedése egy fejre 130 frankot tesz Franciaországban; holott nálunk Magyarországban, a mint mondáin, az összes forgalomból esik egy fejre körülbelül 80 frank. Ha tehát a vámközösség egész idejét vesszük a számítás alapjául és igy tesszük az összehasonlítást más államok fejlődésével : látnunk kell azt, hogyan állunk mi. De t. ház. én azt kérdem : lehet-e a vámközösség egész idejét a számítás alapjául fölvenni'? Hisz 1851-től 1867-ig más rendszer állott fönn. Igaz, megvolt a vámközösség ; de nemcsak a vnmközösség volt meg, hanem a financzialis közösség is, volt állami, közigazgatási és egyéb közösség. Ugy hiszem, hogy a t. kormány nem azt akarja bebizonyítani, hogy az 1867 előtti rendszer volt jó, hanem épen ellenkezőleg, hogy az 1867 utáni volt jobb, és ugy az 1867. alatti adatokra nem kellett volna hivatkozni, hanem az 1867. utániakra. Nagyban és egészben véve azt bizonyítgatja a kormány, s az tűnik ki ezen adatokból, hogy 1867-től 1873-ig a gazdasági életnek számos functiója növekedett, míg ezekben 1873-tól kezdve határozott visszaesés van. Hanem a kormány ugy okoskodik, hogy az 1873-ig tapasztalt emelkedés a vámközösség eredménye, ellenben az 1873. után bekövetkezett hanyatlást az úgynevezett „Krach" idézte elő. Épen ennek ellenkezője áll. Az 1867-től 1873-ig mutatkozó emelkedésben — a jó terméseken kivül •— a legfőbb szerepe volt az úgynevezett expensiónak. annak, hogy mi száz meg száz milliókat kölesönkép felvettünk és azokat elköltöttük; ellenben 1873. után megszűntünk milliókat felvenni és visszatértünk a természetes mederbe. (Halljak!) Miután pedig ezen a ponton fordul meg az, hogy kedvező vagy kedvezőtlen színben lássuk a vámközösséget: én bátor vagyok valamivel közelebbről vizsgálat alá venni, hogy az 1867-től 1873-ig tartott emelkedés valóban a vámközösségnek volt-e eredménye. Ha igen, akkor természetesen a kormány állítása az igaz : ha ellenben megfordítva áll a dolog: akkor nekem van igazam. A kormány indokolása, a vámügyi bizottságjelentése és a t. ministerelnök ur egyaránt hivatkoznak arra, hogy az 1873-ban bekövetkezett válságnak hatása alatt nemcsak mi szenvedtünk, hanem a nagy iparos államok is, minők Anglia, Francziaország ós Németország. E hivatkozás egy tévedésen alapszik. Ezen nagy iparos államok a mienkkel ellenkező helyzetben vannak a krisisre nézve; ezen