Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
847. országos ülés február 11.1878. 137 nagy iparos államok a krisis egész processusa alatt, a mely a hatvanas években kezdődött ós a mai napig tart, adók voltak, t. i. kölcsön-adók ós eladók; mi pedig vevők vagyunk, kölesön-vevők és vásárlók. Ily körülmények közt a hasonlítás nem lehetséges. Különben nézzük : hogyan keletkezett az egész 1873-iki krisis. Érdemes erről szólni, annyi sok hivatkozás történt arra, (Halljuk! balfelöl.) ugy, hogy már egyszer jó lesz tisztába jönni vele. (Halljuk!) Az államoknak két neme állott egymással szemben, az úgynevezett nagy iparos, bőpénzü államok és a mezőgazdasági szükpénzü államok. Az elsőkhöz tartoznak Anglia, Francziaország, Németország, részben Ausztria és Belgium sat. Az utóbbiakhoz tartoznak Bgyptom, Törökország, Oroszország, a Ohili-i és Argentini köztársaság és Magyarország. Midőn a 60-as évek elején a bekövetkezett úgynevezett gyapju-krisis, a melyre a t. pénzügyminister ur is hivatkozott, véget ért, akkor azon nagy iparos államok, a melyek az elmúlt évtizedben meghódították iparterményeiknek a mezőgazdasági piaczokat: kettőzött erővel hozzá fogtak a termeléshez, hogy ezen piaczokat kiaknázzák. Nevezetesen igen nagy lendületnek indult az összes ruházati ipar-csoport, az úgynevezett textil-ipar. De t. ház! csakhamar kitűnt, hogy a mezőgazdasági államok nagy piaczai, épen, mert ez országok szűk pénzviszonyok közt voltak —- igen hamar kimerültek. A nagy iparos államok látván azt, hogy ezen mezőgazdasági államok csak azon esetben fognak tőlük nagy mennyiségeket vásárolhatni, ha pénzt kapnak kölcsön: elkezdődtek az ismeretes nagy pénzügyi operátiók, s az úgynevezett ifjú államok derüreborura csinálták az adósságokat. S mire fordították ez adósságokat? egy részét új beruházásokra fordították. Ezen egész korszakot jellemzi az, hogy jóformán az egész világon a legnagyobb gőzerővel építettek vasutakat. Ez által a több iparág is nyert, mert nagy lévén ezen itju-államokban a munkabér: mindenkinek jó dolga volt, s e szerint vásárolhatott is. Mi következett ebből? Az, hogy az érintett ruházati iparon kívül minden más ipar ós különösen a vasipar lendületnek indult, és mindenki bizva azon nagy sikerben, mely akkorában eléretett, rendkivül kiterjeszkedett, az üzlet megkétszereztetek, uj beruházások tétettek minden iparágban — mindig a nagy iparos államokat értem — s így folyt a dolog: inig azok az ifjú államok, melyek mezőgazdasággal foglalkoztak, észrevették, hogy vannak ugyan vasutaik, de azok nem fizetik ki magukat. Kénytelenek voltak tehát szűkebbre szorítkozni, sőt egyn amelyiknél bekövetkezett az is, hogy az kamatokat nem bírt fizetni és beállott a reactió. A reactió nem egyszerre állott be ós a nagyiparos államok látván, hogy itt valami közeledik, ugy akartak a dolgon segíteni, hogy proKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. ductióikat megkétszerezték, ugy gondolkozván, hogy inkább nyernek egy ezikken kevesebbet, de többet hoznak a vásárra. így keletkezett azután az a nagy szédelgés, melynek előbb-utóbb nem lehetett más vége, mint az, hogy az a mesterkélten létrejött virágzó állapot szétpukkanjon, mint a habgolyó. (Helyeslés balfelöl.) így áll, t. ház, a dolog —• és ez nem az én nézetem; hanem minden nemzetgazda, ki ezzel foglalkozott, beismeri, hogy ez volt a dolognak lefolyása. Már most mi következik ebből ? Milyen helyzetet idézett elő ezen válság a nagyiparos és minőt a mezőgazdasági államokban ? Midőn a válság kiütött a nagyiparos államokban, azok, a kik pénzüket kikölcsönözték Chilinek, Perunak, Törökországnak és Egyptonmak, miután a nevezett államok kamatot fizetni képesek nem voltak és csődöt mondottak, 100 és 100 milliókat vesztettek. Mi történt továbbá ? Az, hogy azon iparosok, kik óriási befektetéseket tettek, miután ezen iparágak megszűntek jövedelmezők lenni, pénzüket szintén elvesztették, a termelést szűkebbre szorították és hogy azon százezrek, kik ezen nagy iparosoktól nyertek munkát, kenyér nélkül maradtak; végre, hogy ezen államok, melyeknek főkereseti forrása az ipar volt, ennek megszűntével, mondhatni gyökerükben lettek megtámadva. Látjuk tehát, hogy a nagyiparos államokat leginkább sújtotta ezen krisis és azért ezekre nézve a krisis rendkívüli csapás színében tűnt fel. Azonban t. ház, nem így áll a dolog a mezőgazdasági államokkal. (Halljuk!) Minő változáson mentek ezek ezen időszakban keresztül ? Nyertek vasutakat, tehát oly intézményeket, melyek az ő jövedelmük főforrásának a mezőgazdaságnak szolgáltak. Minthogy ezen államokban tulajdonképen ipar nincsen, vagy ha van, nem olyan, a mely tekintetbe vehető volna, hanem a mezőgazdaság a főjövedelmi forrás; ez a mezőgazdaság pedig nyert az által, hogy kiviteli utakat teremtettek számára: nemzetgazdászati tekintetben ezen államok az egész processus által nem vesztettek semmit, hanem csak nyertek. (Helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy pénzügyeik megromlottak; de itt nem pénzügyekről, hanem nemzetgazdasági helyzetükről van szó. Ebből következik, hogy itt Angliára s a nagyiparos államokra való hivatkozásnak helye nincsen. (Helyeslés a baloldalon.) ki 1867—73-iki fejlődésünket nem lehet a vámközösség javára irni, hanem ellenkezőleg, ha ennek hatását ismerni akarjuk, akkor le kell számitanunk azon rendkivüli duzzadást, mely 1867-től 1873-ig beállott. Ha ezen szempontból vizsgáljuk a kormány adatait, akkor azok a legszomoruabb színben tüntetik fel Magyarország helyzetét ós a tanulság belőlük az, hogy ezen időtől a magyar I nemzetgazdaság minden funktiója szenvedett. 18
