Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

SA7. országos Illés február 11,1878 135 nál való károsodásunk recompensalva van azáltal, hogy Austria némely pénzügyi vámoknál többet * fog fizetni, a mit Magyarország javára, mint arai a megosztási kulcs szerint Magyarországra esik, mivel Austria 70 százaléknál többet fogyaszt. De még többet is mondott a minislerelnök ur, t. i. azt, hogy a véd vámok emeléseért a recompensatiót az képezi, hogy az osztrákok viszont beleegyeztek a pénzügyi vámok emelésébe. Mit jelent ez t. ház ? Ez azt jelenti, hogy Magyarország nagy drágán megfizetni kénytelen nemcsak azt, hogy bizonyos minimális hasznot kapjon a kettő közti fogyasztás és a részesülés aránya szerinti különbségnél fogva; hanem nagy drágán megfizeti még azt is, hogy az osztrákok beleegyeznek abba, hogy ők saját jövedelmeiket fokozzák s ennek fejében mi milliókkel járulunk azokhoz. Valóban t. ház, ha mi oly gazdálkodást folytatunk, hogy több milliót kidobunk — nem ugyan az államkincstárból, hanem az adózó polgárok zsebéből — csak azért, hogy az osztrákok nagy kegyesen beleegyeznek abba, hogy saját jövedelmeiket fokozzák : valóban nem tudom, hova jut az ország ? Különben, hogy az ily politika megérdemli-e t. ház támogatását: az kinek-kinek meggyőződésétől függ. De mi következik mind ebből? (Halljuk! a szélső balon.) Ha eredményhez akarunk jutni, ha az osztrákok ingerültségét nulliíleálni akarjuk, akkor az egyezkedést a törvényes alapon kell megindítani; azt kell mondani: a mi a miénk, az a miénk ; a mi a tietek, az a tietek — s most egyezkedjünk, do ut des, facio ut faeias. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon). A kiindulási pont tehát nem lehet más mint az önálló vámterület (Ugy vaui a bal- és a szélső baloldalon). Egyezkednünk keli, mint önálló nemzet önálló nemzetid, s ha ezt tesszük, akkor mindazon engedmény, melyet Magyarország saját jogaitól eltérve az osztrákoknak adni hajlandó: a valóság színében fog feltűnni, mind áldozat Magyarország részéről. Holott jelenleg mint vagyunk? Saját jogos követeléseink foszlányait is csak ugy kegyképen kell az osztrákoktól kicsikarnunk, s ez is ugy tűnik fel : mint áldozat Austria részéről Magyarország javára. (Helyeslés a baloldalon^) Akkor az alkudozások közeledést fognak eredményezni ; most pedig az eredmény okvetlenül az egymástól való eltávozást, (Ugy van] bal/elől.) Legyen szabad most t. ház, röviden megvizsgálnom a vámközösség és a különvámterület kérdését. (Halljuk] balfelöl.) Nem akarok itt ismétlésekbe bocsátkozni, hanem csupán összefoglalni akarom az eddig előadott érveket és csak néhány pontra nézve kívánok bővebben kiterjeszkedni. (Halljak] bal/elöl) Mindenek előtt t. ház, gazdasági szempontból fogom a kérdést megvizsgálni A kormány azon tételt állította fel indokolásában, hogy a vámközösség Magyarországra nézve előnyös volt. Ha ezen tétel áll, akkor abból nem következnék ugyan egész biztossággal, hogy jövőre is előnyös lesz a vámközösség, de legalább valószínű. De t. ház, való-e ezen tétel ? Egy negyed évszázados tapasztalat mit bizonyít? Ennek elején Magyarország mint a világ egyik leggazdagabb állama lett elismerve ós melynek végén oly helyzetbe jutottunk, melyet tőlünk irigyelni nincs oka bárkinek. A kormány felsorol egyes adatokat, melyek — szerinte — arról tanúskodnak, hogy a gazdasági élet azon idő alatt virágzásnak indult. Nem akarok ezen adatokra bővebben reflectálni, hanem csupán három legpraegnansabb tételt fogok megvizsgálni. „A külforgalom emelkedik", ,.az iparágak fejlődnek", „a takarékpénztári betétek növekednek". Nézzük ezeket egyenkint. Ami a külforgalom emelkedését illeti, erre nézve tény az, hogy az ötvenes évek óta Magyarország összes gazdasága megváltozott. Azelőtt Magyarország nagyrészt marhatenyésztéssel foglalkozott; az ő()-es évek óta pedig áttért a szántás-vetésre. Ennek következtében a nyerstermónyeknek kiviendő mennyisége természetesen növekedett. Ezen a jobbágyság eltörlése és a munka felszabadítása következtében egészen uj aera állott be, melyet az előbbenivel összehasonlítani, absolute lehetetlen. Más államok tapasztalata azt bizonyítja, hogy a mikor ott ily átalakulás bekövetkezett: a termelés néhány év alatt megkétszereződött. Mit látunk minálunk? Daczára számos más kedvező körülménynek, ez az eredmény nem éretett el. De ezen idő alatt Magyarország nagyszerű vasúti hálózat birtokába is jutott. Ugyanis — nem akarom egyenkint felsorolni az adatokat, — mig 18-lC-ban a mi hálózatunk 33 kilométer, míg 1850-ben 357 kilométer volt, már 1874-ben fi392 kilométer. Ha a mi forgalmunk arányban növekedett volna a vasúti hálózat növekedésével: akkor 1850-től mostanáig 50—60 milliótól nem 2--300 millióra, hanem 1000 -1200 millióra kellett volna növekedni. (Helyeslés a baldalon.) Tehát az export növekedése semmi arányban sincs azon érintett egyéb tényezőkkel. A mi az egyes iparágak fejlődését illeti, a mire a kormány hivatkozott, én nem vizsgálom az egyes iparágak számszerűit! adatait, hanem tény az, s azt mindenki tudja s csudálom, hogy ezt elfelejtette épen az előttem szóló t Éber képviselő ur, hogy mig 1840-től egész az 50-es évek elejéig Magyarország iparczikkekbeli szükségletének legnagyobb részét önmaga állította elő, addig most alig van iparág, melyben Magyar-