Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

342. országos Ülés február 5. 1878 7 lyek szótválasztanak bennünket. Én ez alkalommal, tekintve a közös czólt, melynek elérésére ezúttal törekszünk, az előbbi pontokat keresni fogom ; az utóbbiakat, ha egyáltalában léteznek, vagy létezhetnek, kutatni nem fogom. (Helyeslés a baloldalon.) Teljesen egyetértek az igen t. képviselő úrral arra nézve, hogy Magyarországnak a fogyasztási adókat és más indirekt adókat illetőleg önállóan kell rendelkeznie, ha anyagilag gyarapodni s boldogulni akar, s ez szerintem a fogyasztási adó kérdésének egyedül helyes megoldási módja. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral arra nézve is, hogy Magyarország pénzügyei egyátalában nem rendezhetők, ha az ország kezei megkötvók, ha nem fejlesztheti iparát és kereskedelmét. (Helyeslés bal/elöl.) Én nem vagyok híve azon politikai iskolának, mely egyfelől dicséneket zeng a magyar földmivelő boldogságáról, és másfelől minden direkt ós indirekt terheket egyedül az ő vállaira rak. (Helyeslés balfelöl.) Mert naponkint fogy, vagy talán nem szaporodik azok száma és csökken azok adóképessége, kik szintén adót fizetnek és fizethetnének, mig másfelől a cultur-állam culturális igényei napról napra fokozódnak. Abban is igazat adok a t. képviselő urnák, hogy minél több közgazdasági kérdést sikerülhet egyszerre és mindenkorra megoldani, annál előnyösebb volna mindkét államra nézve; ez által csak szűkebb mederbe szoríttatnának a minden tiz évben szükségkép ismétlődő viszálykodások, csak átalánosabb lenne a megnyugvás. Erősen hiszem ón is, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat és az autonóm vámtariffa elvetése után nem következnék be a vízözön. (Helyeslés bal/elöl.) Hiszen e közé és a szerződés közé még igen sok befér. Az autonóm vámtariffának, akár egyes tételeinek elvetése sem okoz földindulást, talán csak egy mulandó rázkódtatás jótékony utóhatását. (Helyeslés balfelöl.) Magam is vallom és vallottam mindig, hogy Magyarországnak igen is elkerülhetetlenül szüksége van önálló hitelszervezetre. íme elősoroltam azon pontokat, a melyeknél az igen i.

r képviselő úrral találkozhatni szerencsés vagyok. És tekintve azt, hogy a t. képviselő urnák minden szava és minden kijelentése ez alkalommal a vám- és kereskedelmi szerződós és az autonóm vámtariffa, és az egész kiegyezés sorsának eldöntése előtt actualis jelentőséggel bú-: ezt én részemről szivesen constatálom. (Helyeslés a balon.) Azon határozati javaslatra nézve, a melyet a t. képviselő ur benyújtott, röviden csak az a megjegyzésem, hogy az főlényegóre nézve ugy is minden egyes különvéleményben benfoglaltátik, mert az egyik határozati javaslat sem lenne egy ideiglenes állapot, vagy a status-quo meghosszabbítása nélkül végrehajtható, (Ugy van\ balfelöl) és én azért elvi tekintetben kifogást tenni nem óhajtok, (Helyeslés balfelöl) nem akarok. Simonyi Lajos és Mudrony Soma képviselőtársam által benyújtott különvéleménye azonban kijelöli azon ösvényeket, melyek a szőnyegen forgó törvényjavaslatok elvetése után követendők lennének és ezért ón annak elfogadásához járulok. (Élénk helyeslés a balon.) Somssich Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom t. ház, szerencsés leszek-e mindazt, a mit elmondani akarok, ugy előadni, a mint óhajtanám. (Halljuk!) Megkísértem. És ha mégis az évenként fogyatkozó tehetségeim ez úttal cserben hagynának, számitok a t. háznak mindenkor élvezett szívességére és jóakaratára, hogy beszédem hézagait ki fogja egészíteni, a netán itt-ott megszakított tételeimet helyesen össze fogja fűzni, nem egészen szabatos kiejtésemet helyesen fogja magyarázni, (Halljuk ! Halljuk !) mindenekfelett pedig meg lesz győződve arról, hogy az, a mit mondandó leszek, azon erős meggyőződésnek kifolyása, mely ezúttal azt követeli tőlem, hogy a szőnyegen levő kérdés elől ki ne térjek, (Élénk helyeslés) hanem e tárgyban adandó szavazatomat tehetségemhez képest indokoljam. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy a tanácskozás alatt lévő kérdés felett adandó szavazatok fel fognak jeleltetni a jegyzőkönyvben, ez rendes, mindennapi dolog; ezzel •fenyegetni és szavazatokra pressiót gyakorolni akarni nem is lehet; egy állandó ösztön ez — ha csakugyan szükség van ösztönre — arra, hogy minden egyes képviselő mindig és mindenben lelkiismeretesen teljesítse kötelességót, és szavazzon ugy, mint azt legjobb belátása szerinti meggyőződése parancsolja; helytelen is lenne — mint ezt nézetem szerint is jól jegyzé meg a ministerelnök ur — helytelen is lenne az ilyen fenyegetés bár honnan, még ha egy magán képviselőtől ered is. De tisztelettel kérdezem, minek nevezzem azt, midőn a kormány elnöke nem mint egyszerű képviselő, hanem mint olyan, magas állásából azzal rémíti azokat, kik a napirenden lévő kérdésben tőle eltérő nézetben vannak, hogy javaslatának el nem fogadása esetében oly bajok fognak beállani, melyek oly fényesen igazolandják mind azt, mit ő tett, hogy nem leszen senki, ki szót merjen azok ellen emelni! (Élénk tetszés a baloldalon.) Minek nevezzem ezt ? ! Fenyegetésnek, megfólemlitésnek vagy pressiónak? (Nagy helyeslés a baloldalon.) avagy jó szándékú figyelmeztetésnek ? S ha ez, — ha mint én hiszem, hogy ez jó szándékú figyelmeztetés akart lenni, ez esetben tovább kérdeni bátorkodom az igen t, ministerelnök úrtól: miért nem tudatja velünk e súlyos bajokat? (Elénk helyeslés a baloldalon.) miért nem ismerteti meg azon íatalisticus jövőt, mely reánk szakad, ha sa-