Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
8 HÍ2. országos ülés február &. 1878. ját meggyőződésünk szerint a beterjesztett törvényjavaslatok ellen fogunk szavazni? Miért nem mutat reá a tisztelt kormány azon örvényre, melynek mi szegény avatatlanok öntudatlanul neki rohanunk? Vagy ha oly kényes természetűek e veszélyek : miért nem közölte azokat bizalmasan ? ! Bizalom bizalmat feltételez ! {Helyeslés a baloldalon.) Mi ismeretlen mennyiségekkel nem számolhatunk, mi kénytelenek vagyunk a helyzetet azon adatok szerint megítélni, melyek előttünk ismeretesek, s ha ezek nem elegendők arra, hogy helyesen ítéljünk, ugy ennek valóban nem mi, kik nem szerezhettük meg ezen adatokat, hanem a kormányférfiak az okai, kik ezeket rendelkezésünkre nem bocsátották. (Ugy van \ a baloldalon.) Én azért részemről a bármelyik oldalról jövő fenyegetésektől se ijedve meg, nyugodt lélekkel tanulmányoztam a tanácskozás alatt levő tárgyat, természetesen azon adatokból, melyek birtokomban jutottak, jelesen a beterjesztett tövényjavashtokból, ezeknek indokolásából a szakférfiak nyilatkozatából, és a törvényből, az 1867-iki XH-ik t.-czikknek e tárgyra vonatkozó szakaszaiból, melyekből igen jol jegyeztem meg magamnak hármat. Egyik az, hogy ezen törvényezikk 59-ik szakaszában az országgyűlés a vám és kereskedelmi szerződós kötésére utaltatik; másik az, hogy a két fél ministeríumai által készített szövetségi javaslat felett a két országgyűlés határoz, s csak ezeknek megállapodásai terjesztethetnek a korona szentesítése alá: a harmadik pedig az, hogy ha a létrehozott vagy létrehozandó szerződés határozmányai nem volnának azonnal végrehajthatók : a két részről való felelős ministeriumok fogják az átmeneti intézkedéseket megállapítani. Feszült figyelemmel kísértem a napirenden lévő tárgy feletti vitát, elfogulatlanul hallgattam az érveket, melyek egyrészről a kormány által beterjesztett vámszerződési, és a vámtarifát szabályozó törvényjavaslatok ellen, másrészről ezek mel'ett mondattak el; — részrehajlás nélküli, objectivitással mérlegeltem ezeknek értékét, és ha higgadt megfontolás után kelesem a hatást, melyet az hat napi érvelések reám gyakoroltak, ugy azt két rövid tételben fejezhetem ki. (Halljuk) Egyik az, hogy megerősítettek ezek engem azon régi és soha se ingadozott meggyőződésemben, mely szerint a köztünk és a birodalmi tanácsban képviselt országok közt fennálló vámszövetségnek továbbrai fentartása kívánatos, még pedig mind politikai, mind nemzetgazdászati szempontból annyira kívánatos, hogy ezért az igazság és méltányosság végvonaláig elmenni, sőt e czélból nemzetgazdászati érdekeinket nem koczkáztató áldozatokat is hozni, a körülményekkel számi tó józanság követelményének tartom. A másik az, hogy megerősítettek azon nézetemben is, mely szerint az élőnkbe terjesztett vámszerződés és vámtariffa Magyarországnak érdekeit nem csak ki nem elégíti, de sőt ezekre nézve egész átalánosságában káros; az 1868-iki és 1869-iki vámtariffával egybenhasonlitva pedig határozott eltérés azon iránytól, mely a nevezett évek óta a szabadabb kereskedési rendszer felé törekedett, — sőt visszaesés a régi, Magyarország érdekeivel merőben ellenkező védvámrendszer felé, még pedig nem is igazságos mérték szerint. Első tételemet bővebben fejtegetni, vagy azt az annyiszor elmondott érvek ismétlésével újból és újból bizonyítgatni akarni, ép oly felesleges, mint hasztalan fáradozás lenne; felesleges azokra, kik pártkülönbség nélkül a vámszövetség előnyeit velem együtt beismerik; hasztalan azokra nézve, kik azt minden áron ellenzik, kik minden viszonyok közt mindenesetre a vám elkülönítést" igtatták politikai hitvallásuknak dogmái közé; mert ezeket, ha a körülmények exigentiája, ha a helyzet postulatuma nem, én bizonyára még kevésbé fognám az ellenkezőről meggyőzni. Második tételemet azonban, melyben azt állítom, hogy véleményem szerint az előttünk fekvő vámtariffa Magyarország érdekeit nem csak ki nem elégíti, de ezekre nézve átalában káros, az 1868-ik és 1869-iki vámszerződésekkel egybehasonlitva pedig határozott visszalépés: némileg indokolni kötelességemnek tartom annyival inkább, mert e tekintetben magamat szakembernek nem tartván, kénytelen vagyok tekintélyekre hivatkozni, s a józanul okoskodó ész sugalta egyszerű véleményemet ezeknek szakavatott nyilatkozatával istápolni. (Halljuk !) Ezek közt első sorban találkozom Magyarország ipar és kereskedelmi kamaráinak nyilatkozataival, melyeknek túlnyomó többsége nézetem helyessége mellett tanúskodik, egybenhangzólag a budapesti iparkamarának véleményével, melynek legközelebb benyújtott kérvényében ezeket olvashatni: „az elfogulatlan, és szakszerű bírálat még is azon meggyőződésre kell hogy vezessen, miszerint az általános vámtariffa mostani alakjában, Magyarországnak az 1868-ik évi német kereskedelmi szerződésen, és az 18G9-ik évi angol pótegyezni myeu alapuló kereskedelem polit kai helyzetéhez képest határozott hátralépést jelent." Nem én, hanem a budapesti kamarának szakférfiai mondják ezt tisztelt ház ! Ugyazazon kamara, sajnál'ozását jelentvén ki az átalános vámtarifának beterjesztése felett, azon óhaját fejezi Id: „hogy Magyarország és Ausztria kormányának mégis csak sikerüljön ujabb alkudozásokat kezdve a német birodalommal való kereskedelmi szerződést az osztrák ipart elegendő mérvben megvédő 1868-iki szerződós elveinek és vámtételeinek fenntartásával megújítani."
