Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

124 847. országos ülés febmár 11. 1878. Francziaorszag részint a közlekedési eszközök tökéleíesitése által, részint azon nagy gabnakivitei által, a mely ezen országokból most már életbeléptetett, egy kereskedelmi viszonyosságot állítottak fel, a mely az előtt nem létezett, és e tekintetben nagyon jellemző, hogy ha a Duna mentében azon pontokat vesszük, a melyeknek nyersterményei felénk jönnek, ott mindenütt az osztrák és magyar czikkeket látjuk túlnyomóan és túlsúlyban ; mig ott, hol az oláhországi, bulgáriai gabna Franczia- és Angolország felé vitetik ki, ott valóban mindenütt csak az angol ós franczia czikkeket látjuk; sőt meglehet látni azon vonalat is, mely egyfelől Euscsuknál, másfelől Gyurgyevonál halad. Mit bizonyít ez? azt, hogy azok, a kik ezen viszonyra nem helyeznek súlyt: aligha helyesen járnak el, inert ha ezen viszony megzavar tátik, ez képezendi a különvámterületnek legnagyobb baját. De ezen tárgy t. ház, annyira ki van már merítve, hogy én e tekintetben tovább vitatkozni nem akarok, hanem átmegyek a megoldás másik módjára, a melyet ajánlanak. Bocsánatot kérek t. ház, azon soluíiót, hogy egy-két év múlva újra megkezdjük azon tárgyalásokat, a melyeket már két év óta folytatunk annyi viszontagság között a végből, hogy talán jobb szerződést köthetünk, aligha vehetem komolyan : mert ahoz csakugyan sanguinismus kell, hogy valaki azt higyje, hogy igy jobb eredményre jutunk, mint jutottunk most. Nagy súlyt fektetett a szónokok nagy része az adatokra. Én is nagy súlyt fektetek rajok, s habár kimutattatott is, hogy ezen adatok mily nehezen szerezhetők meg, s mily kevéssé megbízhatók, mert évek kellenek ahoz, hogy némileg megbízható adatokat gyüjthessünk össze, hivatkozás történt a franczia droit de síatistiquere. Ha Franeziaországban olvasnák a mi tárgyalásainkat: nagyon csodálkoznának azon, hogy mi oly nagy jelentőséget tulajdonítunk olyas valaminek, a mire nálunk sem a kormány, sem a kereskedelmi és iparvilág nem helyez súlyt. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy én ezen ily módon megszerezhető adatok ellenében egy másik adatra hivatkozzak, t. i. a világkereskedelmi mérlegére. Méltóztassék ezt bárkinek is átfutni, és arra a meggyőződésre fog jutni, hogy az egész világ roppant milliárdokra menő összegekkel adós valakinek, de nem tudja kinek, mert azt kitalálni, hogy mégis tulajdonképen kinek adósa a világ, nem hiszem, hogy sikerülne. Majdnem minden nagy állam, tekintsük akár Németországot, Francziaországot, nem is szólván Angliáról és Belgiumot, mind ugyanazon helyzetben vannak. Mit mutat ez ? Azt, hogy az ily a bel és kivitelre vonatkozó adatok, a hol, inert fmancziális kérdésről van szó, ezen adatok nagyon szigorúan vizsgáltatnak, nagyon kevéssé megbízhatók, mennyivel inkább lesz ez igy egy közbenső határvonalnál. Azt mondja Szilágyi Dezső t. képviselő ur, hogy sötétben való ugrást teszünk, ha nincsenek megbízható adataink. Azt hiszem, hogy megvannak az életnek is a maga adatai, melyek sokkal erősebben vésik be magokat, mintha azok csak papíron vannak, s a különvámterület és a vámközösség hatását ezen adatokból meg lehet mórlegelni. Azon óriási lendületet és átalakulást, melyen Magyarország átment, — nem hivatkozom számokra, — mióta ezen vámközösség létezik, tiszt, barátom sokkal fiatalabb, hogy sem e korra emlékezzék, de én emlékszem és sokan lesznek e házban, a kik arra emlékeznek, a kik összehasonlítják, hogy mi volt akkor, de csak azok ítélhetik meg valóban azon kirivó különbséget, kik mint Simonyi Ernő tiszt, barátom és ón 18 évig künn voltunk és 18 év után visszajöttünk: (Bálijuk!) — nem találtuk-e Magyarországot egészen más államnak nemzetgazdaságilag, mit az volt, melyet itt hagytunk? Rá hivatkozom: mily nagy a különbség azon Magyarország közt, mely a vámközösség előtt volt és azon Magyarország közt, mely a vámközösség után jött létre. Nem lehet azt számokkal kiszámítani, kiszámította azt az élet; és hogy a számítás helyes, ennek legjobb bizonyítéka az, hogy minden izgatás daczára, mely e tekintetben történt, a tulajdonkópeni különbözetek, melyek a két oldalról szembeötlőleg feltüntettetnek, miben összpontosulnak? Abban, hogy 20 vagy 24 forint legyen-e a kávé, vagy hogy 8-e vagy S frt legyen-e a petróleum vámja. (Helyeslés a középen.) Mit mutat ez? Nemazt-e, hogy ezen egyezség, melyet oly sok vajúdás után két év múlva a ministerium kötött, ha nem is egészen elérte, mert az lehetetlen, de megközelítette a kiegyeztetést az igények és követelések, az előnyök és a károk közt. Ha a két fél ezt nem látná: méltóztassék elhinni, látná a világ és látja malis, és félek, hogy gúny tárgyává lesz azon monarchia, melynek egyezsége ily dolgokon hajótörést szenved. (Tetszés a középen.) Ez nem lenne igen örvendetes; sőt ugy hiszem, hogy a jelen pillanatban nemcsak hogy nem lenne örvendetes, hanem még tán veszélyessé is lehetne Mert ha valaha, most van szükségünk arra, hogy necsak mi bízzunk önmagunkban, hanem hogy egyszer mások is bízzanak bennünk és mi is bizhassunk másokban. (Helyeslés a középen) A provisoriumról volt szó. Ugyan kérem, nem volt-e a provisorium, nem volt-e az eiperimentatio, a kapkodás a politikai, a katonai, a kereskedelmi és administrationalis téren 30 éven át, ezen monarchiának az átka ? (Ugy van! a