Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
847. országos ülés február 11. 1878. 125 középen.) Olyannyira, hogy már-már megingatta a hitet majdnem mindenkiben az iránt, hogy lehetséges-e átalában valami tartós e monarchiában (Igazi a középen.) Az 1867-iki kiegyezés a bizalmat kissé helyreállította, s mindenki azt kezdte hinni, hogy ezen monarchia mégis életképes. Most ismét épen azon viszonyokra nézve, melyek a legdöntőbbek, t. i. a gazdasági viszonyok tekintetében, az együttélésre nézve, azt próbáljuk ós igyekezünk kimutatni, hogy az együttélés majdnem lehetetlen. Nem fogja-e ez a jelen pillanatban a bizalmat, mely e tekintetben keletkezett, tönkre tenni ? Én részemről ezt a legsajnálatosabbnak tartanám, a mi megtörténhetik. Ha sokkal rosszabb volna ezen törvényjavaslat, mint a milyen, én azt hiszem, j hogy annyi kárt nem idézhetne elő, mint a ben- I nünk vetett bizalom megingatása. Azért én teljes j megnyugvással a törvényjavaslat mellett szavazok. (Élénk helyeslés a középen.) Trefort Ágosí, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriuiu vezetője: Méltóz- ! tassék a t. ház megengedni, hogy most szólal- i jak fel. (Halljuk ! Halljuk !) Talán nem méltóztatnak apropos-nak tartani, hogy épen most szólalok fel, mikor az előttem szólott képviselő ur a kormány politikáját védelmezte, de valóban oly állapotban vagyok, hogy nem tudom: vajon képes leszek-e itt maradni az ülés végéig, holnap pedig valószínűleg nem jelenhetnék meg a házban Minthogy pedig egyszer felszólalni kívánok e tárgyban, méltóztassanak megengedni, hogy most szóljak. (Halljuk !) Negyven éve körülbelől, hogy a közélet jelenségeit észlelem, s különösen észleltem a vám ; és kereskedelmi kérdéseket is, s láttam azokat különféle phásisaikban. És láttam az embereket különböző állást foglalni el e kérdések irányában, és épen azért némi csodálkozással tekintem azokat a támadásokat, melyek a vám- és kereskedelmi szövetség s a beterjesztett vámtariffa ellen — s azzal kapcsolatban a kormánynak ez ügyben követett egész eljárása ellen intéztetnek; inert azok ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a mostani kor- j mány motu proprio államcsínyt készítene elő az i ország közgazdasági érdekei ellen ; mintha nekünk j virágzó gyáriparunk volna kitűnő pénzügyi hely- j zettei, s a mostani kormány e javakat könnyel- j müen compromittálni akarná; pedig hát a mostani kormány közgazdasági érdekek körében nem teremtett uj sitoatiókat, s igy el kellett fogadni azt, a melyet talált, sőt eljárására nézve már a taktikát is kijelölve találta. A kormány tehát elfogadta a vámszövetséget, s mi azt most csak meghosszabbítani akarjuk, anélkül, hogy kétségbe vonnék az országnak jogát a külön vámterület felállításához. Mi csak folytatni akarjuk azon közgazdasági politikát, melyet előttünk inauguráltak, melynek egyébiránt némi régibb traditiói is vannak. A minek bebizonyítására legyen szabad röviden egy történelmi reminiscentiát adnom elő. (Halljak! Halljuk!) 1848. előtt az Ausztria és Magyarország közt akkor létezett vámsorompók megszüntetése, s a vámterület közösségének behozatala, az akkori védvámos és védegyleti agitatiók daczára annyira szükségesnek s az ország produetiv erejének fejlesztésére annyira lényeges feltételnek tartatott, hogy mikor az első felelős magyar ministerium életbe lépett, az akkori kereskedelmi minister Klauzál Gábor törvényjavaslatot készített, melyben felhatalmazást kért, hogy Ausztriával tárgyalásokba s alkudozásokba bocsátkozhassák a közbenső vámsorompók megszüntetése ós a közös vámterület alapján megkötendő vámszövetség iránt. A fegyverek zaja közepette a vámügyek háttérbe szorultak; de tény, hogy midőn 1850-ben a vámterület közössége életbe lépett, habár az absolutismus ajándéka volt is, örömmel fogadtatott s az 1867-diki országgyűlés azt törvényesítette, habár joga lett volna követelni a külön vámterületet: s csak midőn a szédelgés következtében a közgazdasági bomlás és hanyatlás beállott: emelkedtek hangok a külön vámterület mellett, melyek részben politikai természetűek voltak, részben pedig közgazdasági iílusiókon alapultak, melyekről elmondhatni: „opinionum commenta delet dies!" •— Egyébiránt az emberi természet gyarlóságában fekszik, hogy midőn acut bajaink vannak, azok okait rendcsen ne ott keressük, a hol találhatók volnának, hanem egészen másutt (Helyeslés a középen.) Tanulságos lesz e helyütt a magyar-osztrák monarchia, illetőleg vámszövetség vámjövedelmét más államok vámjövedelmével összohasonlitani, Adataink az 1875-dik évről szólanak s a nevezetesb államok vámügyének összehasonlítására nyújtanak anyagot. A mondott évben Olaszország 486 millió értékben importált áruezikkeket, melyek vámjövedelme 40 milliót, vagyis értéköknek 8'13%-át tette ; Németország 1788 millió értékben importált áruezikkeket, melyek vámjövedelme 60 millió értékűknek 3'37%-át tette ; Francziaország 1414 millió értékben importált áruezikkeket, melyek vámjövedelme 97 milliót, vagyis értéköknek 6-86%-át tette; Anglia 3739 millió értekben importált áruezikkeket, melyek vámjövedelme 203 milliót, vagyis értéköknek 5"43°/ 0-át tette; Oroszország 819 millió értékben importált áruezikkeket, melyet vámjövedelme 104 milliót, vagyis értéköknek 12-70 9 / 0-át tette; Északamerikai Egyesült-Államok 1108 millió értékben importáltak áruezikkeket, melyek vámjóvedelme 314 milliót, vagyis értéköknek