Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

112 346. országos iilé* február 9. 1878. állapítás itt ugy történik, hogy a most érintőit czél elérhető legyen, az állami jogkörök összezavarása van : akkor meg van az állami jogkörök összezavarása itt is, mert akkor ugyanezen okoskodás mellett áll az, hogy Ausztria határozza meg e szerződés tartalmát, {Helyeslés a balon.) szólni akarok még arról, hogy mit ér azon biztatás, melyet a retorsió veszélyének elkerüléséről, különösen pedig a szerződési politikának ezen vámtariffa mellett lehetővé tételéről hallottunk. Az mondatott, hogy a monarchia másik országában is vannak iparos érdekek, melyek a szerződési politikára való áttérést szükségessé teszik, és hogy ezen érdekek majd mi velünk egyesülve jövőre a védvámos irányzat ellenében egy más politikát tesznek lehetővé. Sőt az előttem szólott t. barátom még ennél merészebb jövendöléssel is élt, mert ő már látta a megtért védvámosokat; látta, hogy azok a védvámosok, kik az utolsó ö—7 év alatt oly inak• csul, oly leküzclhetetlenül követték önnön védvámos politikájukat: jövőre meg fognak térni s önként lemondani azokról az előnyökről, melyeknek jogos birtokába jutnak e tariffá elfogadása által (Tetszés bah'clöl.) Én őszintén megvallom t, ház, nagy súlyt ezekre nem helyezek, mert nem tehetem azt föl, hogy midőn ezen védvámos irányzat elég erős volt arra, hogy 1874-től fogva a lajtántuli kormányt s azzal az egész monarchiát folytonos engedékenységre birja, hogy ez elég erős irányzat az osztrák képviselet mai szerkezete mellett, majd ha nem pusztán törekvő fél, hanem egy megszerzett jog birtokában lesz és ezzel megerősödik: a szerződéses politikának azon akadályát, mely a védvámos irányzatban és a most javasolt tételekben van, önkényt el fogja ejteni. Ezt én nem hiszem. (Helyeslés a bal és a szélső jobb oldalról) Áttérek t. ház, az előttünk fekvő javaslat többi alkatrészére, jelesen arra, a mely a Lloyd szerződésének belevegyitését tartalmazza. (Halljak!) Teszem ezt nem azért, mintha ezen kérdést jelenleg a háznak vitatása alá akarnám hozni; de azért, mert nem helyeslem azt, hogy oly kérdések és ügyek, melyek a vámközösségnek nem szükségszerű folyományai, ezen vámkérdésnek rendezésével mesterkélt kapcsolatba hozassanak. Nem helyeslem azt, hogy az osztrák-magyar Lloyd segélyezése, melyről a két állam ugy is külön törvényben intézkedik, egyszersmind mint a vámszövetség alkatrésze itt is szerepeljen, és én erre nézve részemről igazolást nem látok abban, hogy a segélyzés említése az 1867-ki vámszerződésben is előfordul; mert hisz midőn ezen szerződés megköttetett, az absolut korszaktól, átöröklött minden államszerződés, s a többiek közt ezen segélyezési szerződés is beleiktattatott a törvénybe; de hogy ez a vámszövetségnek az 1867-ki fölfogás szerint szükségszerű alkatrésze nem volt: mutatta a segélyzési szerződós későbbi története. E szerződés ugyanis elébb lejárván, annak megújításánál nemcsak nem tekintetett a vámszövetség alkatrészének ; hanem az ország azon joga, hogy ezt akarata szerint megújíthatja, vagy a segélyzést meg is tagadhatja minden oldalról elismertetett. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát azt óhajtanain, hogy ennek még csak megemlítése is mellőztessék a vámszerződésben, mert nem akarom, hogy e szövetség uj ós uj alkatrészekkel terheltetvén, ezek egy uj alkudozásnál jövőben, mint azzal válhatlan kapcsolatban levő ügyek, szerepeljenek, és coinpensatiók és recompensatiók tárgyául szolgáljanak. (Helyeslés balfelöl.) Még két észrevételem van a javaslatra nézve. (Halljuk.) Az egyik vonatkozik arra, hogy az nézetem szerint a jövő előkészítéséről épen nem gondoskodik, a mi pedig egyik fő baj, t. ház, mert akár a monarchia két állama egymással mint alkudozó fél álljon szemben, akár, ha mi önöngazdasági rendezésünknek valószínű következményeit meg akarjuk tudni: mi az egyik főnehézség? Hogy mi önmagunknak állapotját nem ismerjük, hogy Magyarország forgalmát nem tudjuk és hogy az eddig fönálló törvényes módjaink közt nem létezik olyan, melylyel az kinyomozható és megbízható alakban megállapítható volna. Már most ezen kinyomozási és megállapítási mód esetleg olyan is lehet, talán olyannak kell lenni, mely a vámszövetségben foglalt akadálytalan forgalmat bizonyos tekintetben érinti nem lényegében, de érintheti ezen szerződés betűjében, és igy ennélfogva itt egy alternatíva előtt állunk. Vagy az igen t. kormány meg tud nyugtatni bennünket arra nézve, hogy léteznek jó és biztos módok arra, s kész javaslatot tenni, hogy Magyarországnak ezen forgalma megbizhatólag megállapittassék anélkül, hogy a vámszerződésben kikötött akadálytalan forgalom érintve legyen, és ha eziránt megnyugtat : akkor én e részben külön ititézkedést nem kívánok. De ha oly okoskodásokat hallok, hogy ezen vagy azon módozat nehézségekre vezet vagy nem egészen czélszerü rendezést tartalmaz: ez engem nem nyugtat meg s mindaddig, mig jobb módozat iránt javaslatot nem hallok, ahhoz a módozathoz ragaszkodom, melyet gr. Lónyay Menyhért t. képviselő ur és — ha jól emlékezem, — Bittó István t. képviselő ur a háznak ajánlottak. És annál szükségesebbnek tartom a jövőnek ezen előkészítését, mert ha egy ujaid) egyezkedési cyclus elé a maihoz hasonló bizonytalan alapon megyünk, akkor ugyanezen okoskodásokat, melyeket ma Hieronymi Károly t. képviselő ur előadott, újra fogjuk hallani. Újra fogjuk hallani: hogy nem lehet tudni, mi lesz a következménye a külön vámterület elvén való rendezkedésnek; nem lehet tudni, mik hatá-