Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

3i6. országos ülés februári). 1878, 111 tesz,, akkor kérdem: lehet-e kicsinyelni ezen vámemelés hatását, mint Magyarország pénzügyi ós gazdasági megterheltctését ? {Tetszés a bal- és a szélső baloldalon ) Ebből én harmat következtetek. (Halljuk!) Először azt, hogy ez kétségtelen és pedig súlyos megterheltetós kivált oly országra nézve, melynek, ha jól emlékszem, 1875-iki közoktatási és kulturális rendes kiadása 4,08-5,000 írtnál nem igen tett többet. E szerint a csupán a gyajojuáruk vámtételének emelése folytán előálló túlfizetése az országnak többet tenne, mint felét az 1875-ben tett rendes kulturális kiadásoknak. (Tetszés a hal- és szélső baloldalon,) így kell megmérni azon terhet, mely ez emelésből reánk háramlik. De ebből én még mást is következtetek. (Halljuk]) Hogy ha csak az ezen egy tételnél mutatkozó vámemelés következménye ily súlyos: én megvallom, engem kielégithetlen kíváncsiság bánt és szeretném látni az egész uj vámtarifának hatását ezen tekintetben; szeretném a régivel összehasonlítva látni — nem ugy, a mint előterjesztetett, hanem az osztályozások külünbségének megfelel őleg. De engem — nem tehetek róla, pedig nem vagyok valami nagyon gyanakodó — azon gondolat bánt, hogy mindazon ékes szavú vigasztalások daczára is itt az úgynevezett elrejtett, a számokban ki nem fejezhető, s általam nem is minden körülmények között visszautasítandó megterheltetós valósággal igen jelentékeny. Es ha még egyebet szabad volna következtetni, ugy tűnik fel előttem, hogy a Magyarországba behozott összes gyapjú-szövetek 6

/

7 részét az osztrák ipar szolgáltatja; mert gomdolom, csak 10,000 mázsára van téve, az, a mit a külföld szolgáltat: vajon kérem ezen fogyasztó országnak lehet-e nyugtalanság nélkül néznie azon vámemelést, mely ily termelési arányok mellett még mindig protektíóra szorultnak állítja azon ipart? (Helyeslés balfelöl) Az mondatott, hogy hiszen egy bizonyos tekintetben a magyar iparnak is használ ezen vámemelés. Erre, gondolom, Kerkapoly képviselő ur elegendőleg megfelelt. En csak azon egy okoskodásra teszek még észrevételt, a mely azt tartja, hogy a magyar kis iparnak rosszabb helyzetbe kel! jutni akkor, ha a proteetió által fentartatott gyárak nem Ausztriában, hanem itt lennének, közvetlen közelében a kis iparnak Magyarországon. Én ezt több tekintetben téves nézetnek tartom, először azért, mert hisz a nagy ipar és a kis ipar nem minden ágban versenyezője és ellenzője egymásnak. Számos ága van a nagy iparnak, a mely egyenesen a kis iparra támaszkodik, sárra fejlesztőleg hat. (Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy a szövő- ós fonó-ipar épen az, a hol a gépek behozatala a kis ipar versenyét, megöli. De nem is arról van szó, hanem azt kérdezem én, hogy a mai közlekedési körülmények és viszonyok mellett, mit változtat az a gépiparral versenyezni nem tudó magyar kis iparos sorsán, ha a vele versenyző gyár Bécsben és nem Pozsonyban van. (Helyeslés a bal és a szélső jobboldahm.) Hisz a versenyre nézve az tökéletesen mindegy ; de egy tekintetben nem mindegy: ha t, i. itt helyben lenne az a gépipar, közvetlen közelében a kis iparnak, egy része a foglalkozásától megfosztott kis iparnak beolvadhatna a nagy iparba; inig most a felállított okoskodás szerint a verseny hátrányait szenvedjük csak, de annak előnyeit egyátalán nem élvezzük. (Helyeslés a bal és szélső jobboldalon.) Egyébiránt én nem kicsinylem a véd vámnak még azt a hatását sem, hogy a külfölddel való kereskedésünket mindenesetre gátolni fogja. Mert minden védvámnak meg lévén az a hatása, hogy a külforgalmat csökkenti, ez kereskedőinkre nézve gyengíti az egyik rugót a külfölddel összeköttetésekre lépni, mi a monarchia másik államától való gazdasági függésünket mesterségesen fokozza. Nem ereszkedem abba t. ház, hogy ezen vódvám hatása egyéb tekintetben milyen lesz. Elmondottakat ismételni nem akarok, hanem kettőre akarok még szólani, azokra, mikre a túloldalról nagy súlyt helyeztek. Először arra, hogy nem lehet kívánni, hogy az autonóm tariffa állapíttassák meg tekintettel arra, hogy valamely állammal szerződési összeköttetések jöjjenek létre. Felolvasom az illető helyet, a hol ez mondatik: „De kérdem, hová vezetne azon elv felállítása, hogy egy államnak önálló vagy átalános vámtariffája elfogadható-e: a szerint kell megítélni, sikerül-e azon alapon más államokkal szerződést kötni. Ha ez elv elfogadtatik, ez megforditná az államok helyzetét egymás irányában. Ez nézetem szerint az állami körök teljes összezavarása lenne." A ministerelnök ur mondta. Én megvallom, ha ez nem tévedés a szavakban, akkor téves nézet, mert minden intézkedés, melyet akármily tényező tesz önmaga jogából, lehet valamely czélhoz mérve. Ha tehát a czcl az egy autonóm tariffánál, hogy azzal a külállamokkal való szerződés, vagy egy határozott állammal való szerződés lehetséges legyen, akkor nem az az idegen állam az, mely meghatározza közvetve vagy közvetlen c tariffát, hanem a czél elérése szempontjából önmaga a tariffát meghatározó fél állapítja azt meg. De ha elfogadjuk a ministerelnök ur okoskodását, akkor azt lehet mondani, hogy e kiegyezési törvényt nem mi, hanem Ausztria határozza meg ; (Derültség és tetszés a haloldalon.) mert hisz kétségkívül a ministerelnök ur ugy akarja megállapitni e javaslatokat, hogy ott is elfogadhatók legyenek. Ha tehát abban, mert egy bizonyos meg-