Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

108 846. országos ülés február 9.1878. is elismerte; én tehát az 6 beszédében a logikai eonclnsiót nagyon nélkülözöm, t. i. annak kimu­tatását, hogy miután mindenesetre szükségünk van, hogy Ausztriával való gazdasági viszonyunkat mél­tányosan rendezhessük, — ilyen adatokra, mint­hogy szükségünk van jelen forgalmunk ismere­tére, akár önálló vámterület, akár pedig közös vám­terület alapján akarjuk rendezni e viszonyokat, ha sötétben ugrást tenni nem akarunk, miképen jus­sunk tehát ezen adatokhoz? (Tetszés a baloldalon.) És engem meg nem nyugtat azon ellenvetése, hogy hiszen, ha ily vonal felállíttatnék Magyar­ország és Ausztria közt, és ezen vonal által kimu­tatva volna, mi a szabad forgalom eredménye Magyarország és Ausztria közt: ezen adatokból a külön vámterület felállítása esetén előálló forga­lomra következtetést vonni nem lehet. Nem nyug­tat meg pedig két okból. Először annak kitudása, hogy mily eredmé­nye van a belforgalom korlátlanságának Magyar­országra nézve, mi Magyarországnak a belfor­galrna: nemcsak azért kell nekünk, hogy gazdasági rendezkedésünk másik lehető módozatát, t. i. a külön vámterület alapján való rendezés következményeit lehetőleg kiszámíthassuk ; hanem azért is, hogy azon gazdasági rendezkedésnél, mely cyclusonként a birodalom másik felével felmerül, ne kelljen ada­tok hiányában setétben tapogatózni, s ne legyünk folyton azok szerepére utalva, kik legméltányosabb kívánságainkat, legalaposabb sérelmeinket azzal akarják visszautasittatva látni, mert azt mondják, nincsenek adatok, melyekkel ezt alaposan kimu­tatni képesek vagyunk. Egyébiránt abban is téved nézetem szerint, t. barátom, hogyha ilynemű adatok gyűjtésére szol­gáló vonal felállíttatnék, ezen adatokból semmi következtetést sem lehetne vonni arra nézve, hogy mi volna a forgalom akkor, ha a birodalom két állama berendezné magát a külön vámterület alapján. Téved t. barátom azért, mert ha ezen vonal felállíttatik, az egyet mindenesetre megmutat, t. i. megmutatja Magyarország fogyasztását, megmu­tatja azt, hogy jelen szükségletünk és jelen álla­potunk szerint Magyarország, különösen iparter­mékekben mennyit fogyaszt. S ha ma a vámsorompó felállíttatnék ós a monarchia két állama közgazda­ságilag külön válna : ezzel Magyarország fogyasz­tása rögtön nem változik meg, lassanként ezen sorompóknak előállhatna azon hatása, hogy a kül­behozatal változik; de a vámsorompók felállításá­nak következménye igenis az lehetne, hogy ugyan­azon áruk nem Ausztriából hozatnak be többé, hanem máshonnan. Beszédem folyamában vissza fogok még erre térni és t. barátom saját érveivel is fogom istápolni, azon elengedhetlen kívánságát a magyar parlamentnek, hogy sem a birodalom másik államával való alkudozásnál, sem jövendő gazdasági rendezkedésnél a sötétbe való ugrásra kárhoztatva ne legyen. Ennek előrebocsátásával engedtessék meg, hogy a kérdés többi részeihez hozzászólhassak, (Halljukl) s mentse ki ezt azon sajátságos hely­zet, melyben ezen javaslattal szemben vagyok, s hogy én oly kérdésben, melyhez hasonlóknál kü­lönben szólalni nem szoktam, a jelen esetben sza­vazatomat indokolni kívánom. Ezen törvényjavaslat egyik szemét képezi azon lánczolatnak, melylyel a monarchia két állama közti gazdasági s pénzügyi viszonyok rendeztet­nek. S hogy igazságosak legyünk, én megenge­dem, hogy ezen törvényjavaslatot önnön kiindu­lási pontjából kell megítélni; ennélfogva el kell fogadni azt az elvet, hogy a monarchia két állama vámterületet képezzen. Ennélfogva, az én szem­pontomból olyan ellenvetésnek ezen javaslat ellen értelme nem volna, mely ellenvetés ellenkeznék a vámterület közösségének szükségszerű folyomá­nyával. De ha erre az álláspontra állok, jogom van megvizsgálni azt: vajon azon lehető módo­zatok közt, mely módokon a birodalom két állama közti vámterület közössége alapján a gazdasági rendezés lehető, a választott ós a t. háznak java­solt mód helyese ? vajon megfelel-e az a birodalom mindkét állama pénzügyi és gazdasági érdekei egyen­letes érvényesítésének ? Midőn két állam szövetkezik, mindkét oldalról kétnemű érdek az, mely a szövetkezésben tekin­tetbe vételt kivan; a közgazdasági érdek, a mely megköveteli azt. hogy a gazdasági fejlődésének feltételei ne sértessenek és ne áldoztassanak fel és a pénzügyi érdek az, mely megköveteli azt, hogy a szövetkező államok közül az egyiket illető jövedelem az ő kincstárába folyjon és ne szivá­rogjon máshova és ha a közösség kényszerű fo­lyományaként a szövetkező államok egyike, vagy másika érdekei valamelyikében sértetnék: a mél­tányosság megkívánja, hogy legyen ezen sérelem más módon egyenletesen pótolva. A monarchia két állama t. ház, azon helyzet­ben van, hogy kénytelen mind a két érdeket szo­rosan megóvni. Erre nem csak polgárainak két­ségtelenül súlyos megterheltetése, nemcsak pénz­ügyeinek, államháztartásának állapota, de ha még mindez nem ugy volna is, kényszeríti erre azon politikai kapcsolat minősége, mely a két állam közt fenáll. Mert a monarchia mindkét államá­nak külön kincstára van és mindakét állam ezen kincstárba kénytelen minden pénzügyi ere­jét összpontosítani. Hogy egy harmadik, egy úgy­nevezett közös kincstár létezik : ez nem gyengíti ez állítást; mert hiszen azon közös kincstár el­tekintve a vámjövedelmektől, önálló jövedelmi for­rással nem bir, hanem a két állam külön kincs­táraiból tápláltatik. Ennélfogva mind a két állam-

Next

/
Thumbnails
Contents