Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

346, ország-os ülés február 9. 1878. 109 nak a legnagyobb érdeke forog fen, hogy önnön péuzügyi erejét önmaga használja fel, mert tudhatja azt, hogy pénzügyi erejök meggyöngitése politikai alapjok szétvállását fogná maga után vonni. Azért én elismerem, hogy ez egy nehéz közgazdasági és politikai problémát képez. Az ily élesen hangsúlyozott gazdasági és pénzügyi érdekek kiegyeztetésén alapszik a két állam közt a gazdasági viszonyok rendezése, de különössen nehézzé válik és különös mérsékletet kivan, ha a két egyezkedő állam főtermelési ágai különbözők s mert igy a termelök érdekei csakhamar állami érdekellentétek alakját öltik magokra, ás méltányos kiegyenlités nem jöhet létre, ha mindegyik állam érdekeit végkövetkezményekig érvényesiti ; de még kevésbbé jöhet létre, ha mind a két állam le nem mond arról, hogy a vámterületi egység folyománya gyanánt oly pénzügyi és gazdasági előnyöket követeljen a másik rovására-, melyek a vámterületi közösségnek nem szükségszerű folyományai ; mert a nem szükségképeni pénzügyi és gazdasági előnyök azt hozzák létre, hogy a másik félnek sem lehet megtagadni, hogy a szövetkező fél pénzügyi és gazdasági érdekei rovására ne nyerészkedjek és az ily módon compensatiók és recompensatiók alakjában mesterségesen összevissza szőtt-font gazdasági és pénzügyi viszonyok egy nemét az összeköttetésnek létrehozzák ugyan két állam közt, de ez nem ezen érdekek békés kiegyenlítése lesz, hanem nagyon fog hasonlitni azon egyesüléshez, a melyben két oroszlán van, melyek mindegyike körmeit a másikba vágva mindegyiknek bármily csekély mozdulata mindkettő kínos rángatódzását idézi elő. (Helyeslés a jobb, bal és szélső balfelül.) Ezen megoldást teljesen koczkázottá tesszük t. ház, ha a kérdés ugy állíttatik oda, hogy nem jogilag, de tényleg a rendezkedésnek csak egy lehető módja van: a közös vámterület alapján való rendezkedés; mert e módozatnak mint egyedül lehetőnek elfogadása magában foglalja azt, hogy a szövetkező államok közül az egyik a vámterületi közösségből folyó korlátlan belforgalom odaengedésével már oda adta a legfőbb pénzügyi és gazdasági előnyt föltétlenül a másik szövetkezőnek és az ő pénzügyi ós gazdasági érdekeinek méltányos és egyenletes mértékig való megóvása a további alkudozásokban a megtehető, vagy megtagadható engedékenységnek van fentartva. Ezért t. ház, engem megdöbbent és megszomorít, ha e házban oly nyilatkozatokat hallok, mint a minők itt a külön vámterületre nézve tétettek; ha ez nem jogilag ugyan, hanem tényleg jus dormiensnek tekintetik, melyet az egyik egyezkedési cyclus szorgosan beburkolva a másik egyezkedési cyclusnak átszolgáltat a nélkül, hogy az az alku és szövetség megkötésénél élő tényezőkép szerepelhessen; mert ha ez nem jogilag ugyan, de politikailag megengedhetlennek állíttatik oda: akkor ne feledjük azt, hogy Magyarország soha sincs azon szabadon alkudozó szerződő fél helyzetében, hogy érdekei megóvassanak, hanem a vámközösség elvének kényszerű alapján állva, a másik szerződő társ méltányosságára levén utalva, többékevésbé kérelmező fél, és akkor előáll azon eset, hogy a legigazságtalanabbul kívánt előnyök is, ha tényleg biratnak, alku tárgyává válnak ; akkor előáll az, hogy miután a gazdaságilag és pénzügyileg gyengébb fél mi vagyunk az alkunál: nem lehet kétség, hogy melyik fél van az engedő szerepére kárhoztatva. Ezért ki kell mondanom, t. ház, azon megérlelt meggyőződésemet, hogy valahányszor ezen szövetkezés tárgya újra feu fog forogiú és a közös vám terület alapján való rendezkedést mint egyedüli lehetőséget állítjuk oda, a másikat pedig jobb időkre elteendő jus dormiensnek tekintjük, akkor tartok tőle, hogy önmagunk mondottunk le érdekeink nyomatékos érvényesítésének lehetőségéről (Helyeslés a jobb, bal és széhő bal felöl.) és valahányszor egy minister azon komoly eltökélés nélkül, hogy képes is, akarja is, ha kell, ezt megvalósítani, az alkudozás terére rálép, ha más nagy nehezen s talán csak igen ritkán megszerezhető biztosítékai nincsenek : tartok tőle, önmagára a folytonosan engedő szerepét rovta. (Helyeslés a jobb, bal és szélső balfelöl.) Egyébiránt t. ház, mi is lehet oka annak, hogy mi a külön vámterület alapján való rendezkedett komoly és valósitható jognak ne tekintsük. Ez a magyar törvényhozás dolga és a magyar törvényhozásnak nincs egyetlen tényezője sem, a mely azt ellenezhetné. Teheti csak akkor, ha képes volna, és akarná Magyarországnak egy móltányos alku létrejövetelére a külön vámterület lehetőségében fekvő biztositékát, azt t. i.: hogy azt egy rósz alkunak elébe tehetjük más biztosítékkal pótolni. De a míg azt nem teszi, vagy nem teheti : addig én jogilag és politikailag helytelennek tartom azt, hogy a külön vámterület alapján való rendezkedés a lehetőségek sorából nem jogilag, de politikailag kizárassék. Áttérve már most, t. ház arra, a mi ezen javaslat érdemét képezi, én elfogadom alapúi a pénzügy minister ur észrevételét, hogy a rendezéssel foglalkozó javaslatokat nem elkülönözve, hanem a többi javaslatokkal kapcsolatban összhatásában kell megítélni. Nincs mit ismételnem azon mérleget, a mely annyiszor fel volt ezen házban állítva, csak azt mondom ki, hogy én nem tudom, melyik kedvezőtlenebb szempont ezen javaslat megítélésére : az-e, ha önmagában tekintjük ; vagy mint egyik kiegészítő alkatrészét a két állam közötti gazdasági viszonyokat rendező összes javaslatoknak ? És bajos eldönteni, ha vajon azon kétségtelen javulás az eddigi állapothoz, a mely a re-