Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
100 346. országos Hl és február 9. 1878. jöttek s bár valami nagyhatalomra, agressiv szerepre nem számithatunk, mégis elérjük ez utón azt, a mi Magyarország aspiratióinak negyedfél század óta leghőbb vágyát képezi: a nemzet függetlenségét. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenesetre valószínű, hogy akkor el fogjuk érni a nemzeti függetlenségnek, sőt az anyagi jólétnek oly előnyeit, melyeket Ausztriával való összeköttetésben soha semmi szín alatt elérni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) En nem akarok, f t. ház, ezen tárgynak részleteibe bocsátkozni. Ámbár azt hiszem, hogy ez többé nem conjecturalis politika, hanem igenis actualis jelleggel bir; mert a mostani megváltozott situatióban nekünk okvetlenül gondoskodnunk kell sorsunkról és jövőnkről. Ez alkalommal én azonban csak rá akartam mutatni arra, hogy menynyire megváltozott a helyzet; rá akartam mutatni azon veszélyre, mely bennünket fenyeget, ha mi Ausztriát minden áron főntartani törekszünk; különösen rá akartam mutatni arra, hogy ne higyje senki, hogy Magyarország, mintegy Prometeus a sziklához van lánczolva Ausztriához, hogy mi az Ausztriával való szövetség nélkül nem is tudunk képzelni más politikai combinatiót, mely mellett megélhetünk. Ne higyje el senki, hogy a magyar nemzet oly ágról szakadt, hogy tetszése szerint bánhat el vele mindenki. No higyje el senki, hogy mi áthatva lévén az Ausztriával való együttlét fatális szükséges voltától, annak révén szabadon elbánhatnak velünk. (Tetszés a szélső balon.) En megengedem t. ház, hogy a magyar nemzet, mostani hangulatában szivesebben megmaradna azon kötelékben, melyben már századok óta létezik. De csak azon feltétel alatt, hogyha ezen együtt lét nem tétetik részére a szó teljes értelmében lehetetlené. Horváth Mihály t. képviselőtársam fölmentett engem attól, hogy elősoroljam mindazt, mit mi százados együttlétünk alatt Ausztriától szenvedtünk. En csak azt akarom megemlíteni, amire ő is kiterjesztette különben figyelmét, t. i. a mostani alkudozásokra. Az, mit most Ausztria velünk elkövet, sorakozik mindazon sérelmekhez, melyeket részéről századok óta tapasztaltunk; sőt az teszi föl a koronát eddigi bánásmódjára. (Helyeslés a. szélső baloldalon.') Nem akarom ón menteni a mi kormányunkat, illetőleg azon gyengeséget, mely magyar részről ezen alkudozások alatt tanúsíttatott. De kétségtelen az, hogy oly nagy hiányát tapasztaltuk Ausztria részéről ezen alkudozások alatt minden fogékonyságnak, e birodalom valódi közös érdekeinek kielégítése iránt, annyi méltatlanságot magunk iránt, oly nagy szükkeblüséget és, hogy igazi nevén nevezzük meg a dolgot, oly piszkoslelküséget, hogy lehetetlen, hogy mély keserűség ne-fogja el minden magyar ember keblét. (Helymlés a szélső baloldalon.) En nem is beszélek azon coloniális vámpolitikáról, melyet irányunkban követni szándékoznak : csak azokra akarom felhívni a t. ház figyelmét, a melyekből bepillantást nyerhetünk a mi alkudozó társunk lelkébe ós jellemébe. Nem akarnak engedni a fogyasztási adóból. Nos hát mi az, a mit rajtunk eddig ez utón elkövettek? Fényes nappal való lopás. A 80 milliós adósság ránk tukmálása — méltóztassanak megbocsátani, ha erős kitételekkel élek. — de az igazi megnevezéseket kell alkalmazni. (Helyeslés a. szélső balon.) A 80 millió ránk tukmálása mondom valóságos szemtelen ráfogá.son alapszik. (Tetzés a szélső balodalon.) Elnök: Arra akarton kérni a t. képviselő urat, (Halljuk!) hogy egy velünk szövetségben levő szomszéd államnak törvényhozási testületérő! oly kifejezésekkel ne szóljon, melyeket az e képviselőházban szokásos illemmel összeegyeztetni nem lehet. (Helyeslés jobbról, felkiáltások baloldalról: Csak az igazat mondja!) Kérem ennélfogva a t. képviselő urat, hogy vegye tekintetbe, hogy egy törvényhozó testületről van szó. mely iránt tekintettel lenni tartozunk. (Zaj.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én előre is bocsánatot kértem a t. háztól, hogy ily szavakkal éltein : de hát mit tegyek, nevén kell nevezni a gyermeket. (Felkiáltások szélső balról : ügy van \) Ezen sérelmek nézetem szerint annyival súlyosabbak, mivel azokat nem attól a régi absolutistikus Ausztriától tapasztaljuk ezúttal, hanem annak alkotmányos kormányától és képviselő testületétől, és hogy ezt nem tnlajdonithatjuk az egész népnek — ós gondolom így értette Simonyi Ernő képviselőtársam is, midőn erről szólott — ez csak is azért van, hogy a Lajtán túl még nem valóság az igazi népképviselet, hanem cliquek és az órdók-consorfiumok uralkodnak a helyzeten. Ily bánásmód mellett t ház, lehetetlen a kiegyezés. A kormány párt t. szónokai azt mondják. és ezzel indokolják leginkább a kiegyezkedés létrehozatalát, hogy nekünk ki kell bókülnünk Ausztriával minden áron ós ezért kell minél előbb befejezni ezen tárgyalásokat. En megvallom, hogy ennél vastagabb „pctitió principii-t" a nyilvános vitába behozni még nem hallottam. Hát lesz-e békesség: ha Magyarország lefőzetik, megkárosittatik és elkcscríttetik; ha meg fog szűnni itt a kiegyezési vita csupán azért, hogy helyt adjon egy más, meglehet, hogy nem nyilvános discussionak, — mert erről gondoskodni fognak a büntető codexek, de annál mélyrehatóbb discussionak, mely a felett fog folyni ebben az országban, hogy arra vagyunk e mi kárhoztatva, hogy fentartsuk azon szövetséget, mely ily gyümölcsöket terem ? (Helyeslés a széhő bal oldalon.)
