Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

346. országos ülés febrnár 9.1878. 101 Én t. ház azt hiszem, hogy ennek aztán c&ak az lehet következése, hogy majdha eljönnek ázőn nehéz napok, midőn túlról fel fognak minket szólítani, hogy ezen birodalomnak fentartásáért életünket, vérünket is áldozzuk fel, akkor majd gunykaczajjal fog a nemzet felelni azoknak szavára, kik ezen szövetség fentartására akarják fellelkesíteni. (Igaz ! a baloldalon.') Ez lesz az önök által kieszközölt kibékülés En t. ház, a tárgyalásnak csak ezen oldaláról kívántam szólani, de ha már eddig méltóztattak kegyesen kihallgatni, (Halljuk}) engedjék meg, hogy egykét rövid észrevételt tegyek az előttünk fekvő különböző különvéleményekre. (Halljuk!) Nem járulhatok t. ház, azon különvéleményben, melyet Simonyi Lajos b. és Mudrony Soma képviselő urak beadtak, mely szerint ők azt követelik, hogy a fogyasztási adóknál, a restitutiónál változtattassék meg a mostani igazságtalan eljárás, ezenkívül a vámkérdésre nézve jöjjön vissza az 1875. állapot, a mely feltételek alatt a közös vámterületet elfogadni készek. Nem járulhatok e javaslathoz : mert látnék ugyan tetemes nyereséget abban, ha a javaslat keresztül menne, de ezt a mi szükségeinkhez képest kielégítőnek, megfelelőnek nem tartom. Felhozatott azon részről, hogy t. képviselő társaim is meg vannak győződve a külön vámterület előnyös voltáról, de politikai, opportunitási szempontokból készek annak keresztül vitelétől ez idő szerint elállani. En azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim nem jól számítanak ; mert ha mi nem merjük követelni azt. a mire múlhatatlanul szükségünk van és a minek követelésére, keresztülvitelére törvényben kimondott világos jogunk van: méltóztassék elhinni, hogy ezt oda át nem mérsékletnek fogják tekinteni, hanem gyengeségnek, a minek a következése az lesz, hogy általában nem fognak adni semmit. (Helyeslés a, szélső baloldalon.) Hasonló indokokból nem járulhatok azon javaslat elfogadásához sem, melyet Lónyay Menyhért gr. képviselő ur terjesztett elő; nem nevezetesen ahhoz, hogy nemcsak tiz évre, vagy bizonyos meghatározott időre, hanem a mennyire politikában örök időkről lehet beszélni, örök időkre állapíttassák meg a vámterületi közösség. De annál nagyobb örömmel üdvözlöm a t. képviselő urnák az 1867-ki kiegyezés politikai részére vonatkozó nézeteit. Én megvallom ezen nézetekben, — és ebben egyezem Jókai t. képviselőtársam felfogásával, — ha nem is magát a personal-uniot, de határozott irányt látok a personal-unió felé. Nem egyéb az nézetem szerint, mint magának a közös hadsereg intézményeinek, nem mondom felforgatása, de mindenesetre megbontása és igy közvetve magának a delegatió intézményének is megbolygatása. Lónyay t. képviselő ur Jókai képviselő úrral szemben tiltakozott az ellen, hogy ő a közös hadsereg intézményét megbolygatni akarná: és ha igaz is, amint szokták mondani, hogy mindenki legjobb tolmácsa saját szavainak, de már ez alkalommal azt hiszem, hogy ha megkérdeznénk egy osztrák katonai személyt: ez aligha nem azt fogná mondani, hogy a mit a képviselő ur javasolni méltóztatott, az bizony a közös hadsereg megbontása. És én a képviselő ur ezen fellépésében, megvallom, igen momentuosus politikai actust látok, fontos politikai actust pedig azért, mert az által, hogy egy oly férfin, a ki az 18G7-iki kiegyezés létrejöttének pars magna fűit, maga jelenti ki, hogy azon politikai intézmények megváltoztathatók, meg van szüntetve azon varázs, mely ezen intézmények megbonthatlanságát eddig körülövezte. Azon érdekes jelenségnek vagyunk tanúi, hogy az 1867-iki pacíum szerzőinek egyike maga jelenti ki, hogy igen is az megváltoztatható, szemben azokkal, a "kik azt hosszú évek során át mint átkosat ostromolták s a kik most annak institutióit mint „ne nyúlj hozzám virágot" akarják fen tartani nemcsak, de most oly irányban is akarják folytatni, hogy még sokkal hoszabb legyen. (Ugy van\ a baloldalon.) Ma-ga a volt balközép pártnak egyik t. vezére volt az, a ki felállította először azon dogmát, hogy ezen törvények változhatlanok. Ennek következtében lett aztán kihirdetve és dogmává emelve azon tan, hogy minden oly párt, mely ezen intézkedéseken változtatni akar, kormányképtelen. S most már oda megy a dolog, hogy azt mondják, ellentétben a törvény világos betűjével, hogy a nemzetgazdasági kiegyezés is ezen törvényeknek valóságos kiegészítő részét, szükségszerű folyományát képezi. S az igen t. ministerelnök ur múltkori felszólalásában sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy Deák Ferencz nincs többé köztünk, mert ha felkelhetne most arról az üres helyről, a t. ministerelnök ur felfogása szerint bizonyosan helyeselni fogná mindazt, a mi most történik. Ezzel nem kevesebbet insinnált a ministerelnök ur, mint azt, hogy ha Deák Ferencz élne, ép ugy szögre akasztotta volna a. maga elveit, mint a t. ministerelnök ur. (Tetszés a szélső baloldalon.) Fia valaki, t. ház, én vagyok az, ki mélyen fájlalom Deák Ferencznek 1867-iki fátumszerü tévedését Hoc fonté derivata clades in pátriám populumque fiuxit. De azt nem érdemelte meg Deák Ferencz, hogy a ministerelnök ur által a politikai erkölcstelenség azon fertőjében, melybe maga beállott, meghurczolíassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az előttünk fekvő javaslatok közül részemről ahoz járulok, melyet t. barátom, Simonyi Ernő terjesztett elő. Én a külön vámterület hive vagyok. Várady Gábor t. képviselő ur azt monda a minap, I hogy nekünk közös váraterületet kellene alakita-