Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

819. orszslgos ülés deczember 4. 1877. 87 Schwarcz Gyula: Pauler t. képviselő és előadó ur azt mondotta nekem, hogy még ha eladottam volna is interpellációm megtételétől, még azon esetben sincs kilátás arra, hogy a büntető codex tárgyalása befejeztessék, mert még elolvasni sem lehet annyi idő, alatt, mennyi az ülés tartamára kitűzve van. Én azonban közéletünkre nézve igen fontosnak tartom, hogy a büntető codex minél előbb életbe léptettessók s azért arra kérem a t. elnökséget, méltóztassék tisztába hozni, valószínű-e, hogy a codex tárgyalása most befejeztethetik. (Mozgás.) Elnök: Én azon kérdést tisztába nem hozhatom, hogy a jövő szakaszok közül melyikre melyik képviselő urnák lehetnek módositványai. Azt tartom, hogy épen a büntető-törvénykönyv fontossága megkivánja, hogy ne így elhamarkodva csak felolvastassák, hanem rendes tárgyalás utján végeztessék be. (Helyeslés.) Ennélfogva felszólítom a képviselő urat, méltóztassék a maga teendőjét végezni. (Derültség.) és interpellációját előterjeszteni. Schwarcz Gyula: T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy nélkülöznöm kell a í. ministerelnök ur jelenlétét, amennyiben ezen interpellátiót az összes kormányhoz, tehát illetőleg magához a ministerelnök úrhoz kívánom intézni; azonban a szabályok értelmében reméllem, hogy interpellatióm vele közöltetni fog. T. ház! Alig van Európában alkotmányos jogállam, melynek törvényhozása oly gyakran, s oly odaadásteljes hévvel hangoztatta volna e jelszót: „Törvények uralma" — mint a mi képviselőházunk ; de sajnos, hogy mindamellett nincs Európában alkotmányos jogállam, mely ne tett volna hasonlithatlanul többet a törvények uralmának biztosítására, mint a rni törvényhozásunk. Íme, — mig más alkotmányos jogállamok egész műgonddal léptettek életbe s ápolnak egész mai napiglan intézményeket, melyeknek föladata törvényben gyökerező jogorvoslást nyújtani a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek ügyében az állampolgároknak, addig mi föltétlen és korlátlan tért nyitottunk és nyitunk még mai napiglan is ajustice administrativenek a szó legkevésbé épületes értelmében. Igen, Magyarországon mind e pillanatig nem független bíró az mint Angliában, nem is egy önálló államtest — Oonseil d'ótat —• mint Franczia országon vagy egyéb a tulajdonképeni administratió közegekkel semmi esetre sem azonos önálló testület mint több európai államban, az, ki ítéletet mond a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmekben. Magyarországon az, ki a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmekben a legfőbb folyamodványon végérvényesen dönt: az azon illető szakminister, példáid belügyminister, pónzügyminister, közlekedési minister, tehát a vádlott, vagy legalább alperes, de mindenesetre az egyik érdekelt fél maga. Meddig tartson még ez állapot ? Azt hiszem, az ez év folyamában képviselőházunkhoz menesztett tömeges kérvényekből, valamint az idén letárgyalt pénzügyi törvényjavaslatok alkalmából mindnyájan meggyőződhettünk, miszerint e kérdésben a reform, a gyökeres reform, a törvények uralmának biztosítására törekvő reform nem tisztán az elmélet álma ma már, hanem a rideg való követelménye, melyet mi hamarább ki nem elégíteni annyi lenne, mint továbbra is rajta hagyni a közigazgatási közegeken, s vógfolyamodványilag a szakministereken nyomasztó terhül oly feladványt, melynek napról-napra szóló kellő megoldását tőlük sikerrel várni épen oly physikai, mint erkölcsi lehetetlenség, — oly követelmény, melyet mihamarabb ki nem elégíteni annyit tenne, mint sok ezer meg ezer sajgó jogsérelmet továbbra is fedezetlenül hagyni szemben a kellő alapossággal, már a munkahalmaz miatt sem értesíthető tapogatózás, hogy ne mondjam, hogy pártérdek által lekötött önkény esélyeivel. Egy másik nagy csoportját az eddigelé törvényhozásilag jogfedezet nélkül hagyott fölmerülhető sérelmes ügyeknek oly visszaélések, jogbonyodalmak és illetőségi összeütközések képezik, a melyeknél közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmeket másutt nem azok, kik azt elkövették vagy egy legalább nem azon szakminister intézi el, hanem önálló közegek vannak fölállítva és ezek működnek az első folyamodásban, másod folyamodásban a conseil d'état. Magyarországon azonban mi történt? Azt látjuk, hogy a justice administrativ dulakodik itt a szónak nem legépületesebb értelmében. Azt látjuk, hogy ugyanazon szakminister — nem a személyről beszélek, hanem a közogről, a belügyminister, a pénzügyinmister és a közlekedésügy minister, — maguk birák ugyanazon ügyben, melyben érdekelt felek is, mert az ő rendeleteik felett, azok hatása és végrehajtása felett ítélnek Ők, kik egyes esetekben, hogy ne mondjam vádlottak, de mindenesetre alperesek, érdekelt felekVajon tovább tartson-e még ezen fonák jogrend ezentúl is? Én nem hiszem, hogy volna a képviselőházban egyetlenegy törvényhozó, ki, ha komolyan fontolóra veszi ezen ügy fontosságát ós elfogulattanul ítél, ezt kívánhassa. Nem tisztán az elmélet kérdése ez, hanem nagyon is materialis kérdés, amennyiben nagyon érzékenyen érintik ezen jogsérelmek épugy a pénzügyi, mint egyéb ressortok kérdéseit, így például a közlekedési kérdésekben az állampolgárok zsebeit. Ennek folytán én interpellatióm kapcsában azon kérdést leszek bátor a kormányhoz, illetőleg a ministerelnök úrhoz intézni: vajon foglalkozott-e azon eszmével, miszerint ezen közigazgatásilag