Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

78 S19 országos ülés deezember 4.1877 nem lehet párbajtól bekövetkezettnek állítani. De ez esetben a büntetés sem lehet az, melyet a párbajra ezen „sui generis delictumra-' alapit meg a törvény ; hanem az lesz a büntetés, a melyet a közönséges bűntettre határoz a törvény. Ez esetben tehát nem módosul a cselekmény párbaja. hanem lesz vagy emberölés, vagy testi sértés, a szerint, a mint az egyik, vagy másik eredmény következett be. Több részről hallottam nem ugyan itt e házban előadottakban azon ellenvetést, hogy e törvényjavaslat hivatkozik szabályokra, anélkül, hogy megállapittatnék: miből állanak ezen szabályok? (Halljuk]) És ez igaz, t. ház! A törvényjavaslat nem állapítja meg a párbaj szabályait; a mint számtalan törvény van, mely hivatkozik valamire, mint létezőre, a nélkül, hogy hatályának ezen föltételét tüzetesen meghatározná. Hogy egy hasonlatossággal éljek, a mely hamarjában eszembe jut, <B kereskedelmi törvénykönyv igen sokszor hivatkozik usance-okra, de nem állapitja meg. miben állanak azon usance-ok. A párbajra nézve irányul szolgáló szabályok léteznek; léteznek azért, mert a párbajok léteznek. Valahol kell megállapítva lenniök. Azt csak nem fogja senki követelni, hogy a tőrvényhozás mondja meg, hogy az ilyen meg ilyen szabályok szerinti viadal párbaj. Ezt a törvényhozás tegye? A törvényhozás engedékenysége mehet annyira, hogy a párbajt, mint tényt elismeri, és kivételes-büntetés alá foglalja, hogy az ez által okozott halált nem tekinti gyilkosságnak vagy szándékos emberölésnek; de annyira nem fog fajulni, hogy a párviadalra szabályokat alkosson. Ha lesz párbaj, melyre nézve a szabályok megtartása tekintetében kételyek forognak fen: szakértők véleményére lesz utalva a biró. Miután ezen társadalmi nyavalya, e kór létez, s miután vannak sokan, kik annak szabályait tüzetesen ismerik : az előforduló esetekben a bíróság azoktól, kik a párbaj szabályokban avatottak, a jártas szakértőktől, eskü alatti véleményét fogja kérdezni, a mint kérdezi száz és ezer esetben, melyben egy, a jogtudományon kívül álló szakkérdéstől függ a bírói Ítélet. (Felkiáltás a szélső balfelöl: Hol vannak}) Es hát mit méltóztatnak gondolni, vajon ezen szabályok felvétele a codexbe, feltéve, hogy lehető volna, feltéve, hogy erkölcsiségi szempontok nem állanának ellenében. — oly dolog-e, a melylyel a büntető törvénykönyv foglalkozhatik? Szememre vettetett, hogy nem vagyok jártas a párbaj szabályaiban. Nem kívánom magamnak a dicsőséget, hogy jártas legyek bennük. (Helyeslés.) Nem dicsekedtem soha abban való jártasságommal; de egyben jártas vagyok, a mihez hozzá szoktam szólani, és ez a törvény. A mi pedig ez utóbbit illeti: bátran állithatom, hogy a szabályellenes párbajra vonatkozólag megtaláltam a jelen törvényjavaslat 298. §-ával egyező határozmányt, a nélkül, hogy azon büntető törvénykönyvek a párbaj-szabályokat meghatároznák. De a törvényhozási tárgyalásokból is az tűnik ki, hogy nem igen jutott még törvényhozó testűiéinek eszébe — tagjaitól vagy pedig a kormánytól követelni, hogy ők párbaj-szabályokat alkossanak. Az e terén szakértő férfiaktól hallottam, hogy egy egész könyvet képeznek ama párbaj-szabályok. Én nem láttam azt soha, nem is valószínű, hogy ezentúl tanulmányozom ; de ha igaz, hogy azok kiterjedése ily nagy, tehát már ez oknál fogva sem vehetők fel a büntető törvénykönvbe. Feltéve, hogy nem 4—5 szabályt felvenne a törvény, mit nem tesz, még mindig hátramaradna, mint hallom, néhány száz; ezen néhány száz szabályt ne méltóztassanak az igazságügyi ministeriummal codifieáltatni akarni. Ez nem a mi feladatunk; az feladata a társadalomnak, mely e kórt létrehozva, fentartja, és szabályozzál. Hagyják uraim e codificatiót a lovagok, a gentelman-ek kezében; mi — jog emberei az előforduló esetekben tőlük nyerendünk fehilágositást. (Felkiáltások balfelöl: nem is kívánjuk!) „Ist eine tödliche oder körperliche Verletzung, mittelst vorsátzlicher Uebertretung der vereinbarten oder hergebrachten Eegeln des Zweikampfes bewirkt worden." Ez pedig a párbaj hazájában, Németországban mondatik; ez a nyavalya onnan ment át Olaszországba és onnan az egész világba. Tehát a párbaj hazájában sem látták szükségesnek a törvényhozástól követelni, hogy állapítsa meg, mi a párbaj szabálya. Ha méltóztatik ezen kifejezést „párbaj-szabály" ezzel „szokás", vagy más szóval helyettesíteni, nincs kifogásom ellene; hanem azt nem tartom igazoltnak, hogy a törvényjavaslat illető fejezetének elfogadása attól tétessék függővé, hogy maga a törvénykönyv tartalmazza valamennyi párbaj-szabályt. Szalay Imre képviselőtársam, aki, ugy látszik, igen szakavatott (Derültség) ezen dologban, a saját szakmáján kivüli területre áttérvén, azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat azért rósz, mert annak valamelyik g-ából az következik, hogy ha párbaj vivatik, ez esetben egész 7 évig terjedhető fogházig mehet fel a büntetés, daczára annak, hogy a halálos kimenetelű párbajon kívül a legmagasabb büntetés 3 évig terjedhető államfogház. Szalay képviselő ur ez eredményre — az egyszerű aríthmeticai calculus utján jő. A kihívás a 293. §. szerint 6 hó; a kihívás elfogadása szintén 6 hó ; a buzdítás a 295. %. szerint: 1 év; a kiállás a párbajra a 296. §. értelmében ismét 1 év; a megsebülés — a 298. §. szerint 2 év ; a súlyos megsebités 3 év. így azután eljut a 7 évig; de eljuthatna a halálos következmény esetében 13 évi államfogházig. Az egész calculusban csak hiba van, hogy az idézett a törvény nem az aritmethicai számítást követi. Én készséggel megadom a képviselő urnák azon elismerést, a