Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

319 országos ülés deezeml&er 4. 18.77, 79 melyre ő, ugy látszik, oly nagy súlya fektet, hogy ő bizonyosan nálam sokkal jobban érti a párbaj-szabályokat; de meg azt bátran állithatom, hogy a bűnhalmazatot illetőleg a képviselő ur előtte ismeretlen territóriumra tévedt, s beszélt oly dolgokat, a melyeket — a mint világosan kitűnik, a képviselő ur nem ért. A bűnhalmazatra nézve a törvényjavaslat atalános része határozottan intézkedvén, az mondja: .,97. §. (a m. j. 96. §.) Vétségek, vagy vétségek és kihágások halmaza esetében az azokra megállapítottak közül, a legsúlyosabb büntetés alkalmazandó, és a legsulyosabbra kiszabott szabadsá,gbüntetés: egy évvel felemelhető/' Tehát feltéve, hogy concursus reális volna, pedig nem az; még akkor is a bűnhalmazat esetén vétségeknél, ha több különböző természetű vétség találkozik össze, nem háromtól hét évre, hanem csak négyre volna felemelhető a büntetés; de a törvényjavaslatból láthatja a t. képviselő ur, hogy mindazon esetekben, a melyeket ő számlált elő, nemcsak egy évvel, de egy órával sem emelhető az illető helyen külön meghatározott büntetés. Mindezen eset, — ugyanis ugy hiszem, a t. előadó ur egy véleményben lesz velem, s módjában lesz a képviselő urnák megkérdezni őt — mindezen eset a 95. g. alá tartozik, mely igy hangzik: „Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti: ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg." Ezt ugy szoktuk nevezni: concursus ideális. Ennek az a természete, hogy a több törvényszegés büntetései közül csak a legsúlyosabbnak büntetése alkalmaztatik. Ha tehát a párviadal esetében a kihívás megtörtént, ha a kihivás elfogadtatott; ha a vivók kiáltottak ; ha azok vívtak is, ha sebesités következett be: a 293. s a többi szakaszok apróbb büntetései mind elenyésznek és az a büntetés áll elő, melyet a legsúlyosabb törvényszegésre kezd el a törvény, Tehát a hét évi államfogházat nem tudom, hogy a törvényjavaslat tüzetes átértése alapján, mikép lesz képes a képviselő ur kiokoskodni. Szalay Imre (közbeszól): Tévedtem; nem vagyok szárazföldi czápa! Csemegi Károly: Én a t képviselő urat nem sértettem meg. A t. képviselő ur bátorkodott velem szemközt azon állítást felhozni, hogy ő nem szárazföldi czápa, egy oly kifejezést, melyet — midőn itt a házban először hallottuk, — az illetők, akikre mondatott, válasz nélkül hagytak. Bocsánatot kérek, én a parlamenti illem iránt tartozó kötelességemnek legnagyobb súlyát érzem e perez ben, midőn a t. képviselő urnák nem adok oly választ, mely ezen — személyemnek durva megtámadásával és durva minősítésével szemben illő megtorlás volna. (Helyeslés a középén. Mozgás a szého baloldalon.) Áttérek t. ház arra, ami tulajdonkópeni feladatommá vált. Midőn igenis elismerem, hogy azon nézet, hogy ne legyenek külön törvények a párbajról: több tekintetben jogosult, hozzá teszem, hogy Európának valamennyi törvónyhokénytelen volt számolni a társadalom ezen betegségével, ezen társadalmi nyavalyával; a törvényhozások kénytelenek voltak az emberölés és testi sértés iránti emberöléseknek eonsequens keresztülviteléről — a párbaj esetéiben lemondani, s erre vonatkozólag alárendelni a szoros jogi szempontot, s ennek szigorú követelményeit a párbajra nézve mai napig is fenálló társadalmi nézetnek. Ezen társadalmi nyavalyát, mint az indokok is kifejezik, kénytelen volt elismerni a mai napig is Magyarországon fenálló törvénykezési gyakorlat is. Kénytelen ezt elismerni a mai törvényhozás is, mert nem valószínű hogy ellenkező felfogása a közszellem által támogattatnók, s a törvénybe foglalt ily értelmű intézkedéseit, a joggyakorlat érvényben tarthatná. Valószínű sőt csaknem bizonyos inkább az ellenkező. En kérem a t. házat, ne méltóztassék anticipálni oly culturalis korszakot, mely még nem éretett el; ne méltóztassék ily ideális állapotokból kiindulni, melynek a társadalom helyzete meg nem felel; ne méltóztassék a párbaj, a barbár kor és az ököljog e maradványa iránti undorát kizárólagos irányzóul elfogadni akkor, midőn a jelen fejezetre vonatkozólag, a döntő elhatározásra fel fog hivatni. Méltóztassék a létező helyzet és habár szomorú exigentiáinak alapjára állni, s ha önök ezt teszik: összhangzásban lesznek Európa legtöbb törvényhozásával, melyek szintén e társadalmi nyavalya befolyása alatt kénytelenek voltak a szorosan vett jogi szemponton tágítani, és a le nem győzött, meg sokáig le nem győzhető atalános előítéletet, az emberi gyöngeséget, az átszármazott, sok százados tévhitet elhatározásuk mérlegébe venni. Ez okból, ez alapon bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak e fejezetét, habár a §-okban netalán teendő inódosiíványokkal elfogadni. (Elénk helyeslés a közepén.) Szalay Imre: T. ház! A házszabályokban adott jogommal élek. midőn a t. házat felkérem, hogy méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben szót emeljek. En, midőn az előbb emiitett kitételt mondtam, nem beszéltem Csemegi képviselő úrról az államtitkárról, hanem beszéltem általában azokról, a kiket Simonyi Ernő t. képviselőtársam a múltkor szárazföldi czápáknak nevezett átalánosságban. Igen sajnálom azt, hogy a t. államtitkár ur magára vette; arról nem tehetek. Eddigi parla-