Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

315). országos Uíés der.zemhcr 4.1877. 77 létnél is méltóztattak találkozni két ilyen §-al. Az egyik azt mondja, ha a véghezvitelt megkezdett tettes eláll szándékától: ami előbb történt, kísérleti cselekmény miatt nem büntethető, ha csak az önmagában nem lenne büntetendő cselekmény. Ugyanott méltóztatott találni, hogy ha valaki már mindazt megtette, a mit a bűntett előidézésére szükségesnek tartott, tehát subjective az egész büntettet minden részleteiben befejezte, később azonban megbánva cselekményét, az ebből származandott eredményt önmaga elhárította : büntetlenség áll elő. És a t. képviselő ur nem kifogásolta ezeket, pedig ez a r két intézkedés is eltérő az átalános szabálytól. És miért állapítottak meg ez esetekre eltérést a büntető törvénykönyvek? Mert az igazságügyi törvényhozás nem ragaszkodhatik pusztán merev igazságügyi és jogi tételekhez; hanem szem előtt tartja azon nagy érdekeket is, melyek a társadalomra nézve elhatározók és mert belátta azt, hogy ezen intézkedése által több bűntett lesz megakadályozható, illetőleg azok eredménye meg lesz szüntethető: ezért — a társadalomnak ezen érdeke iránti szükségszerű engedékenységénél fogva kénytelen e mentő záradékot felvenni, és bűntelennek declarálnia cselekményt, mely — ha csupán ennek ismérvei vétetnek számba — már egy, ha nem is teljesen bevégzett büntettet, de mindenesetre teljesen bevégzett kísérletet képez. Más helyen is méltóztatott tehát már ilyennel találkozni. (Halljukl) Ha valaki valakit hamis tanuzásra felhív, vagy ha valaki már hamisan tanúskodott, de mielőtt a hamis tanúskodás másnak elitéltetését eredményezte volna a biró előtt, mielőtt ez ítéletet hozott, kijelenti, hogy hamisan tanúskodott: a törvényjavaslat azt mondja, hogy ez esetben is büntetlenség áll be. Az ok ugyanaz ez utóbbi esetben is, a melyet előbb voltam szerencsés említeni. Ha az említett tekintetek, melyek az igazságügyi politika követelményeiben találják forrásukat, joggal vétetnek számba a kísérletnél, s a hamis tanuzásról: annál nagyobb joggal van helye a büntetlenség megállapításának a párbaj eseteiben akkor, midőn csak a kihívás történt meg, de a párbajt vivni akarók még nem is szállottak ki, tehát akkor, midőn még a párbaj tettleg nem következett be és semminemű következményei annak még nem voltak. Igen is ösztönt akar nyújtani a törvény arra nézve, hogy a társadalom nevezetesebb emberei, a befolyásos férfiak foglalkozzanak a kihívásra okul vagy ürügyül szolgáló esettel azután is, hogy a kihívás megtörtónt: a törvényjavaslat azt akarja, hogy elfogadott kihívás után mód nyújtassák a köztiszteletben álló, és nagy tekintélyivel biró férfiaknak, befolyásuk súlya által elhárítani a már készülőben levő veszedelmet. És erre nézve azt czélozza a törvényjavaslat, hogy a törvény következőleg szóljon a párbajt vivni akarókhoz és azok segédeihez: „Ha ti — engedve a tisztes és lovagias férfiak bókitő tanácsának, dőre és veszélyes vállalkozástoktól elálltok; ha ti — kiengesztelődve egymással, vérontási forralataitoktól lemondotok: én — a törvény, szintén az engesztelődés fátyolát terítem a történtekre, s a veszély elhárításáért elhárítom rólatok a már eddig is érdemlett büntetést." A törvényjavaslat — a büntetlenség ígéretével akar ösztönt nyújtani a súlyosabb bűntett elhárítására; ezen jótékony, engesztelő, társadalmi intézkedéssel akarja fokozni a békítő férfiak hasznos közbelépésének hatályát. Kikerülni — ha lehet — a nagy veszedelmet az aránylag csekély törvényszegés büntetlensége által. Ez szelleme, indoka, súlya a kérdéses intézkedésnek: nem hiszem, hogy sokan legyenek a tisztelt házban, a kik e humánus intézkedés fölött a szeretetlenség pálczáját törnék. De egy másik ellenmondást is méltóztatik találni a törvényjavaslatban, és pedig a 299. §-ban. a mely szerint a párviadal következményei szerint, a szándékos emberölés, vagy a szándékos súlyos testi sértésre megállapított büntetéssel büntetendő azon párbaj-vívó, a ki a párviadal szabályait meg nem tartja." Azt méltóztatik mondani, hogy a szándékos emberölésnél 10—15 évig terjedhető fegyház van megállapítva, ellenben a párviadalnál a maximum öt év. Éti azt hiszem, hogy a t. képviselő ur állitása, vonatkozással ezen §-ra, igen nagy tévedésen alapszik. Ezen szakasz nem a rendes párbaj által okozott halál esetére szabott büntetéssel bünteti a. tettest; hanem azon emberölési büntetéssel, melyet nem a párbajról, hanem a szándékos emberölésről szóló szakasz állapit meg. A törvényjavaslat 299. §-ában abból indul ki, hogy az esetben, ha a párbaj szabályai nem tartatnak meg, a cselekmény nem tekintetik többé párbajnak, hanem közönséges emberölésnek, és büntettetik az emberölés büntetésével. És nagyon helyesen; mert midőn a törvényhozások kénytelenek ezen joggal társadalmi betegségnek nevezett, valamint a párbajt mint létező szokást elismerni, akkor egyszersmind kénytelenek elfogadni azt is, a mit a társadalom a párbajok szabályai gyanánt megállapított, s a gyakorlatban fentart. Párbajról tehát csak addig lehet szó: mig ennek szabályai megtartatnak: ha e szabályok mellőztetnek, vagy megsértetnek : ez esetben nincs többé párbaj a társadalom fogalmai szerint, nem lehet tehát 5 párbaj a törvény értelme szerint sem. A törvény értelmében párbaj az: a mit a közvélemény annak tart. Ennek összfoglalatja a szabályokban van; ha a cselekmény e szabályokba ütközik: az eredményt