Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

76 819. országos ülés decKeralier 4 187". lön párbajtörvényt nem talál észszerüleg indokoltnak, hogy az ember élete, testi épség elleni merénylet bármely alakjában egy — már a törvényben meghatározott büntettet képez, hogy ennélfogva a cselekmény azon törvény szerint legyen büntetendő, mely az élet — illetőleg a testi épség elleni bűntettekre nézve átalában el van fogadva. E nézetnek van jogosult alapja. Sokáig küzdöttek is vele. Hatályban is volt több helyütt: Franciaországban ma is fennáll. De ha azt kérdezzük: mi volt eredménye a párbaj által okozott s a más módon eszközlött ember-halál közti külömbség elmellőzésének ? a felelet nem lesz igen bátorító. Az eredmény Franciaországban az. hogy a jury mindannyiszor, valahányszor a párbaj szabályszerűit ment véghez, — daczára a legsúlyosabb eredménynek, — a tetteseket mindannyiszor felmentette és felmenti. A kik — a párbajnál nem akarnak külön törvényes dispositiókat alkotni, hanem azt a szándék és az eredmény szerint — az élet és a testi épség elleni bűntettekre és vétségekre megállapított büntetésekkel kívánják büntetni: azok ezen felfogásukban a párbajnak szigorúbb megbüntetése által vezettetnek, mint a mely büntetést arra a jelen törvényjavaslat indítványoz. El lesz-e érve ezen czél — szabadjon kérdeznem : ha a törvény 10—15. évi fegyházat állapit meg, de a biró ártatlannak mondja a tettest ? Azt ne feledjék el az illetők: hogy a közönségnek, az esküdtnek a bírónak jógérzete fellázad azon hozzá intézett követelésnél, mely szerint gyilkosnak bélyegzendő, s mint ilyen büntetendő az, a kinek cselekményére nézve az egész társadalom tisztában van magával, hogy az nem gyilkosság. A közvéleményt és a közérzületet erőszakolni nem lehet. Mindenik törvényhozás, mely az igazságügyi politika e lényeges tekintetét ügyeimen kívül hagyta : hajótörést szenvedett a közönség szellemén, a törvénynyel ellenkező meggyőződések szikláján. Hiába! Ezzel a társadalmi élet tényleges állapotával, a kor meggyőződéseivel, az emberi gyengeséggel kénytelen volt számolni csaknem egész Európa. Számolt vele nemcsak Magyarország, hanem Németország, Belgium, Olaszország és Áustria is, és habár mindenütt az volt a czél: hogy a mennyire ezt törvényhozás teheti: megszüntessenek, vagy legalább kevesbittessenek a párviadalok, még is mindenütt, sőt épen ez okból, felvétetett a büntető törvénykönyvekbe a párbaj, mint crimen sui generis, mint egy egészen speciális bűntett. Arra nézve igazsága van a t. képviselő urnák, hogy az általain emiitett czélszerüség kérdésétől elvonva, a párbajnak külön minősítése ellen sok indok hozható fel; ámbár másrészről komoly figyelmet igényel az is, hogy azon föltételek és módozatok, melyek mellett a párbaj véghezmegy: lényeges különbséget állapítanak meg ezen büntetendő cselekmény és a közönséges gyilkosság, az emberölés, vagy a testi sértés közt. Tagadhatatlan tény egyébiránt az, hogy a párbajról szóló fejezet elfogadásáról, s az erre nézve megállapított, aránylag enyhe büntetések megállapitásáról, mindenik törvényhozás azon kényszer-helyzet alatt állt, melyet a társadalom állapota, — a közvélemény erőszakolt reá. A czél tehát nem volna elérve, ha kihagynék ezen fejezetet; mert ez azt jelentené, hogy nekünk a párbaj mint delictum sui generis nem kell, hanem ítéltessék meg az a tettes szándéka, és a következmények szerint s ahhoz képest legyen emberölés vagy súlyos testi sértés; a czél ezzel nem lesz elérve, mert e felfogás ellenkezik a társadalom érzelmeivel, a miből azután botrányos, a tényállással ellentétben álló ítéletek felmentések fognak bekövetkezni; és a különbség az lesz, hogy mig a törvényjavaslat szerint, habár enyhébben, de a társadalom felfogásához képest aránylagos büntetéssel büntettetnének a tettesek ós részesek: addig ellenkező rendszer szerint nem képezendvén a párbaj suis generis delictumot, annak gyilkossággá vagy szándékos emberöléssé való minősítése pedig a biró jogérzetét sérti: — a következmény az lesz, hogy a jogérzettel ellenkező törvény alkalmazása ellen, annak teljes megkerülésében keresend menekülést a biró; a következmény előreláthatólag az lesz, hogy a párbajt vívók egyátalán büntetlenül fognak maradni; épen ugy, a mint azok — a törvény daczára — csaknem teljesen büntetlenek, s minden büntetésről menteseknek mondhatók Francziaországban. Ne hozzunk (örvényeket, melyeknek megszegését „Isten és ember előtt kedves dolognak" lehessen hirdetni. Ne feledjük el azon nagy tekintélyű birói nyilatkozatot, melyet beszédem elején felolvasni szerencsém volt. Szomorú dolog az. ha a törvény megkerülése, ha a törvénynyel ellenkező birói Ítélet, Isten és ember előtt kedves dolognak'állitható. Az ily törvény el van ítélve, s birói ítélet, mely a fennforgó eset fölött ily értelemben hozatik, a törvényt, s a törvényhozást iíéli el. E tekintetben ne utánozzuk Angliát, nehogy az említetthez hasonló ítéleteket legyünk kénytelenek registraltatni törvénykezésünk évkönyveiben. És én erősen meg vagyok győződve, hogy ha mi Angliát ós Franciaországot követjük e tekintetben: nálunk még kevésbé maradandnak el az angol és franczia eredmények •— mint ott. Azt méltóztatott mondani, hogy nagy hibája e fejezetnek az, hogy önmagával van ellentétben. Mig t. i. az egyik helyen azt mondja, hogy már a kihívás 6 hónappal büntetendő, később azután azt mondja, hogyha a felek elálltak a párbajtól: a kihívás miatt és az előző cselekmények miatt senki sem büntettethetik. Igaz t. ház, ez igy áll a törvényjavaslatban ; de nemcsak e fejezetnél áll ez, hanem az átalános rész IV. fejezetében a kísér-