Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-319
319. országos Ölés deczember 4. 1877. ?ő teivel, akkor lehet belőle olyan fejezetet csinálni, mely a ezélnak is megfelel, s következetes is marad a codevben már eddig elfogadott elvekkel. Azonban igy, amint van, nem fogadhatom el a fejezetet. Csemegi Károly államtitkár: Igen jól esett, hogy a közvetlenül előttem felszólalt szónok ur nem beszélt a büntető jog elvéről, forrásairól a római jogról, a canon-jogról és beszédében nem terjeszkedett ki oly dolgokra, melyeket e házban ugy hiszem mindnyájan tudunk, s melyekre vonatkozólag tanításra nincs szükségünk. A mi a t. képviselő urnák azon igen helyes és való állítását illeti, hogy Angliában nincs a pái bajra külön törvény. . . . Simonyi Ernő: Nem vagyunk Ausztriában. Csemegi Károly: Angliáról méltóztatott beszélni, tessék megengedni, hogy én ugyanazon érvből induljak ki, melyet a t. képviselő ur használt. Azt tetszett mondani, hogy Angliában nincs külön törvény a párbajról. Erre kivánok én felelni. Igen is, Angliában nincsenek külön törvények a párbajról; de azért még nem áll az, hogy Angliában mindenik párbaj gyilkosságnak vétetik; sőt nem áll az sem, hogy Angliában a halállal végződő párbaj mindig mint gyilkosság büntettetnék. Nem elég az egy országban létező törvényre magára hivatkozni, hanem — és különösen Angliára nézve áll ez — azon törvénynek mikénti gyakorlását, azon törvénynek históriai fejleményeit és életét kell ismerni, és csak akkor lehet azt állítani, hogy ezen országban, hogy Angliában ez vagy amaz a fenálló jog. És minthogy abból indulok én is ki, igaz — tagadhatlanul igaz, hogy Angliában külön párbajtörvények nincsenek, de nem áll az : hogy Angliában mindenik párbaj mint gyilkosság vagy emberölés, vagy ezek kísérlete büntettetik, — erre vonatkozólag legyen szabad egy igen elfogadható tanura hivatkoznom, Anglia legfőbb bíráinak egyikére, a ki egy concret esetben adott chargejában, midőn párbajról kellett ítélni, az esküdteknek a következő utasítást adta: — ha tetszik a képviselő urnák, később átadom, Grlaser munkájában van —. Engem esküm kötelez arra, hogy megmondjam önöknek, mit rendelnek Anglia törvényei. Anglia törvényei azt rendelik, hogy az emberölés, ha egy bizonyos idő múlva, megfontolás következtében jött létre, gyilkosságnak tekintessék. Anglia törvényei azonban kegyességgel s elnézéssel viseltetnek az emberi gyengeségek iránt, és ha rögtöni felingerlésben, mielőtt még a tettesnek alkalma lett volna, hogy hidegvérét vissza nyerje, követte el a cselekményt: ilyen esetben a törvény nem állapit meg gyilkosságot. A fennforgó esetben azon szerencsétlen, ur a ki önök sorompói előtt áll, megszegte a törvényt, habár a becsület törvényeinek teljesen megfelelt. Egész viselete a párbaj alatt, a legmagassabb becsületességről és tökéletes humanitásról tesz bizonyságot. Ez a tény." (A törvény, melyet előbb értelmeztem, a tény a mely fennforog.) „Ha önök e ténynek körülményeit nem képesek összhangzatba hozni lelkiismeretükkel : ez esetben önök bűnöst fognak mondani. Ha azonban az ellenkező lesz az eset; ez esetben az önök verdietje, habár talán a törvény szigorú szabályaival nem is lesz mindenben megegyező: kedves lesz isten és emberek szeme előtt." Azt hiszem, hogy ezen tekintély, a kérdésnek Angliában fennálló valódi állapotára, s ezen állapot felismerésére nézve, igen nyomatékos. Simonyi Ernő: Angol mondta ? Csemegi Károly : Igen, angol biró mondta: E. v. Purefroy : Wharton 37G lap. „Az önök Ítélete, ha nem fognak bűnöst mondani, kedves lesz isten és emberek előtt," (Közbeszólás a széhö balfelöl. MiZ egyéni vélemény /) A közbeszóló azt állítja, hogy ez egyéni vélemény. Azok, a kiknek az esküdtszék intézményéről tágabb tájékozottságuk van, azok tudni fogják, hogv a mit az elnöklő biró a jury tagjainak utasításul ad: az nem egyéni vélemény. A szakférfiú nem fogja a „Oharge"-ot, Anglia legfőbb birái egyikének birói functióban adott utasítását egyéni véleménynek venni. S ha ez egyéni vélemény lenne, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, (a könyvre mutatva) ide nem került volna be. De bizonyít a felolvasott megállapítás még egyebet is, nevezetesen azt bizonyítja, hogy azon átalános tételek, melyeket többen használni szoktak, midőn valamely külállam törvényeire hivatkoznak — a nélkül, hogy a törvénynek a gyakorlati életben nyert fejleményét és állapotát — annak úgyszólván beléletét tüzetesen ismernék : egészen más világtárban tűnnek elő, midőn a kérdés részleteiben s gyakorlati alkalmazásában vizsgáltatik; az ily — csupán a földszinről felvett átalános állításokkal félrevezetik az illetők gyakran önmagukat, és félrevezetnek — természetesen szándék nélkül — másokat is. Tehát Angliában a párbajt illetőleg nem az az élő jog, a melyet Simonyi Ernő képviselő ur egész átalánosságban kifejezett; az angol joggyakorlat e tekintetben az, hogy a párbaj nem mindig ítéltetik gyilkosságnak, vagy gyilkosság kísérletének, sőt szándékos emberölésnek sem, hanern hogy Angliában is számba veszik az emberi gyengeséget, az izgalmat és a birói ítélet az eset körülményei, a tettes és a tett individualitása szerint állapittatik meg. De legyen a helyzet bármilyen Angliában; azt bátran mondhatja mindenki — hogy ő egy kü^10*
