Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

74 319. országos ülés deczembcr 4. 1877. büntetés mellett, ha ezt alkalmazzuk a párbajokra, elérhetjük azon párbajok nagy fejlődését, a me­lyek nem a lovagiasság dicsőségére szolgálnak, hanem inkább annak gyalázatára, és melyek igen nagyban divatoznak Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott a párbaj-szabályok megsértésére. Ugyan mik ezek a párbaj-szabályok ? Hogy oly pisztolyok legye­nek, melyek sohasem találnak'? Akkor ne játsza­nak azok, akik párbajt akarnak vívni, mert az nem lovagias eljárás, midőn azon feltett szándék­kal és kialkudott feltétellel állanak ki, hogy senki meg ne sérüljön, azután az úgynevezett segédek, tanuk kiállítják a bizonyítványt, hogy a lovagias­ságnak elég van téve. {Helyeslés. Derültség. Igazi ügy vanl) Ily párbajok ellen ezen törvényhozási intéz­kedés elegendő. Megengedem utoljára is, hogy ha valaki megsérül, vagy megöletik : ezt véletlenség­nek lehet tekinteni, véletlen emberölésnek, mert valóban nem szándékosan történt. Ha tehát a párbajt komolyan elakarjuk til­tani, amint én is tiltanám, akkor fogadjuk el az angol törvényhozást, amely azt mondja : a párbaj szándékos gyilkosság és akasztófával büntettetik, a párbajnál szereplő segédek pedig, mint bűnré­szesek, szintén akasztófával büntettetnek. Ezzel vége volt Angolországban a párbajnak: mert ott is voltak párviadolok, most is vannak aneedoták az angol párviadalokról, amelyek ott már régóta nincsenek, de annak előtte léteztek De nem tekintve mindezekre, én el nem fo­gadhatom e §§-at már azért sem, mert önmaguk­kal ellentétben vannak és következetlenségben ál­lanak az ezen törvénykönyvben foglalt intézkedé- . sekkel. Azt mondja az első §. : Valakinek kihívása párviadalra, ugy szintén a kihívás elfogadása: vétséget képez és hat hónapig terjedhető állam­fogházzal büntettetik. Későbben azt mondja a 297. §. : Ha a felek a párviadaltól eladottak, senki sem büntethető. Hogyan lehet a kihívást büntetni, és midőn már a kihívásnál tovább mentek, de végül eladottak a párbajtól, ezért nem büntetnék ? Ez által már megfosztatnak az illetők azon alkalom­tól, hogy elállhassanak a párviadaltól. Ez ellen­mondás, nem tehetek róla. Azt mondja a 299. §. : A párviadal követ­kezményei szerint a szándékos emberölésre, — vagy a szándékos súlyos testi sértésre megállapí­tott büntetéssel büntettetik. Engedelmet kérek, ha visszatekintek néhány szakaszszal, azt találom: hogy e szándékos ember­ölés a 279. §. szerint 10—lő évig terjedhető fegy­házzal büntetendő; tehát a minimum 10 év; a párbajra pedig, ha valaki mást megöl, a maximum öt év. Engedelmet kérek ebben nincs következe­tesség ; ha a szándékos emberölésre a minimum tiz év, akkor ne tegyünk ide maximumnak öt évet, mert ez privilegisálása lenne a párviadalnak : ebben nincs következetesség és összhangzás azon elvekkel, melyek e törvénykönyvben foglaltatnak. Azután az utolsó §-ban, melyre Molnár kép­viselő ur, mint enyhítőre hivatkozott, felmentetnek a tanuk, Engedelmet kérek, azon bevett szokás és szabályok szerint, amelyek most divatosak, tanuk nélkül párbaj nem lehet. Ha tehát itt szándékos emberölés, nézetem szerint szándékos gyilkosság történik, ezen tanuk bűnrészesek, akik segítik a gyilkosságot. Tudom, hogy egy szakasz szerint büntetendők a tanuk is, ha halál történik, akkor, mint bűn­részesek büntetendők ; hanem én azt mondom, hogy minden esetben büntetendők a tanuk, ahol, párbaj van, mert ezek nélkül párbaj nem lehet. Ok tehát részesek abban, miben a párbajvívók bűnösök. Miután pedig itt az egész bün elkövetése szán­dékos, előre megfontolt, meghatározott, itt másról, mint szándékos bűntettről szólni nem lehet és az olyan párbajról, melynek czélja az, hogy kettő közül valaki halva maradjon, kétségkívül a szán­dékos, előre megállapított, formaszerint meghatá­rozott gyilkosság bűnténye áxrog fenn, és nézetem szerint, mint gyilkosság büntetendő. Ha ezen szakasz azon elvek szerint alakitta­tik át, melyek az angol törvényben vannak, hogy ez szándékos gyilkosság lévén, halállal büntettes­sék és ha csak testi sérülés történik, mint szán­dékos testi sérülés büntettessék, szóval ugy bün­tettessék, mint azon cselekmény, mely elkövet­tetett, akkor nincs szükség a kihívást és az elő­készületekre való lépéseket büntetni, mert az ma­gában bűncselekményt nem képez, büntettet csak akkor képez, ha végrehajtatik. Én tehát ezen fejezetet sem a dolog termé­szetének, sem czéljainak megfelelőnek nem tartom, hogy a párbajt megakadályozza, vagy legalább is nehezítse, csak igen komoly esetekben lehetővé tegye, inkább ugy látom, mintha bátorítani akarna a párviadalra, csak bizonyos esetekben bünteti ós ha kimondatik is a büntetés, legtöbb esetben ke­gyelmezós utján nemcsak elengedtetik, csakhogy azon lovagias szokás, hogy a levegőben durrog­tassák a pisztolyokat, el ne maradjon a magyar nemzettől. Én tehát ezen fejezetet a czélnak megfelelő­nek nem találom és egyes módosítással azon se­gíteni képes nem vagyok és azért, — ámbár egy­átalában nem vagyok azon nézetben, melyet Szalay t, képviselő társam előterjesztett, — hanem az általa beterjesztett indítványt, hogy e fejezet uta­sittassók vissza az igazságügyi bizottsághoz átdol­gozás végett, igenis pártolom, és hogy ha a bi­zottság más elvekből indul ki, és következetességre igyekszik hozni e fejezetet a codex előbbi fejeze-

Next

/
Thumbnails
Contents