Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-319
311). országos ülés 1. uj 262. §. Aki valakit azért, hogy mást párviadalra ki. nem hi, vagy kihívást nem fogad el, megvetéssel fenyeget, vagy becsületében sért: három évig terjedhető börtönnel büntetendő; 2. uj 280. §. Aki a párviadal szabályai megszegésével mást megöl: a 279. és 281. §§. szerint büntetendő; 3. uj 308. §. Aki a párviadal szabályai megszegésével mást megsebesít, jelen XX. fejezet rendelkezése szerint büntetendő. Molnár Antal : T. ház! Nem járulhatok az előttem szólott t. képviselő urak egyikének indítványához sem, és a jelen fejezetet ugy amint van, elfogadom. Nem osztozhatom a közvetlenül előttem szólott képviselő urnák azon nézetében, hogy a párbaj társadalmi intézmény. Nem intézmény ez t. képviselő ur, hanem társadalmi betegség, a középkori ököljog alkalmazásának egy neme. mely valóságos anachronismust képez a jogállamban. Nem tarthatom azon nézetet sem, mely tulszigoruaknak mondja a javaslatnak a párbaj elleni intézkedéseit. A szigorúnak csak azon mértéke foglaltatik nézetem szerint bennök, melyet mint orvosszert e társadalmi kör megkövetel, melynek alkalmazását a törvényhozás nem mellőzheti azok ellenében, kik az emberiéletet fegyverrel közökben támadják meg. Ha önök fentartották a halálbüntetést azért: mert hazai viszonyaink közt még nem látták elérkezettnek az időt annak eltörlésére, — akkor meggyőződésem szerint épen a tényleges viszonyok figyelembe vétele megköveteli önöktől, hogy a párbaj szigorú büntetését is törvénybe igíassák. Én t ház, azon büntetési szigort, melyet ezen fejezet alkalmaz, nemcsak helyeselni tudom s túlságosnak annál kevósbbé tarthatom, mert a mérséklet szükséges mértékéről is gondoskodik a fejezet utolsó szakasza, midőn azon tanukat, kik a párbajt megakadályozni törekszenek: kiveszi a büntetés alól (Helyeslés:) Be t. ház, midőn mi a javaslatba hozott büntetéseket a törvénybe iktaíandóknak valljuk, az igazságügyi kormánynak is komoly kötelessége lesz szemelőtt tartani azt, hogy ezen büntető szabályok ne maradjanak jövőre, mini eddig történt, írott malasztnak, ne maradjanak mint holt betű pusztán a papíron, — ne mellőztessék rendszeresen a törvények iránti tisztelet mély megsértésével azok alkalmazása és ne történjék jövőre is meg az, a mi csak közelebbről is történt, hogy az ügyészségnél mint „ismeretlen tettesek" szerepeltek oly párbajvivók, kik az összes hírlapokban neveik teljes kiírásával voltak megjelölve. (Helyeslés.) A párbaj csak oly büneselekvény, mint a többi. Ha meghozzuk a szigorú törvényt, és az nem alkalmaztatik: a jogrend és jogérzet csak oly, sőt még nagyobb mérvű bántalmazást szenved, mint a párbaj büntetlenségének deeretálása által. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. eezember 4.18"?. 73 Én azon reményben, hogy a törvény szigorú alkalmazása jövőre nem fog elmaradni; s azon szilárd meggyőződésben, hogy az itt eonteinplált büntetések a társadalom egy kóros kinövése, egy veszélyes betegsége elleni hosszas orvosszert fognak képezni: elfogadom a fejezetet. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Igen röviden kívánok ezen fejezetii9z szólani. Nem lehetek egy nézetben az előttem szólott t. képviselő úrral, ki tökéletesen megelégszik azon intézkedésekkel, melyek a párbajra vonatkozólag ezen fejezetben foglaltatnak. En azokat vagy szigorúaknak, vagy gyengéknek találom. Szigorúaknak találom akkor, ha a párbajt megakarjuk engedni; gyengéknek, ha elakarjuk tiltani. Én nem tekintem a párbajt társadalmi intézménynek, mint Zay képviselő ur monda, hai.em inkább tekintem betegségnek, kinövésnek, s azért én büntetendő cselekménynek tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Én is azon véleményben vagyok, hogy ez a középkor maradványa, azon sötét koré, mely különben azon dicséretes és vallásos elvből indult ki, hogy az Isten nem tűri az igazságtalanságot, tehát a párbajban annak kell elesnie, aki bűnös. A tapasztalás azt mutatta, hogy az Isten nem avatkozik a földi dolgokba, és hogy sok miiidenfélekép üt ki a párbaj. Én azt hiszem, hogy inig társadalomban élünk, inig a társadalom szabályozza a társadalmi viszonyokat: megengedhető nem lesz, hogy egyik ember kezébe vegye az igazságszolgáltatás fegyverét ós azt annyira gyakorolja, hogy a másik ember életét elveszi. 'Helyeslés a baloldalon.) Ha van büntetendő cselekmény, büntesse az állam. Itt van ugy hiszem a hiba, hogy nálunk az igazságszolgáltatás nem terjed ki azon cselekményekre, melyekre aztán azt mondják, nincs bíró, tehát csak párbaj utján lehet megtorolni. Ez hamis elv. Nincs példa rá, hogy az utóbbi liarmincz év alatt Angolországban valaki párbajt vívott volna: értem angolt, mert az megtörtént, hogy idegenek víttak párbajt, mint például francziák, akik ki lévén szorulva politikai nézetük miatt Francziaországból, ott vívtak, ahol élhettek ; hanem angolok nem vívtak. Es miért"? Mert a törvényszék minden, bárminemű sértés és megbántás felett is Ítéletet mond, nem inert szigorú ítéletet mond, hanem mert a társadalmi viszonyok ott ugy alakultak, hogy a törvényszéknek ezen elmarasztaló ítélete mint bélyegző tekintetik arra, akire kimondatik. Mig ezt nem fogjuk elérni nálunk, addig, ugyhiszem, a párbajra az oly törvényhozási intézkedéssel, mint aminő ezen §§-ban foglaltatik, hatni nem tudunk. Az, aki életét teszi koczkára, bizonyosan koczkáztatni fogja a ind, hónapot, vagy tizenkét hónapot, még az öt évet is. ami a legsúlyosabb büntetés. Hanem az ily 10
