Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

u 318. országos ülés deczemtter 3. 1877. körül foganatba vett eljárásával és az osztrákmagyar monarchia részéről a hadviselő felekkel szemben elfoglalt semlegességgel összeegyeztethetőnek?" Azt gondolom, t. ház, hogy erre a választ már megadtam. (Helyeslés a középen.) Ami az erdélyi eseményt illeti, azt nem fogja senki tagadni, hogy ott valóságos csempészet volt, mert a fegyverek szállíttattak, mint Maschinentheile, Masehinenriemen s más hasonló feliratokkal, s magok a szalutokul megnevezett czégek is hamisak voltak. Itt tehát előállott a csempészet esete, s előállott az elkobzás joga és kötelessége. Hogy hogyan tudja a kormány a semlegességgel megegyeztetni eljárását: erre" bátor voltam nyilvánítani, hogy az első esetben nem sértette meg a semlegességet, inert akkor nem volt háború, s tehát nem volt semlegesség; a többi esetben pedig- nem sérthette meg, mert mindazon fegyvereknek, melyekről szó volt, az illető hadviselő felek területére vitele megakadályoztattatott. Negyedszer ezt kérdi a képviselő ur: „Szándékozik-e ennek folytán a rninisterelnök ur az erdélyi fegyverszállitások ügyében folyamatba tett vizsgálat és bírói eljárásnak beszüntetése iránt mielőbb intézkedni és ha nem: mi indíthatja ennek további fenntartására?" Erre nézve azt gondolom, válaszomat megadtam azokban, miket Simonyi Lajos képviselő urnák felelni szerencséin volt, és igy azt ismételni, miután épen a mai napon mondottam, nem tartom szükségesnek. Ezekben áll, t. ház, amit felelhettem e kérdésekre, s én azon meggyőződésben kérem válaszom tudomásul vételét, Hogy azt csakugyan minden kétséget kizárólag bebizonyítottam, hogy itt a semlegesség megsértéséről, vagy az egyik fél irányában enyhébb eljárásról, mint a minő követtetett Erdélyben, még csak szó sem lehet. Ismételve kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a középen.) Simonfay János: T. ház ! Midőn interpellatiómat megtenni bátor voltam, azt azon bevezető beszéddel kisértem, hogy engem ezen interpellátió megtételében főleg azon czól vezérelt, hogy miután az egész országban elterjedt annak híre — más Kérdés: alaposan-e vagy sem,—hogy a magyar kormány elnézőbb azon szállításokra nézve, a melyek a török ellen eszközöltetnek, mint azok iránt, melyek a török ügy érdekében történnek — a t. kormánytól oly feleletet kívánjak elérni, a mely által az ország közvéleményében elterjedt ezen hit lehetőleg megezáfoltassék. Igen sajnálom t. ház, hogy azokból, melyeket a rninisterelnök ur éppen most elmondani méltóztatott, én a teljes megnyugvást e tekintetben magam sem meríthetem. Nem meríthetem azon oknál fogva sem, mert nem érthetek egyet a t. rninisterelnök urnák a semlegességre vonatkozó magyarázatával. A t, rninisterelnök ur ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy miután tudjuk, hogy azon események, melyek általain felhozattak, még 1875. 1876 és 1877. év elején történtek, akkor mikor még háborúról szó sem volt: tehát a semlegesség meg sem sértethetett. Tisza Kálmán rninisterelnök: (Közbeszól) : Azt nem mondottam, Simonfay János: Az első pontban tett kérdésemre is az igen t. rninisterelnök ur kielégitőleg nézetem szerint nem válaszolt ; mert ón az első pontban azt óhajtottam megtudni az igen t. rninisterelnök úrtól, hogy a feladók és szállítók, vagy azok részesei ellen, valamint a szállítmányok rendeltetési czéljáriak kitudása végett eszközöltetett-e, és minő vizsgálat ? Ezzel tudomásomra, és a t. ház tudomására az igen t.

: rninisterelnök ur adós maradt válaszában. S azért erre vonatkozólag adott felelete, a mennyiben ebből nem vehettem ki azt, hogy ezen szállítmányok természetéről, és kitldetésök czóljáról meggyőződést szerzett volna : ki nem elégíthet; mert azt méltóztatott mondani, hogy tudomást szerzett arról, kik által, kinek részére küldettek; de, hogy mily czélra küldettek, nem méltóztatott mondani. Minthogy pedig ezen szállítmányok nem küldettek katonai czélból, meri ha katonai czélból küldetnek, azok nem magánosok által adatnak föl, hanem a katonaság részéről, a mint ezt azon jegyzőkönyv is, mely az illető hatóság által a t. rninisterelnök urnák felküldetett — igazolja, — ennek czóljáról megkellett volna győződnie, a mi pedig nem történt meg. Ugyanis, midőn 1875. decz. 24-én e töltény-szállítmányok letartóztatva lőnek s az igen t. rninisterelnök urnák jelentés küldetett fel, a tisztelt rninisterelnök ur rendeletéből másodszor — lefoglaltattak — és jegyzőkönyv vétetett föl. Ezen jegyzőkönyvben felemlittetett, hogy főleg az utóbbi időben a villányi pályaudvar vendéglőjében megfordult alsó vidéki utazók közt hallatszott, hogy Eszéken fegyver- és lőszer-részletek osztatnak ki az alsó-vidéki lakosok számára és ezt egy társaság eszközli. Továbbá felemlittetett, hogy ezen szállítmányok nem a katonaság részére küldettek, miután a katonaság részére küldött ilyen szállítmányoknál az ezred és a század neve "is ki szokott tétetni, ós olcsóbb tariffa mellett is vitetnek. Tehát kétségtelen, hogy a katonaság részére nem törtónt a szállítás, tehát kellett mások részére történni, ugy de másnak kinek van szüksége katonai éles töltényre? Ebből természetes és helyes azon következtetés, hogy nem máshová, mint a berezegővinai és bosniai