Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

818. ©rsxáges ülé* deesember 8.1875. 65 lázadás felsegélyésére voltak szánva ezen szállítmányok. A második kérdésre, hogy t. i, tett-e és minő intézkedéseket arra nézve, hogy hasonló fegyver és egyéb hadi czélokra szánt eszközök nyíltan vagy titkon szállítása megakadályoztassák — adott válasz szintén nem elégített ki, mert arra réz ve méltóztatott a tisztelt kormány intézkedni, hogy nyíltan ne szállittassanak

, de hogy felügyelet történjék az illető hatóságok részéről, hogy titkon se szállíttathassanak: erre nézve a t. kormánynak semmi rendelete nincs; pedig, hogy ha addig nem volt is reá szükség — ezen események után ezen intézkedésre a t. kormánynak okvetlenül szüksége volt volna ; mert nagyon természetes dolog az, hogy azok, kik addig nyíltan szállítottak fegyvereket, s abban megakadályoztattak, azontúl nem fognak nyíltan szállítani ugyanezen czélra, hanem titkon. És az is egészen bizonyos, ha a t. ministereinök ur vizsgálat alá vétette volna ezen eseteket : kitűnt volna különösen az első szállításnál, hogy egyenesen Bródba czélóztatott küldeni, és nem Eszékre, mert ha Eszékre kütdeteít volna, nem utaltatott volna Villányba, a hol azt már kocsin akarták száHitanrBrodba ; azt pedig tudjuk hogy Bród Herczegovina ós Bosnia határánál van. Tehát a második kérdésre sem tartom részemről kielégítőnek a ministerelnök ur válaszát. A mit a harmadik kérdésre méltóztatott mondani, hogy ez a semlegességbe egyátalján nem ütközik: ebben pedig nem érthetek egyet. Elismerem azt t. ház, hogy 1877-ben ütött ki az orosz-török háború, de 1877 előtt — 1876-ban Törökország és Szerbia közt már volt háború, valamint 1875 végén, már létezett a herczegovinai és bosniai lázadás. A semlegesség nemcsak akkor kötelezi a kormányt, és kötelez egy államot, midőn két egyenrangú, vagy egyforma hatalmasság közt tör ki az. s mikor ezen semleges állás kijelentetett, hanem akkor is, és pedig még inkább kötelezi, mikor egy hatalom és alattvalói közt van e háború. Azt méltóztatott mondani, hogy épen ezen fegyverszállítás eltiltásának tulszigoru fentartása által a kereskedelemnek okoztatott sérelem. En t. ház, hogy sérelem okoztatott volna: nem látom át akkor, midőn a t kormánynak van egy rendelete, melyben a fegyverszállítást csak az esetben tiltja meg, hogy ha az engedély nélkül történik; de a kereskedésre szükséges fegyvereket engedély mellett lehetséges szállítani. Miután pedig ezek engedély nélkül szállíttattak, igen természetes dolog, hogy ezen elbánás alá nem eshetnek. A mit a 4 kérdésre nézve méltóztatott nem annyira mondani, mint inkább előbbi válaszára EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. hivatkozólag utalni, arra nézve bátor vagyok azt jegyezni meg, hogy a t. kormánynak eddig s a most tárgyalás alatt levő büntető törvényjavaslat szerint is, ott, hol az állam érdeke, tekintélye kivallja, miután ezen bűntények hivatalból üldöztetnek, a székelyföldi fegyverszállítások és toborzások tárgyában ugyanis joga van a pert, vagyis azok ellen nem csak az ítélet következményéi, hanem magát a pert is megszüntetni. Nem értein tehát a t. ministerelnök urnák azon válaszát, hogy miért kívánja akkor, mikor a felsőbb bírósági ítélettel eonstaíálva van az. hogy ott semmi olyan, a mi a közbékének megsértéséi czélozta volna, nem találtatott: miért tartotta szükségesnek mégis a további birói eljárásnak fentartását ezen ügyben, és inkább megszüntetését, vagyis miután constatáíva lön, hogy itt más állam ellen irányzott cselekmények nem léteznek, miért tartotta szükségesnek mégis, hogy az tovább is fentartassék. Talán azért, hogy erről még ezután is beszélhessünk ? Azt is méltóztatott mondani, hogy az erdélyi fegyverszállítás ós fegyver elkobzás, valamint ezen fegyverszállítás közt lényeges különbség van. En épen. miután kiderittetett az ügy s azon bűnösség! alap — mel3" a vád alapjául szolgált — elenyészett, semmi különbséget nem látok. Végül méltóztatott mondani, hogy a felsőbb bírósági ítéletben csak a letartóztatásra nézve mondatott ki a határozat. Igaz, de mindennek daczára arról vettem értesülést, hogy Bartha Miklósi most fogták el és tartóztatták le. Ha tehát: e felsőbb bíróság kimondta, hogy letartóztatásnak nincs helye : akkor szerintem nem lehet valakit ujabban letartóztatni. Én azt hiszem, hogy az igen t. ministerelnök ur tudomására jött ez ujabb esetnek és erre nézve felvilágosítást is fog adni. Én a magam részéről a ministerelnök ur válaszát kielégítőnek nem találom; de nem látom elérve azon czélt sem. hogy ezen válasz által eloszlatva legyen azon közhiedelem, mely szerint a kormány nem egyenlőkép jár el egyik vagy másik háborús féllel szemben, vagy legalább nem annyi figyelmet fordít az egyiknek mint a másiknak hasznára szolgáló csempészetre, s mintán erre nézve a válasz az én megnyugtatásomra sem szolgál: ennélfogva azt tudomásul nem veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem akarok diseussióba bocsátkozni; csupán Simonffay képviselő ur által legvégül mondott egy körülményre akarok néhány szót szólani ós azután szavaimat helyreigazítani. A t. képviselő ur felhozta, a mit én legalább csak a hírlapokban olvastam, — meglehet hogy igaz, — Barta Miklós esetét. A hírlapok szerint Barta Miklós jelentkezett a törvényszéknél. A törvényszók határozott felette, mint bánjon el vele; 9