Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

318. országos illés deczenfuer 3.1877, él 8 dolom, mindenki tud, — hogy csempészett, illetőleg dugáru, mely hatóságilag lefoglalható, csak ott van, hol a szállítás nem a megnevezett czég, hanem álczóg részére történik, hol a hatóság megosalatni szándókoltatik, vagy hol másfelől maga a feladó czág is hamis és igy azt sem lehet tudni, hogy ki által követtetett el a csempészet. Ezen eseteknek sem egyike, sem másika itt nem fordul elő, mert mindezen szállítmányra nézve a feladó czég és a rendeltetési hely helyes megnevezése, és a szállítandó tárgynak a szállító leveleken törtónt helyes megnevezése meg volt. Csempészet, dugáru tehát nem volt, az elkobzásnak sem volt e szerint helye és nem lehetett. Mi történt tehát"? Az 50 ezer töltényre nézve az tűnt fel a kormánynak, — s ezért történt meg az ideiglenes lefoglalás, — hogy Eszekre volt ugyan rendelve, de Villányra szállíttatott, és onnan kocsin volt tovább szállítandó. Másfelől elkövettetett azon hiba, hogy a magyar kormány engedélye a szállításra ki nem kéretett, holott ezt meg szoktuk követelni. Azonban a kormány megtudta egyfelől, hogy a szállításnak ily utoni eszközlése azért történt, mert akkor az alföld-fiumei vasút töltényeket nagyobb mennyiségben csak egyszer szállított hetenkint. Továbbá, a kormány engedélye is kikéretvén, miután a szállítmány különben is Eszékre volt czimezve, az odaszállitást megengedte, élve azon elővigyázattal, — majd megmondom, hogy miért. — hogy biztos tudomást akart szerezni a felől, vajon csakugyan Eszékre és nem máshová szállíttatik-e, és pedig azon czéghez, melyhez czimezve volt, és ezért egyúttal felhívta a dologra az ottani hatóságnak ügyeimét, mint a melyet további eljárás illetett. Egyébiránt azt mindenesetre oonstatálni kívánom, hogy az elővigyázat! rendszabályokat a kormány nem a semlegesség szempontjából tette, hanem figyelemmel arra, hogy épen azon időben a kedélyeknek némi izgatottságáról kapott jelentést az ország alsó vidékeiről; nem tette pedig a semlegességre való tekintetből az elővigyázati rendszabályokat, s az által, hogy elengedte szállíttatni a fegyvereket, nem sértette meg a semlegességet: inert ez történt 1875. deczemberében, midőn háború nem volt, midőn semlegesség nem volt, midőn tehát a semlegességet megsérteni nem lehetett. Ami pedig a többieket illeti, hogy a kormány mennyire felügyelt arra, hogy Magyarországon keresztül a semlegesség megsértésével fegyverek ne szállíttassanak, megmutatta azzal, hogy már 1876. április havában Brailjába czimzett fegyverek elszállítását meg nem engedte. Nem foglalta le, mert nem mint dugáruk szállíttattak, de a továbbítást meg nem engedte, hanem csakis azt engedte meg, hogy az illető ausztriai ezeg magához visszaszállittathassa. Hasonlólag bánt 1876. Julius havában Brailjába czimzett fegyverekkel; szintén hasonlólag áprilisban Pancsovára czimzett fegyverekkel, miután nem birt arról biztosságot szerezni magának, hogy azok nem csempészet czéljából szállittatnak-e; hasonlólag Sziszekre czimzett fegyverekkel, szóval mindazon esetekben, melyeket a képviselő ur felhozott. Sőt a Zimonyba czimzett 3, mondd: három drb Wörndl-fegyver kiszolgáltatását sem engedte meg, bár három puskával a mai időben senki sem akar háborút indítani; ugy, hogy részemről egész őszinteséggel azt mondom, hogy a magyar kormányt lehetne talán azzal vádolni, — ha valaki kellőleg nem gondolná meg a helyzetet, hogy a fegyverkiviteli tilalom túlságosan fen tartásával sértette az üzlet és a kereskedelem érdekeit még ott is, ahol azt a semlegesség nem épen követelte, de — mondom —- a semlegesség szempontját oly szigorúan fentartotta, mint ahogy Európa egyetlenegy államában sem szokás azt a mai napon fentartani. (Igazi Ugy van! a középről.) A második kérdés ez: „Tett-e ós minő intézkedéseket arra nézve, hogy hasonló fegyver vagy egyéb hadi czélokra használó eszközöknek Magyarország alsó vidéke és Montenegró, Herczegovina és Boszniával határos vidékekre, valamint az orosz hadsereg részére, akár nyíltan, akár csempészve titkon és bármely irányból való szállítása megakadályoztassák ?" Erre nézve csak azt felelhetem, amit már az imént is mondottam, felmutatva a tényeket, melyek a kormánytól épen azon esetekben eredtek, melyeket a képviselő ur felhozott és hozzá tehetem, hogy igenis a kormány megtette azon intézkedést, hogy nem engedett vinni semminemű fegyvert, melynek vitele a semlegességgel megegyeztethető nem lett volna, ugy hogy ma már előzetes engedély kérése nélkül a szállítás meg sem kisóreltetik; ahol pedig fegyvercsempészet vagy puskapor, vagy golyó, vagy más hadiszer szállításának nyomára jött: mindenütt lefoglaltatta az illető csempészet tárgyát, s azt elkoboztatta. A kormány tehát mindent megtett, a mit ez irányban tennie lehetett. (Helyeslés a középen.) Hogy egyes esetekben csempészet itt, vagy ott nem történhetett-e : arról én részemről positive jót nem állhatok; mert aki ismeri a csempészet természetét, és ismeri azon könnyűséget, melylyel Magyarországnak némely részeiben ós másutt is történik a fegyvercsempészet, az nem fog csodálkozni azon. hogy ez egy, vagy más esetben mégis megtörtént; de mondom, a kormány minden lehetőt megtett és ahol csak nyomára jött, bárhol lettek légyen az ily tárgyak, elkoboztatta. A harmadik kérdés ez : „Miként tartja az itt elkövetett eljárást az erdélyi fegyverszállítások