Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

62 S18. országos ülés deczeniber S. 1877. keiről helyes fogalma van. (Élénk helyeslés a közepén. Mozgás a baloldalon.) B. Simonyi Lajos: T. ház! Elnök: Előbb magamat kérem kihallgattatni. (Halljuk!) Szabályaink a minister uraknak megengedik, hogy ily esetekben másodszor is felszólalhassanak, s ilyenkor másodszor is válaszolhat az illető képviselő ur is; a ministerelnök ur azonban most harmadszor is felszólalt. Nem szólhattam közbe, mert a ministereknek a házszabályok, sőt a törvény szerint is szólási joguk mindig van; de azt hiszem, ha nem akarunk oly praecedenst megállapitni, hogy ily interpellatiók alkalmával végtelennig menjenek a válaszok és viszonválaszok: akkor nem lehet már most e tárgyban tovább folytatni a nyilatkozatokat, hanem azon kérdést kell feltennem, hogy a ház tudomásul veszi-e a ministerelnök ur válaszát, vagy nem? Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Megvallom, a házszabályokra ugy emlékeztem, bár tökéletesen hiszem az elnök ur előadása után, hogy hibásan, hogy az illető képviselő ur ily esetben még felszólalhat. Ha nem igy emlékeztem volna, tartózkodtam volna a szólástól. Igen kérném már most a t. házat, hogy elfogadva bár az elnök ur házszabálybeli magyarázatát, e kivételes esetben megengedni méltóztassék, hogy a képviselő ur szólhasson. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház a képviselő urnák ez esetben a választ megengedi, nekem az ellen kifogásom nincs, csak arra kérem a t. házat, hogy ebből praecedenst a jövőre ne méltóztassék alkotni. (Helyeslés.) B. Simonyi Lajos: T. ház! A házszabályokra nézve nem akarok szólni most, mert azt hiszem, hogy a házszabályoknak ezen részére nézve határozni talán más alkalommal jobb lesz, mint jelenleg; hanem miután a ház kegyesen megengedni méltóztatott, már a házszabályok kétes volta miatt is, hogy szólhassak, igen röviden csak pár megjegyzést akarok tenni. Az első, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy én kárhoztattam a kormányt, mert a fegyvereket lefoglaltatta: ezt nem tettem, sőt többször kijelentettem, hogy ezt igen helyeslem. E tekintetben tehát a ministerelnök ur egy kissé tévedett. Továbbá kimondom azt, a mit előbb is emiitettem, hogy a kormánynak joga van, ha csakugyan kisszerű valamely dolog, a további eljárást beszüntetni. A mi pedig azon nyilatkozatomat illeti, hogy az által talán némileg nevetséges szint vont magára a kormány, hogy a szóban levő felkelés reducáltatott egy hóbortos csizmadiára, ki az egésznek vezetője : azt hiszem, ezzel az igazságot nem mellőztem. Végre azt a megjegyzést akarom tenni, hogy a mi a legfőbb Ítélőszék Ítéletét illeti, igen jól tudom, hogy az a vizsgálati fogságra vonatkozik, mert ha nem erre vonatkoznék, hanem végérvényes ítélet volna: akkor nem kérném a ministerelnök urat, mert akkor a törvény intézkednék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni. (Igenl JVew!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 1) tíz a ministerelnök ur válaszát tudomásul vette, A ministerelnök ur még egy interpellatióra fog válaszolni. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. képviselőház! Simonfay János képviselő ur is intézett hozzám egy interpellátiót. a melyre hasonlólag a mai napon kívánok válaszolni. (Halljuk !) A képviselő ur felemiit 1875. decz. haváról egy Bécsből jött, 50,000 éles töltényt tartalmazó szállítást, mely előbb lefoglaltatván, azután Eszékre tovább szállíttatott. Azután felemlít ismét több szám alatt még 1876-ról, és — talán a legutolsót — 1877-ről oly apróbb fegyverszállításokat, melyek hasonlag mind Magyarország területére voltak eszközölve, és miután ezeket felemiitette, azt mondja, hogy „kapcsolatban az erdélyországi fegyverszállítások folytán eszközlésbe vett fegyverelkobzások, szigorú vizsgálat és különféle zaklatásokkal, ugy a szállításokban való részességgel gyanúsított több honpolgárnak vizsgálati fogságba hurczoltatásával, kérdem a t. ministerelnök úrtól: I. Miért nem tartotta szükségesnek a Villányban lefoglalt 50,000 éles katonai töltények és Mohácson letartóztatott több rendbeli, mindenesetre hadiczélokra szánt fegyvereknek elkoboztatását: miért nem eszközöltette a feladók és szállítók, ugy ezek netáni részesei ellen s különösen a szállítmányok rendeltetési czéljának kitudása végett a vizsgálatot; és mi okból rendelte el ezeknek egyszerűen kiadatását, illetőleg visszaküldetésót." A mi ezen kérdést illeti, t. képviselőház, az elbánás ezen szállításokkal. — a mint gondolom, a t. képviselő ur is be fogja ismerni, — nem egészen egyforma volt, annyiban, hogy az első 'helyen emiitett szállítás, t. i. az 50,000 töltény rendeltetési helyére Eszékre elszállíttatni megengedtetett, míg a többi szállítmányok nem engedtettek rendeltetési helyökre elszállíttatni, hanem az illető küldő czégnek csakis az engedtetett meg, és pedig hatósági felügyelet alatt, hogy azokat visszavitethesse. Itt legelőször is — a többi kérdésre adandó feleletemet is némileg anticipálva, de a dolog megéríhetése szempontjából — kötelességemnek tartom kijelenteni azt, — a mit egyébiránt azt gon-