Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-317

M 317. országos Illés deczember 1.1877. csoportosulásra van meghatározva a fegyház, ez pedig erősebb a börtönnél; itt azonban egyes személyekről van szó, tehát egy fokkal alacsonyabb büntetés, tehát börtönbüntetés szabandó. Elfogadható ez annyival inkább, mert összhangba hozza e §-t azon módositványnyaí, melyet Chorin képviselőtársam beadott, ós melyet a t. ház elfogadott. Bátor vagyok módositványomat beadni. Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositványt): A 168. §. második bekezdésének első sorában „fegyházzal"' helyett tétessék: „börtön"-nel. Pauler Tivadar előadó: T. ház! Miután az. előbbi szakaszoknál a börtönt fogházzá változtattok, már a következetesség és a büntetési rendszerben bekövetkezendő egyformaság is azt kívánja, hogy a beterjesztett indítvány elfogadtassák, s így a kellő arány megállapittassék. Készemről hozzájárulok a módositványboz. Elnök: Méltóztatik a t. ház a 188. g-t Metzner képviselő ur módosításával elfogadni V (Elfogadjuk.) E szerint a 168. §. e módosítással elfogadtatott. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 169— 110. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a VI. fejezet czimét.) Várady Gábor: T. ház! Nekem leginkább a 173. §-ra van kifogásom és észrevételem; (Halljuk!) de mert ezen 173. g-ban a bűntény elkövetésének mikéntjére nézve a 171. §-ra történik hivatkozás, és mert a 172. §-ban is említtetik azon „izgatás" kifejezés, mely kifejezésre nekem észrevételem és aggodalmam van: azt hiszem, helyesebben teszem, ha már itt a fejezet kezdetén szólalok föl. Miután én óhajtom, hogy a 173. §. a jogügyi bizottsághoz utasíttassák vissza ujabb tárgyalás és szövegezés végett, talán czélszerüen járok el akkor, ha ezen indítványomat ezen három %-t magában foglaló hatodik fejezetre kiterjesztem. (Helyeslés.) T. ház! Én meg vagyok győződve róla, hogy nincs köztünk senki, aki a király személyének sérthetetlensége, a trónöröklés rendje, az alkotmány, a magyar állam országai közötti kapcsolat, a magyar állam és a monarchia többi államai közt fenálló kapcsolat ellen való lazítást, vagy a királynak s az országgyűlésnek joga és a törvények kötelező ereje elleni lazítást ne tekintetné bűnténynek, és igy ne tekintetnék bűnténynek azon izgatás is, melylyel a köznyugalom, a közrend veszélyeztetnék. Ha tehát ezek bűntények: méltó, hogy büntettessenek. Azonban t. ház nem alapnélküli az aggodalom és ez aggodalomban osztozom én is, hogy miután itt a 173. §-ban az izgatás nincs kellően meghatározva, nincs annak hordereje körvonalozva: nagyon tág tér nyílik a birói arbitriumnak, a melynél fogva megeshetik, hogy egy ártatlanul vádolt mint büiiös elítéltessék, és egy más esetben hasonló, vagy sokkal nagyobb mérvű bűntény daczára bűnösségének felmentessék Én akarom t. ház, hogy a 173. szakaszban emiitett bűntények, a mennyiben valósággal elkövettettek, büntettessenek, és akarom, hogy senki se izgathasson büntetlenül a király személyének sérthetetlensége, a trónöröklés rendje, az alkotmány s mindazon intézmények ellen, melyek a 173. §-ban elősoroltatnak : azonban t. ház, midőn ez iránt törvényhozási szükséges intézkedéseket teszünk : gondosan óvakodnunk kell attól, hogy alkotmányos életünk egyik fő attribútuma a szólásszabadság és sajtószabadság ne korlátoztassék, és ne adassék ezen szabadság mértéke csaknem kizárólag a biró kezébe. És mert t. ház, szólás- és sajtószabadságról beszélek, mellékesen megjegyzem azt, hogy én a valódi szólás- és sajtószabadságot értem, értem a „libertas"-t ós nem azon effrenata licentiát, a mely napjainkban némely nyilvános szónokiatoknál s a sajtó bizonyos részében burjánzik, a melynél fogva egyesek és családok becsülete, erkölcsi élete megtámadtatik, lábbal tapodtatik, midőn hatóságok, testületek, s maga a törvényhozás büntetlenül bántalmaztatik, rágalmaztatik, midőn a szegény ember kunyhójától fel egészen a trónig nincs semmi szent, nincs semmi tiszteletreméltó. Én nem ezt az .,effrenata licentiát" védelmezem, hanem magát a józanul értelmezett szólás- és sajtószabadságot. És akik azt a másikat, az „effrenata licentiát" védelmeznék, nézetem szerint tudva vagy öntudatlanul nem a szabadságnak tennének szolgálatot, hanem szolgálatot tesznek tudva vagy öntudatlanul az anarchiának, a zűrzavarnak, a felbomlásnak, melynek szomszédságában a történelem tanúsága szerint az absolutismus ólálkodik. (Helyeslés.) Tehát szükségesnek tartom t. ház, hogy épen a valódi szólás- és sajtószabadság megvédése érdekéből a határvonal lehetőleg biztosan meghúzassák. Elismerem t. ház, hogy szerfölött nehéz ezen határvonalat megvonni, azon határvonalat t. i., a melyen innen a nyilvános beszéd és a sajtó a törvényes, alkotmányos ós jogos téren mozog, s melyen tul már a büntethető cselekmény veszi kezdetét. De daczára annak, hogy ez nehéz, én tisztába vagyok-az iránt, hogy ezen határvonalat, a mennyire az emberi tehetség megengedi, s a mennyire ez lehetséges, a kellő határozottsággal tisztán ós világosan meg kell vonni ; mert igy, a mint ezen §. van, mely engem nem nyugtat meg, azt nem fogadhatnám el. Én ezen szakasz bővebb taglalásába nem bocsátkozom, mert nem kívánok módositványt előterjeszteni, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen munkát az igazságügyi bizottság helyesebben teljesítheti, mert az eredeti szakasz megvitatása alkalmával felmerült eszmecsere azon bizottság előtt tüzetesen ismeretes; de külön-