Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-317
S17 országos ülés deczember 1. 1877. 35 ben is azon bizottság már esak a tagok csekélyebb számánál fogva is sokkal alaposabban megvitathatja ezen nagy fontosságú tárgyat és az uj szövegezést czélszerübben viheti keresztül. Ajánlom határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe. Elnök: Fel íog olvastatni. Gulner Gyula jegyző (olvassa Várady Gábor határozati javaslatát): A 6. fejezet tárgyalása függőben hagyatik és ezen fejezek, különösen a 173. §., ujabb tárgyalás és szövegezés végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasittatik. Metzner Gyula: T. képviselőház! Midőn kijelentem, hogy az előttem szólott t. képviselő ur javaslatához igen szívesen hozzájárulok és mégis a szóhoz ragaszkodom, oly indokok vezérelnek, melyek épen a törvényjavaslat ezen részének jövendőbeli foganatával és fogalmazásával állanak szorosabb kapcsolatban, mely indokokat épen azért, hogy az elvi álláspontok ós az egyes óhajok e tekintetben is ismeretesek legyenek, nem tartom fölöslegesnek részemről is szellőztetni. Ezen fejezet megtámadott része az előttem szólott t. képviselő ur által is emiitett 173. §. T. ház ! Előttem ugy tűnik fel, mintha ezen törvényjavaslat t. alkotója és az igazságügyi bizottság t. tagjai előtt folytonosan azon sajnálatos kép állott volna, mely képre én részemről csak szomorúan tudok tekinteni, és mely képet oly kiválóan érdekelte az előttem szólott t. képviselő urat, és mely felburjánzott szokás bizonyára nincs tiszteletére lapirodalmunknak, nem emeli politikai életünk, nem emeli alkotmányunk hitelét, és árt magának a politikai szabadságnak. De midőn ezt kijelentem, kimondom részemről azt is, hogy épen azért, mert ezen sötét kép állott a törvényjavaslat alkotója és az igazságügyi bizottság szeme előtt: meglátszik munkálatán egy bizonyos elfogultság, egy bizonyos érzékenység, mely érzékenység kifolyása épen ezen §., mely a czólon túllőve, a másik túlságba esik, hogy t. i. megnehezíti — hogy ne mondjam lehetetlenné teszi — a legüdvösebb reformtörekvéseket is. Bár helyeseljem a törvényjavaslatot kisórő miniszteri indokokat, czélzott alkalmazásaikban tulvitteknek tartom azokat. Egy államnak vannak lényeges, ugy szólván életfeltételei, amelyeket minden körülmények közt fentartani és minden irányban mindenki ellen biztosítani szükséges. Ezen elvet a legszélsőbb radicaüsmus sem tagadhatja meg. De ezen tul menni már korlátokat szabna, magának a legjózanabb reformtörekvésnek és lehetetlenné tenné magát a parlamentalismust a maga egészséges fejlődésével. Ily alap-intézményei, életfeltétel Magyarországnak : a királyi hatalom, az alkotmány, a trónöröklési rend, kölcsönös védelem és ennyiben, csakis enynyiben azon kapcsolat, amely köztünk és ő felsége többi országai közt fennáll ; amely kapcsolatra nézve nem érthetek egyet a t. előadó ur által tegnapelőtt kifejezett azon nézettel, hogy már ma csakis az általa felhozott plus vagy minus felett lehetne vitázni. Igenis lehet szó a közösügyeknek elintézési módjaira nézve is, és ez az épen. mi iránt mit r mi volt balközépiek elveinket felfüggesztettük, {Élénk derültség a szélső balfelöl) hanem hogy e kérdés egyszer mindenkorra el lett volna intézve és hogy törvényes módon alkotmányos eszközökkel változtatható nem lenne: ezt a tant én nem fogadhatom el, ós Magyarország jogát e két tekintetben feladottnak nem tekintem. Már pedig t. ház, hogy ha ezen szakasz intézkedése keresztül ment volna, akkor lehetetlen lett volna minden, azon irányban való törvényes utón reformtörekvés, sőt azon t. pártnak, melynek alkotmányosságát kétségbe vonni nem lehet, ugy szólván létezése is lehetetlenné volna téve : inert hiszen most is azon az alapon állanak ; mert ha a szakasz a mostani keretben elfogadtatott volna, nemcsak ők, hanem minden más független gondolkodású egyén, aki véletlenségből a t. túloldalhoz, a többség soraiba nem tartozik, úgyszólván nyilvános felszólalásaikban, cselekményeikben a legalkotmányosabb érzelmekkel is kétségtelenül ki lettek volna téve az izgatás esélyeinek; mert, hogy mi legyen az izgatás, azt meghatározni, szakaszokba foglalni alig lehet, és a tulajdonképeni elitélésnél dönteni fogna egyedül az egyéni felfogás es jóakarat. Csak egy példát vagyok bátor felhozni. Ha az Isten ezen országgyűlés berekesztését elérnünk megengedi, haza megyek és beszámolandok választóimnak, és meg fogom mondani nekik azt, hogy a közgazdasági kiegyezést nem fogadhattam el: mert biz azt rosznak, nagyon rosznak tartom, olyan rosznak, mely mellett nemzetgazdaságunknak tönkre kell jutni. A dologról jobbat nem mondhatok s nem rosszabbat a törvényről; és midőn azt mondandóm, hogy a kiegyezkedés oly rósz, mely mellett el kell buknunk, tönkre kell jutnunk: azon törvények ellen jobban izgatni nem lehet; s ebből folyólag kis rósz akarat mellett is ki lehetnék téve azon eshetőségnek, hogy a királyi ügyész indítványára gyakorlatilag megismerkedhessen! ezen törvényjavaslat börtönszabályainak Hegyessy Márton t. barátom és több elvtársai részéről annyira csekélyeit szabadelvüségével. Ezért tartom szükségesnek, amit a t. előttem szólott képviselő ur elmondott, hogy igenis a határvonal meghúzassák e tekintetben, hogy meddig lehet menni, és melyen tul nem; amely határvonalat az állam fenállását feltételező intézményekre kívánnám csak korlátozni, tovább nem mennnék, nemcsak a magam, nemcsak a t. többség, hanem a parlamentalismus érdekében. Azokat, mik a szélső oldalon fel lettek hozva. hogy ezen törvény kortes-törvény s azon czélból 5*
