Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

394 341. országos ülés február 4. 1S78. létesítése által boldogulhatunk, — végrehajtani kívánják ? Szentségtelennek nevezi a mi kezeinket? {Tisza Kálmán minister elnök közbeszól: Nemi Halljuk]) A t. ministerelnök ur tagadólag felelt, és azért nem folytatom erre való észrevételeimet. Várady Gábor t. képviselő ur azokat, kik Deák Ferenezre utaltak, a ki készebb volt tovább tűrni, mint sem az alkotmány megcsonkításába beleegyezni, arra figyelmeztette: hogy most többet koczkáztatunk, mint 1861. és 1865-ben, mert akkor absolutismus létezett, és a ki nem egyezés esetére csak annak folytatását kellett tűrni, holott most az alkotmányos élet elvesztésével lakolhatunk. (Mozgás a baloldalon.) Ki ilyet tesz föl t. ház, akkor, midőn egy törvénybe, egy kétoldalú szerződésbe iktatott kétségtelen jog igénybevételéről van szó : az, bocsánat, hogy arra figyelmeztetem, azt teszi föl a közös fejedelemről, — mert az absolutisnrast csak ő létesithetné — hogy az alkotmány fölíüggesztéséve! saját esküjéről megfeledkezhetik, (Igaz ! a szélső baloldalon) mert a szerződés lejárta után, a vám- és kereskedelmi szövetség határidejének elmulta után, ehhez másnak, mint a magyar törvényhozásnak, vagy a két háznak, és ő Felségének szólója nincs; nem ugy tehát, mint önök véleménye szerint a közösügyi törvényekhez, a melyeket kétoldalú pactumnak tekintenek, a melynek megváltoztatásába a túlsó félnek is mindenesetre bele kell egyezni. Egyébiránt minket a t. képviselő ur, az absolutismussal való rémitgetéssel Magyarország jogainak és függetlenségének feladására bírni nem fog; birni nem fog annál kevésbbé, mert erős hitünk szerint, ha Magyarországon az absolutismus létesíttetnék is : hosszú tartamú nem lehetne. (Helyeslés a szélső balon.) Nem lehetne a magyar népnek felébredt szabadságszereteténél fogva, és nem lehetne — és ezt ne feledjék itt is, ott is, — nem lehetne külviszon}'Okban előállható változásoknál fogva , és ha mégis létesíttetnék: meglehet, hogy nagy szenvedéseket mérne ugyan hazánkra, de másokra nézve alighanem végzetes lenne. (Ugy van\ a baloldalon.) Gróf Lónyay Menyhért képviselő ur a maga, nagy érdekkel hallgatott beszédében igen sok igazságot mondott, azonban sok tévedésbe is esett. Azok után, amiket a t. pénzügyminister ezen tévedések közül már helyreigazított, én t. ház igen kevés szavakba fogom foglalni a t. gróf ur beszédére teendő észrevételeimet. A t. képviselő nagy ellenmondásba esik önmagával, midőn, — egyrészt lerajzolva, lefestve hazánk mostani sanyarú helyzetét, feltüntetve azon roppant chronikus deficitet, melynek súlya alatt nyögünk, és ennek ellenében másrészt előadva azon előnyöket, melyeket egy önálló vámterület mellett élvezhetünk, ezeket 20. esetleg 25 millióra téve, — azon következtetésre jut, hogy mégis ne az önálló vámterületet állítsuk fel, hanem a vámközösséget folytassuk. A t. képviselő ur a vámközösségből reánk háramló terhek kiegyenlítésére egy uj tervvel állott elő, azt tanácsolva, hogy a quóta arányát ne, mint eddig, 32%-al fizesse Magyarország, hanem hogy ezt az arányt változtassuk meg s a közös terhekből 42°/

0-ot vegyünk át, vagyis fejszám aránya szerint járuljunk a közös költségekhez. Először is — és ez csak elméleti közgazdasági megjegyzés — én nem gondolom, hogy helyes közgazdasági politika lenne a jövedelmi adó helyett a fejadót hozni be. Már pedig hogyha a közösügyi költségeket a lakosság száma szerint fizetnők: ez valóságos fejadó volna. Másodszor pedig, — azt a tisztelt pénzügyminister ur az imént már megjegyezte, — azon előny, a melyet a t képviselő ur a fogyasztási adó önálló kezeléséből Magyarország számára remél, kötve hiszem, hogy fel érjen azon adótöbblettel, amely a 32 és 42 közötti különbségből reánk esnék és a mely — mint azt a t. pénzügyminister ur igen helyesen megjegyezte — évenként nem lehetne kevesebb 11—12 milliónál. És ugyan miért akarja a t. képviselő ur ezen újítást behozni? Azért — mint monda, — hogy a fogyasztási adó feletti önrendelkezési jogot visszanyerjük. De hát ha az önálló vámterületet felállítjuk: nem nyerjük-e ezen jogot egészen ingyen vissza? Miért fizetni azért külön Austriának, midőn annak ingyen megnyeréséhez tökéletes jogunk van? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azután azért is kívánja a t. képviselő ur ezen uj quóta-arányt megállapittatni, nehogy az osztrákok továbbá is szemünkre vethessék azt, hogy míg 50% befolyást kívánunk gyakorolni a közös ügyekre, addig azoknak terheihez csakis 32%-kal járulunk. De vajon meg fognának-e szűnni ezen szemrehányások, ha 42%-ot fizetünk? Hiszen 42% sem 50% s ha Magyarország 42%-al járul a közös költségekhez, akkor Austria mindenesetre még 58-at kénytelen fizetni. Hiába keressük, uraim, az orvosságot itt is. ott is, mindenütt másutt, mint ott, a hol feltalálható. Hiába hunyják be szemeiket akkor, midőn azt meg is találták, ugy cselekedvén, mint azon szülők, kik gyermekeikkel bújósdit játszva, ámbár látják, hogy ezek hová rejtőztek, mégis másutt keresik őket, ezáltal örömet okozván nekik. Csakhogy az önök eljárása, t. képviselő urak, a nemzetnek szemeiből könnyeket facsar. A bajt — véleményem szerint — nem orvosolhatja más, mint az önálló vámterület fölállítása mérsékelt vámtételekkel és szabadkereskedelmi iránynyal. (Helyeslés szélső bal/elől.) Én, t. ház! a szabadkereskedelmi iskolának vagyok híve, ezt tekintem czélnak, mely felé tőre-