Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

386 341 országos ülés február 4.1818. ez nem. Méltóztassék azon tariffát megnézni, egy ! összehasonlító tibiázat van azon nyomtatványok • között, a melyek a t. ház tagjai között szótosztattak ; méltóztassék megnézni az 1865-ben Németországgal kötött és 1865. Julius 1-én életbe léptetett tariffa mennyivel volt közelebb a szabad kereskedéshez mint ez. Ha az törvényesiti a szabad kereskedést, ez pedig a védvámrendszert: ebből az következik, hogy annak sokkal alacsonyabbnak kell lennie. Méltóztassanak megnézni, nem találnak két-három olyan positiót, mely ennél inkább hajlanék a szabad kereskedelmi irány felé, de találnak százával olyat, a mely határozottan nagyobb vámtételeket mutat fel. mint az, mely a t. ház asztalán fekszik (Helyeslés középen.) Ha tehát ez a védvámrendszert állapítja meg, amaz nem: akkor ennek kellene a magasabb tariffát magában foglalni. De engedelmet kérek, ez a tényekkel teljesen ellenkezik. Ha Lónyay Menyhért gr. azt mondta volna, hogy az 1868-diki szerződés és a 1869-diki conventió eiőnyösebb, akkor neki tökéletes igaza volna; de azon conventiók ép az 1867-diki vámszövetség alapján jöttek létre, nem pedig a 1867-ki törvény jött a szerződések alapján létre. {Élénk helyeslés a középen.) Ez ugy áll, ez tehát megfordítása a dolognak. És mi zárja azt ki, hogy ne köttethessenek ezen törvény mellett is szerződések? Nincs, benne garantia, de nincs is kizárva, mini épen az imént mutattam. Ha t. ház, igazságosak akarunk lenni, akkor így kell ítélni. Ha ez colonialis politikát inaugurál — mint magát méltóztatott a t. képviselő ur kifejezni, —

: kérdem: mennyiben volt kevésbbé colonialis politika az, mely az 1867-iki kereskedelmi szerződésben foglaltatik"? mennyivel volt kevésbbé colonialis a 1867-diki szerződés alapját képező tariffa, mely minden egyes tételében magasabb volt, mint ez? {Ellenmondás a baloldalon.) Én tisztán a tényekhez tartom magam, a mint méltóztatnak látni, és semmiféle sophismákba nem bocsátkozom, mert hiszen azt elismertem, hogy az 1868—1869-iki tariffa jobb volt; csak azt nem ismerem el, hogy a 1867-iki egyezség jobb alapon jött volna létre, mint ez. Azt mondja Lónyay gr. — ő, ki e kemény vádat emeli, nem fogja nekem rósz névén venni, hogy magamat ellene védem, — hogy a régi törvény a fogyasztási adókra nézve kimondja, hogy egyenlők legyenek, de nem zárta ki a lehetőséget, hogy azok a szerződés tartama alatt czólszerübben módosíttassanak, ez pedig részint kizárja e módosítás lehetőséget, részint megnehezíti azt. De hát hol zárja ki? E törvényjavaslat azon §~a, mely a fogyasztási adókról szól, szórói-szóra ugyanaz, mely az 1867-iki törvénybe beigtattatott (Ugy van ! a középen.) És akkor, mikor a ház túlsó oldaláról talán Várady képviselőtársam által az követeitett, hogy ne mondassák a törvényben az, hogy egyenlő szabályok alapján kezeltessenek a fogyasztási adók, hanem az mondassák, hogy egyetértő]eg kezeltessék : ki védelmezte ezen helyről ezen „egyenlő" szót? Az én t. barátom Lónyay gr. és helyesen tette, hogy védelmezte, mert közös vámterület alapján ez máskép nem is lehet. De hogyan lehet akkor ezt mondani, hogy ezen javaslat jobban kizárja a teendő módosításokat, hogy ez ezen a téren valamit felad? (Helyeslés a középen.) Az én t. barátom Lónyay gr. talán a ezukoradót értette, mert mint méltóztatnak tudni, az előterjesztett fogyasztási adók között az egyetlen ezukoradó-törvény az, mely 10 évre conventió alakjában van megkötve, a többi egy sincs időhez kötve, sem a sör, sem a szesz, sem a többi indirect adó. (Helyeslés a középen.) És a ezukoradónál hogyan áll a dolog ? Ha már egyszer azt meg kell engedni — pedig t. képviselőtársam azt megengedte, — hogy az adót egyenlően kell kezelni, akkor a legjobb mód az. melyet az én törvényjavaslatom elfogadott, melyet a szakértők is elfogadtak, a kik közül senki — de nem csak ezeket említem, hanem a t. házban is senki nem szólalt fel azon rendszer ellen, hanem csak az egyenlőség ellen. De az egyenlőséget nem ezen törvényjavaslat stipulálta, hanem az 1867-iki szórói-szóra ugyanazon módon, mint ezen törvényjavaslat. (Helyeslés a középen.) Vizsgáljuk meg a kérdést t. ház, mert különben nem fogunk objective Ítélhetni. Abban roszszabb-e a helyzet, hogy azon pénzügyi hátrány, mely a fogyasztási adóknál előáll, orvosolva nincs ? De hát ez 1867-ben más állapotban volt? Alteráltattak e részben az 1878 diki törvények? És az, hogy a finanezvámok némely neme, mint például a kávé, déligyümölcs-vám legalább némi, bár nem teljes compensatiót hoz, hátránya az egyezségnek és a fogyasztási adók dolgában súlyosabbá teszi a helyzetet? (Tetszés a középen.) Ne mondják tehát, hogy rosszabbítottuk, súlyosabbá tettük a helyzetet egy irányban is. Mi elismertük egész őszinteséggel — hisz nem is lehet be nem ismerni, — hogy nem is javítottuk egyéb irányban, de nem is rosszabitottuk. Ezt mutatják a tények Azt mondja gr. Lónyay Menyhért t. képviselő ur, hogy az 1867-iki kiegyezésben ben volt az öt évi felmondás, ebben nincs. Ezen kérdó-ről t. ház, még szándékozom szólani, talán akkor, ha a Bittó t. barátom által jelzett inditványnyal szemben állunk, most ne hogy beszédein túlságosan hosszura nyúljon, nem kívánok e kérdéssel bővebben foglalkozni, de azt az egyet meg kell jegyez-