Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

541. országos Illés február 4.1878 385 annyit viszen ki a monarchia határain, nem épen annyira tartja szükségesnek, hogy a maga részére kedvező, vagy legalább oiy és ne mostohább elbánást biztosítson, mint a melyben részesülnek más beviteli iparos államok? Fontolják meg, hogy a német határokon ezpn czikkeknek igen nagy mennyisége megy ki, de immár ezen utóbbi czikkkek jelentékeny mennyisége magában Németországban megmarad. Hogy többet ne említsek, például a vászonnemüekből, a lenfonalokból 178,000 mázsa kivitel mellett a német határon 176,000 mázsa megy át, a vászonnemeknél 147,000 mázsa kivitelből a német határon 76,000 mázsa megy át. Az agyagárukból, faárukból, rövidáruból a kivitelnek fele, sőt az üvegárukból kétharmad része stb, megy ki a német határon és ennek azután ott marad jelentékeny része. Vajon ily körülmények között azon iparosok nincsenek-e érdekelve aziránt, hogy a külfölddel, illetőleg Németországgal annak idejében létrejöjjön a szerződés? Épen ugy, mint mi, kik viszont nyers exportunkat féltjük? {Élénk helyedé?, a középen.) Én t. ház! nem ítkarom részletesen, hosszabban mutogatni, mi marad mindebből Németországban, de a német vámegylet statistikájából könnyen ki tudnám mutatni, hogy ezen czikkekből milliókra és milliókra menő értékek magában Németországban fogyasztatnak. Az előadottakkal ugy vélem, bebizonyítottam t. ház azt, hogy a szerződések megkötése nemcsak a mi érdekünk, hanem érdeke az osztrák iparnak is, és ha ennek is érdeke, ha ezen érdek a mienkkel azonos, solidaris : igen természetesen törekedni fognak ők is, hogy megköttessék a szerződós, a mely, hogy még eddig meg nem köttetett, ez azon ideiglenes és általam idézett körülményre vezethető vissza. De azt mondják önök, hogy a retorsió csak Magyarország ellen fordul, az osztrákoknak nincs mit félteniök. Vajon t. ház, nem-e teljesen bilaterális o tekintetben is a mi helyzetünk? sőt nem lehet-e azt mondani,' hogyha Németországnak választása vau a kettő közt: vagy megvámolni és retorsióval illetni nyersterményünket, vagy az iparczikkeket: nem inkább az utóbbi ellen fog fordulni? Én azt gondolom igen, legalább ez a valószínűbb feltevés. Biztosítékot ez iránt nyújtani nem lehet, de valószínűbb hogy inkább azon czikk ellen fog retorsiót használni, a melylyel magának nem árt, hanem a maga iparát védelmezi, és nem azon czikk ellen, melylyel nemcsak hogy védelmet nem biztosit magának, hanem a maga életét sokkal drágábbá, s a maga iparviszonyait sokkal nehezebbekké teszi. {Élénk helyeslés a középen.) De azt mondják önök, ott van az agrárius mozgalom Németországban. Azt mondja Apponyi gróf, nem lehet-e ennek következtében várni, hogy a nyerstermékek vám alá vonatnak NénieíországKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET, ban? Engedelmet kérek, én egy oly országot, mely a gazdasági fejlettség azon fokán áll, mint Németország : agrárius mozgalomtól nem félek. Nem akarok theoriába bocsátkozni, hanem csak egy tényre vagyok bátor t. barátomat íigyelmeztetni. Hát akkor, mikor beakarták hozni a vasvámokat : elfogadta-e azokat a német parlament? Nemde az egész német parlament ellenszenve folytán le kellett azon eszméről mondani, hogy a vasvámok emeltessenek? Agrárius mozgalmak megindulását akarta bebizonyítani t. barátom azzal, hogy reá mutatott arra, hogy a tárgyalások alatt miért nem akarták megadni Németország részéről a vámmentességet a nyerstermelési czikkekre? Ez a főnyersterményekre : mint gabona, liszt, bőr, állatok stb. inkább mondhatnám financziális szempontból, behozandó droit de statisque-féle díjból állott, s nem védelmi szempontokból való vámról volt szó és gondolom, ez latba nem esik. Én t. ház, mindezekkel ugy vélem, megfeleltem némelyikére azon állításoknak ós megtámadásoknak, melyek ezen javaslat ellen intéztettek azon irányokban, a melyeket megfelelni szerencsés voltam Nem tehetem, hogy védelmi plaidoyeremet ne folytassam azokkal szemben, a miket az utolsó ülésben t. képviselőtársunk Lónyay Menyhért gr. ur ezen javaslat ellen felhozott és midőn köszönetemet kell kifejeznem azon elismerésért, a melylyel rólunk, buzgalmunkról szives volt megemlékezni, mondhatom, hogy erősebben, élénkebben nem támadott meg senki, bár teljesen sima modorban intézte támadását ellenünk. Lónyay Menyhért gr. ur gondolom 5 vagy 6 pontba foglalta össze azon vádlevelet, melylyel hadat üzent ezen egyességnek azon tételének bebizonyítására, hogy ezen egyesség rosszabb mint az. a mely 1867-ben köttetett. Azt mondja: a régi egyesség a szabad kereskedelmi irányt törvényesiti, ez a védvámrendszert. A régi egyesség nem növelte az adózók terhét; ez növeli. A régi egyesség mellett létre jöttek szerződések; e mellett létre jönnek-e, kérdéses. A régi inkább megkötötte kezünket a fogyasztási adók tekintetében mint ez: a régiben meg volt az 5 évi felmondás. {Mozgás a baloldalon.) Ezen pontok azok, a melyekre nézve — és gondolom ezt önök is meg fogják engedni, mert hiszen a védelem jogosultságát önök sem tagadhatják — el akarom mondani, igazok-e vagy nem? {Halljuk! Halljuk!) Az ón szerény, de határozott nézetem szerint Lónyay Menyhért gr. ur ezen vádpontjai mindenben nem állják ki a szigorú kritikát. Azt mondja Lónyay Menyhért gr. ur, hogy a régi egyesség törvényesiti a szabad kereskedést, 49