Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

384 841. országos ülés február 4.1878. csak fiiianezialis vámokat kivan. Szabad-e igy j szólni, midőn a közös érdekeknek, méltányos compensatio melletti számbavételén sarkal az egész vámközösség. Lehet-e mondani, hogy semmi egyéb vám nem vethető ki, mint csupán a financziális vám, melyet az állam szükségletei szempontjából akarunk behozni? Én azt hiszem, hogy nem lehet. A másik [őérv, mely a javaslat ellen, a kiegyezés ellen felhozatik: az, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését lehetetlenné teszi, és teljes szakítást jelent a szabad kereskedelmi ( politikával. Én, t. ház, beismerem, hogy ez a legerősebb érv; érzem, hogy ez a leggyengébb oldalát találja a javaslatnak. Beismerem, hogy magam is egész súlyát érzem azon aggályoknak, melyek kezökbe adták ezen érvet azoknak, akik féltik a kivitelt, féltik velem együtt. De, t, ház, szigorúbban és teljes objeotivitással megvizsgálva a kérdést: nem lehet-e találni támpontokat, melyek, ha nem is oszlatják el teljesen az aggályokat, melyek ha garantiákat, absolut garantiákat nem adnak is, de igazolják — a mit mi mindig mondunk — hogy a szerződésen kívüli állapot nem akar rendszer lenni, ez csak átmeneti, kivételes állapot, melyből át akarunk menni a kereskedelmi szerződések megkötésére. {Nyugtalanság a balon. Fölkiáltások: majd tíz esztendő múlva.) Önök igen türelmetlenül közbeszólnak és azt mondják, hogy önök ezt nem hiszik. S higyjók el, hogy ha nekem semmi más argumentumom nem volna, mint az, hogy bízzanak meg azon törekvésben, melyet e kormány és melyet minden kormány • azon irányban, hogy szerződéseket kössön, kötelessége szerint tanúsítani fog, nem is foglalkoznám e theoriával bővebben. De azért akarok vele foglalkozni, inert — és teljesen igazat adok e tekintetben Bittó István képviselő urnák, — ezen tisztán subjectiv és beismerem, magában véve semmi absolute megnyugvást nem nyújtó momentumon kivül, objectiv és érdemleges érveim is vannak, melyek egyikét-másikát szerencsés leszek a t. ház bírálata alá bocsátani. (Malijuk! Halljuk!) Én t. ház azon állapotot, hogy mi Németországgal — például veszem a legerősebben érdekelt ós bennünket legerősebben érdeklő országot — kereskedelmi szerződésen kívüli állapotban legyünk, ezt én sok ideig föntarthatónak magam részéről nem képzelhetem. Ha nem jött létre vele most azon szerződés, a mely, a mit mélyen sajnálunk, higyjék el. ennek okát jó részben azon ki nem forrt, meg nem állapodott gazdasági harczban is fekszik, mely Németországban magában folyik, jó részben van oka ennek abban is, hogy a harmadik compaciscens a másik kettőt a tárgyalások alatt nem látván egyetértésben maga előtt: talán nem tett meg mindent a maga részé- 1 ről is, hogy a szerződés létrejövetelét biztosítsa. Tehát t. ház, mik azon okok, a mikből én erősen hiszem, bár jótállaui érte nem birok, hogy a szerződés állapotra való átmenetel előbb-utóbb bekövetkezik és a dolog természetében, a dolgoknak mélyében magában van'? A inai időben t. ház, midőn az anyagi érdekek terén a tömörülés, az érdekek kiegyeztetése, az összesimulás parancsszava előtt meghajlik minden ország: ón lehetetlennek tartom, hogy oly két nagy forgalmi terület, mint monarchiánk és Németország, sokáig egymástól izolált állásban maradhasson. Ezen érdekközösség maga, mely ugy Németországra, mint monarchiánkra nézve fennáll, leghathatósb garantiája annak, hogy a szerződésen kívüli állapot végleges nem lehet. Azt mondják, hogy ezen tariffa kielégíti ugyan az osztrák érdeket, de nem elégíti ki a magyar érdekeket. Ausztria meg lesz elégedve a tariffával és nem fog szerződések után törekedni az osztrák kormány ; és ebben keresi Apponyi Albert gr. a nem tökéletes kiegyezést a két kormány közt. Ausztria kormánya nem fog akarni szerződni: hiában fogjuk akarni mi, mit azok kívánnak, nincs érdekükben, hogy utána menjenek, a mi kedvünkért pedig nem teszik ; viszont mi vagyunk egyedül azok, kik a szerződésen kívüli állapottól tarthatunk. Ha t. ház, ezen argumentumot alaposnak volnék kénytelen elismerni, akkor én letenném a fegyvert; de nem ismerhetem el alaposnak azért, mert a mily érdeke a magyar nyerstermelőnek, az export által éiő magyar nyerstermelőnek, hogy szerződések köttessenek: ép oly érdeke ez —- méltóztassanak elhinni — azon iparnak, mely Ausztriában csak ugy bir virágozni, fejlődni és fennállani. ha exportálhat; neki ép oly érdeke, hogy ne álljon isoláltan, hogy köttessenek szerződések, hogy magát retorsióknak ki ne tegye. {Ellenmondás a, balon. Helyeslés a középen.) T. ház! Önök azon a részen ezt nem hiszik. Itt van egy egyszerű statistikai kimutatás és abból csak egy pár számot fogok idézni, melyek azt bizonyítják, mily nagy érdekében van az osztrák iparnak, hogy exportáljon, és mennyire nem elég neki a belföldi piacz. Hiszen oly iparok, mint a vasipar, az aczéllal együtt közel négy millió értéket viszen ki fél millió mázsa fejében; a pamutipar 17 millió értékkel szerepel a kivitelben 300 ezer mázsával; a vászonfoualak G millió értékkel szerepelnek a kivitelben 40,000 mázsa után; a váMonneinüek 14 millió értékkel 178,000 vámmázsa után ; a pamutfonalak 4 millió értékkel, a gyapjú 20 millió, a selyem 6 millió, a papir és papíráru 9, a bőr ós bőráruk 15, a faáru 11 millió értékkel ; a rövidáruk 36 millió értékkel, az üvegáruk 19 millióval, az agyagáruk 2 millió írttal stb. Azt hiszik-e önök, hogy ezen ipar, a mely