Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

382 341. országos Ülés február 1, 1878. marad a bel fogyasztásra 142 ezer mázsa. Ha ezt a lélekszám aránya szerint oszlanók is fel Ausztria és Magyarország között, tehát oly arány szerint, mely absolute nem áll, inert ha azt mondjuk, hogy ugyanannyi gyapjnárut fogyasztunk Magyarországban, a mennyi Ausztriában fogyasztatik, ezzel mindenesetre a fogyasztást Magyarországban kétszerte nagyobbnak vesszük a valónál, akkor 60 ezer m -mázsa gyapjuárut fogyasztanánk osztrák czikkekből. Malmost méltóztassanak kiszámítani, ez a vámtarifa milyen emelést tartalmaz? Ha egy mázsánál 30 frt emelést veszünk fel átlag, — pedig ez a legmagasabb emelési arány — mert vannak kisebb, vannak nagyobb emelések, tehát, ha' e valótlan arányt vesszük is, még ekkor is esak másfél milliót mutatna a vámemelés. Ha már az oroszlán része az emelést tartalmazó iparezikkeknek ezt mutatja : lehet-e azt mondani, hogy valamennyi iparczikkből? — pedig a többinél alig van emelés vagy ha van is, az igen csekély — 8—9 millió teher háramlik az országra. Én azt hiszem, hogy ezt alaposan mondani nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Teher igenis foglaltatik e tételekben, de ne túlozzuk ezt, mely százezrekre mehet, de milliókra nem. Ha a vámokban rejlő terheket, mint Lónyay Menyhért gr. t. barátom helyesen megjegyezte, nem látja a publikum, mint azt megírta Bastiat, másfelől ha szakember azt akarná kimutatni, mit a nép nem lát, de érez, ne fessen oly képeket, melyek a szigorú kritikát nem álljak ki, ne túlozzunk, mert ezzel az ügynek semmi irányban nem fogunk használni. (Elénk helyeslés a középen.) De t. ház, egy másik irányú túlzásra is kell egy pár szóval refleetáliiom ; mert azt hiszem, az igazság érdekében áll ezen kérdést minden oldalról felderíteni. És ezen túlzásba esett nézetem szerint Apponyi Albert gr. t. barátom, aki — ámbár velem együtt elismeri azt, hogy az, aki a vámközösség alapján áll, ridegen nem zárkózhatik el attól, hogy az osztrák érdekeket is ne védelmezze, — hogy t. barátom élesebbé tegye a maga fegyverét, pedig nem volt reá szüksége azon beszédében, mint ezt én szívesen elismerem, azon túlzásban tetszett magának, hogy az osztrák ipar már a jelenlegi tarifa mellett oly virágzó, oly lendületet vett és oly fejlődést mutat, hogy a most tervezett tariffával puszta ajándék az, a mit neki a gazdagnak ad a szegény magyar fogyasztó, mert neki erre absolute nincs szüksége. Én t. ház, bár magam is elismerem, hogy nagy protectióra az osztrák ipar túlnyomó nagy része csakugyan nem szorul, az igazság érdekében az objectiv bírálat czéljából kívánok egy pár szót e kérdésről is szólani (HalljuJcl) Igen t. barátom állítását azzal bizonyítja: lám 1862-től 1866-ig 400,000 mázsa gyapot hozatott be Amerikából Ausztriába, tehát annyi gyártatott fel; 1872 —1876-ig már 850,000 mázsa, sőt 1876-ban 1 millió mázsa volt a behozatal. Mily rengeteg emelkedése, mily rengeteg fejlődése az ezen iparnak? Van-e itt szükség — kérdi ő — támogatására? Azt mondja továbbá az én igen t. barátom, hogy mig a pamutfonal-gyártás 1864— 1868-ig 2.200,000, addig 1869—73-ig 3.600,000 mázsa volt. Mily véghetetlen progressio ez? A t. képviselő ur igen ügyesen választotta ezen számokat ; de engedelmet kérek, ezekhez mégis fér szó. A mi az elsőt, a nagy pamutbehozatalt illeti, az én t. barátom elfelejti, hogy épen azon epochában, melyet kiindulási pontiíl választ, 1862ben és az utána következő években dühöngött az amerikai nagy polgárháború, minek következtében a pamutipar terén az egész világon oly krízis állott be, a melyhez hasonló ebben a században nem volt Ennek következménye lőn az, hogy Ausztria 1862-ben csak 400,000 mázsát hozott he ; de ha ezt akarja az én t. barátom kimutatni, hogy ehhez képest a progressio 1876-ban, midőn ! millió mázsánál többet hoztunk be, mily rengeteg volt: ne méltóztassék azt az időszakot venni, midőn a fenállott véletlen oknál fogva Amerikából pamutot behozni nem lehetett; hanem méltóztassék a statisztikában tovább lapozgatni, és ekkor azt fogja találni, hogy az azon válságos esztendőt megelőzött időkben, 1860-ban, már 893,000, 1861 ben pedig 876,000 mázsa pamutot hoztak be. Ha tehát szembeállítja a 850,000 mázsát 1875-ből, ne állítsa szembe azon krizises időkkel, hanem az azt megelőzőkkel (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Azt mondja igen t. barátom, hogy a fonalakban mily nagy volt a termelési progressio. Ennek is meg van a maga oka. Ausztriában azon fonalakból termeltek többet, melyek a goromba számok alá tartoznak; de a finom fonalakban — megtalálja ezt minden osztrák statisztikai kimutatásban — a termelés nem haladt, hanem csökkent. Mi volt ennek oka? Egyszerűen az, mert a finom fonalak körülbelül olyan vám alá voltak vetve, mint a gorombák, és így a fenálló vámok hatása alatt a finom fonalat gyártó gyárak nem bírtak versenyezni az angolokkal. Mutatja ezt a statisztika, mely szerint, mig 1851-ben a 36—84 számig terjedő fonalra esett az egész termelésnek 32°/

0-a, addig 1870-ben e két számra az egész termelésnek csak 10°/

0-a esett; mig a 30—50 terjedő számuakra a hatvanas években az egész termelésnek 28°/

0-a, addig az utolsó években ezekre az egész termelésnek csak 1 B°/

0-a esett Ami magát a pamutbehozatalát illeti, erre még a fonalak szempontjából meg kell jegyeznem, hogy mivel több goromba fonalak gyártattak Ausztriában, ez is volt egyik oka a pamut nagyobb mérvű behozatalának, mert a goromba fonalhoz termé-