Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

341. országos ülés február 4 1878. 379 De, midőn ezen okoknál fogva késznek nyilatkozom a javaslatot tárgyalás alapjául elfogadni, egyszersmind kijelentem, hogy ezt, csakis azon részemről conditio sine qua non-nak tekintett módositvány elfogadásának reményében teszem, hogy a törvényezikk 22-ik szakaszába a javaslatba hozottnál rövidebb felmondási idő vétessék fel. Nem tagadom t ház, hogy saját álláspontomnál fogva inkább hajlottam volna egy rövidebb és legfeljebb 3 évre terjedő időtartamhoz, a mennyi körülbelől az általam előadott módozat keresztül viteléhez kívántatnék, de a praecedens kedveért megnyugszom abban is, hogy legalább az 1867-ki törvényben foglalt fölmondási záradék .vétessék fel ismét. Ez nézetem szerint minimuma az ország érdekében szükséges és a másik fél részéről méltányosai! meg sem tagadható garantiának egy ily ineommensurabilis javaslattal szemben mint az előttünk fekvő, és én a magam részéről ehhez való ragaszkodásomban legkevésbbé sem vagyok megingatva az ipar és kereskedelem érdekében szükséges stabilitásnak és a monarchia belső consolidatiójának, többek részéről annyira hangsúlyozott tekintetei által, mert először is nem tudom hogyan lehet stabilitást emlegetni egy javaslat mellett, mely egyoldalú lévén, az export érdekeit nem biztosítja; mert másodszor meg nem foghatom fel: miként várhatja valaki a monarchia belső consolidatióját épen e javaslattól , mely egyetlenegy kérdést sem old meg, és a mai komoly situatio közepette is csak egy nemével az erkölcsi erőszakolásnak vihető keresztül mindkét félnél ; (Uqy van] a baloldalon) és mert harmadszor nincs nézetem szerint oly erős érv, mely megállhasson azon dilemmával szemben, hogy vagy sikerülni fog a kormánynak aránylag rövid idő alatt internationalis szerződéseket kötni, és akkor azoknak elfogadtatásával érvényen kívül helyezhető a kérdéses záradék ; vagy nem fog sikerülni és akkor a folytonosan fejünk fellett függő Damokles kard ellenében ugy a kormányra mint az országra nézve jó lesz, ha rendelkezésére fog állani ez óvszer. Jeleztem és indokoltam szavazatomat. Es most befejezésül még néhány szót. (Halljuk!) Nem hiszem t ház, hogy inkább szivén hordhassa valaki a monarchia közös nagy érdekeit és a két félnek összetartását, melyekre itt többek részerői történt hivatkozás, * mint én hordom. Egész multam tanusitja, hogy mindenkor bírtam eziránt érzékkel, és ezen felül volt alkalmam közvetlen tapasztalatok utján is meggyőződhetnem arról, mennyire becses ránk nézve e kapocs, és mennyire megérdemli, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy még áldozatoktól se riadjunk vissza annak fentartásáórt. De noha ezen érzelem befolyása alatt állottam mindenkor, és állok ma is: megvallom, nem látok egyetlenegy oly nagy közérdeket, vagy komoly politikai tekintetet sem, mely arra bírhatna, hogy ezen egyoldalú érdekeinket épen nem biztosító, sőt esetleg reánk nézve még végzetessé is válható egyezménynek minden valódi szükség nélkül puszta jó remény fejében 10 évre való elfogadásáért lelkiismeretem előtt felelősséget merjek vállalni. Fentartván magamnak a jelzett módosiíványt annak idejében benyújtani, a javaslat végleges megszavazását annak elfogadásától teszem függővé. (Helyeslés a bal és a szélső jobbfelöl.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Azon súlyos támadások, melyekben a tárgyalás alatti törvényjavaslat — a kiegyezési javaslat e legfontosabbika — a ház különböző oldalairól részesült, kötelességemmé teszik, hogy a tárgyalásnak már mai stádiumában elmondjam nemcsak eljárásunk igazolásául, de az objectiv kritika érdekében is azokat, a miket ezen fontos és nagy kérdés körül erős meggyőződéssel hiszek és vallok. (Halljuk ! Halljuk !) Nem fogok t. ház, elméleti fejtegetésekbe ereszkedni,, mire pedig oly könnyen csábit maga a tárgy. Én egyszerűen, habár nem ígérem, hogy röviden, fogok a tárgyhoz szólani, (Halljuk]) kikérve, a t. ház kegyességét és türelmét, ha azt ne talán túlságos hosszasan kellene igénybe vennem. Azon támadások, melyek a tárgyalás alatt levő javaslat ellen intéztetnek, két fő irányzatra vezethetők vissza. Az egyik támadás azok részéről jön, a kik semmi körülmények közt nem akarnak vámközösséget; t feltétlenül sürgetik a külön vámterületet. A másik azok részéről jön, a kik akarnalc ugyan egyezkedést; de nem akarják ezen egyezséget, mert azt az ország érdekeire károsnak és igy önmagukra nézve elfogadhatlantiak tartják. Az első irányzat folyománya azon közjogi, azon politikai doctrinának, melyet a ház azon oldalán (a szélső baloldalra mutat) ülő t. képviselő urak vallanak s természetes folyománya úgyannyira, hogy a vámközösségnek részükről bármily módon, bármily feltételek közt való elfogadása valósággal negatiója volna saját pártállásuknak. Már azok, a kik a másik irányzathoz tartoznak, két részre oszlanak. Vannak. — s ezek közé tartoznak a velem szemben ülő t. képviselő urak, •— a kik azt mondják: mi akarunk egyezséget Ausztriával, akarjuk azt ezen és ezen feltételek közt és most ezen feltételeket e jelen törvényjavaslatban nem találjuk fel, levonjuk ennek eonsequentiáját, azt a consequentiát, mely egészen természetes az ő szempontjukból : állíttassanak fel a vámsorompók azonnal. 48*