Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

341. országos ülés február +. J87S. 877 Már kezdetben bátor voltam megjegyezni: hogy én a helyes politika követelményeivel megegyezőnek csakis egy oly modus vivendit tekinthetek, mely mindkét részről megnyugvással lóvén elfogadható, a monarchia két fele közti eohaesiónak előmozdítására alkalmas. (Halljuk ! Halljuk!) De hát ha e szempontból tekintjük a helyzetet, ugyan mit látunk t. ház? Nyílt titok, melyet ignorálni igen, de tagadni nem lehet, hogy míg itt nálunk napról napra szaporodik azoknak száma, kik az osztrák politikai körök kevéssé méltányos magatartása felett indignálódva már csak a teljes gazdasági szétválásban látják Magyarország anyagi existentiájának egyedüli óvszerét ; olyanok pedig még a legmórsékeltebb körökben, és a gazdászati közösség legmelegebb barátja! közt is alig találhatók, kik az egyezményt jogosult érdekeinkre nézve többé-kevésbé sérelmesnek ne tartanák, — addig Lajthán túlról a nemzetben épen oly általánosan és szenvedélyesen mint előbb, — egyre hangzanak felénk a panaszok és szemrehányások, és folyvást oly színben tantettetik fel viszonyunk a világ előtt mintha mi a jogi paritás mellett aránylag igen csekély terheket viselnénk, és igazság szerint még mi tartoznánk nekik valamivel. No már, hogy egy egyezmény, mely az ellentétes érdekek kiegyeztetése, és a jó egyetértés helyreállítása helyett annak épen ellenkezőjét eszközli, benső meggyőződésből és megnyugvással sem itt, sem tul senki által nem támogattatik, és legfeljebb csak a kérdésekkel összefüggésben nem álló mellék-tekintetek nyomása alatt, s azon kilátással vihető keresztül, hogy jövőre még élesebb alakban fog eiőállani a conflictus, hogy mondom egy ily egyezmény egyátaljáu nem alkalmas megszilárdítani közöttünk az összetartás érzetét, és így politikailag inkább káros mint hasznos : azt kivált azok után, melyet e részben mások által oly szépen elmondottak, ugy hiszem bővebben bizonyítanom fölösleges. [Helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) És most t. ház, miután egész átalánosságban elmondottam nézeteimet a szőnyegen lévő javaslat felett, legyen szabad legalább per summos apices azt is elmondanom, hogyan képzelek én magamnak a vámterület egyezségének fentartása mellett is oly egyezményt, mely minden irányban igazságos legyen és az időnként megújulható conflictusoktól is a lehetőségig megóvja a monarchiát. (Halljuk! Halljak!) Minthogy azon ellentétes érdekeknél fogva, melyek a két fél területének különböző közgazdászat! természetéből folynak, anyagi összeköttetéseinknek igazságos és méltányos szabályozása a vámközösségben csak is kölcsönös eomperisatiók utján érhetők el, nézetem szerint a szabályozás első elengedhetlek feltételét képezi: az, hogy a vániszövetség határa minden irányban felderítve KBI'V. H. NAPLÓ 1875-78 XIV. KÖTET. legyen, inert a monarchia két fele közti közbenső forgalomnak teljes ismerete nélkül nem lehet constatálni, ki, mily alakban, mennyi terhet visel, és mennyi előnyt élvez, ós így hiányzik a biztos alap annak megítélésére is : vajon kiről mit lehet méltányosan követelni. E czél elérésére szerintem két intézkedés kívántatnék, az egyik bizonyos poenale melletti kötelező kimondása annak, hogy minden szállítmány csak az érték nemének és értékének részletes kitüntetése mellett jöhet vagy mehet, mi aztán a kutatással járó zaklatás elkerülése végett időnkint egyes úgynevezett Stichpróbákkal ellenőriztethetnék. A másik intézkedés lenne egy olyképen szervezett ellenőrző apparátus felállítása, minő a monarchia másik fele részéről azou átmeneti időszakra volt felállítva, midőn a vámterület egyesítése már ténynyé vált, de a fogyasztási adók nálunk még behozva nem voltak; — sőt nézetem szerint egy még ennél is egyszerűbb és olcsóbb apparátus; miután nem váinszedés, hanem statistikai adatok gyűjtése ezéljábó! történvén az ellenőrzés, semmi ok sem forogna fenn az eltitkolásra vagy csempészetre, a tengelyen eszközölt forgalom pedig, és a magányzók által hozott vagy vitt tárgyak oly eltűnő csekélységet képeznek c nagy kérdéssel szemben, hogy azokra alig lenne érdemes kiterjeszteni az ellenőrzést. Az ily módon egybegyűjtött statistikai adatok, — mindamellett is, hogy épen a mi hátrányunkra lesznek némi részben hiányosak, kétségbevonhatlanul be fogják, ugy hiszem, bizonyítani azt: hogy nekünk részint a lucrum cessans, részint azon terhek fejében, melyek a váinszövetségnek mai szabályozásából hárulnak ránk, jóval több cornpensatióhoz van jogos igényünk mint a menynyit most hasztalanul követeltünk ; és ha egyszer ez kérdésen kívül áll, és már csak az alakról lehet szó, melyben annak történni kell: akkor azt hiszem, hogy a megfelelő összeg erejéig sem mi nem kívánhatjuk, sem ők nem adhatják azt meg nekünk czólszerűbb módon mint ugy, hogy a már különben is egyetértő szabályozás alá bocsájtott fogyasztási adók s vámjövedelmek analógiájára, melyekkel természetre nézve azonosok, — közös jövedelmeknek decretáltassanak. Nem alapos t. ház, e részben azon aggály, hogy e kívánságunk teljesítése messze menő politikai coneessiók elfogadásához köttethetnék, mert eltekintve attól, hogy nem lehet feltételhez kötni azt, mi minket jogosan megillet, még ok sem forogna többé fenn arra, miután a jövedelem közösség kimondásával a fogyasztási adókra nézve köztünk most fenálló érdek-ellenlet ipso facto megszűnnék, és azon körülmény folytán, hogy a két résznek közös érdeke hozná azontúl magával 48