Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

374 341. országos Illés február 4, 1878. szövetség meg leend szavazva, akkor akár ez, akár más kormány, mi módon foghatja érdekeinket érvényesíteni ? Akár a pénzügyi vámok, akár az iparvédvámok fiskális de csekély nyereménye, Magyarország részéről; — az alku természeténél fogva — a protektionisticus irány fentartásában áll, melyet elfogadnunk, a nélkül, hogy njers terményeink kivitele legalább biztosíttassák, egy bizonytalan idő kedvéért érdekünkben nem fekhetik. Eddig is kénytelenek vagyunk viselni azon hátiányt, hogy agriool államunkban termelésünk fölöslegének segédiparok által való feldolgozását és mezőgazdaságunknak ezáltal való fejlesztését nem vagyunk képesek előmozdítani, mi a fogyasztási adók szabályozásában találja indokát. Hogy még most, nyerstermónyeink kivitele is egy bizonytalanságnak legyen kitéve, egyedül Ausztria fogyasztására utalva: ehhez részemről hozzá nem tudok járulni. Az hozatik fel ellenünk, hogy egész okoskodásunk a külön vámterületre visz. Utóvégre is, ha jogosult, érdekeink nem találnak érvényesítésre, ha az áldozatok a jogosultság határán tul mennek : ennek következménye, a politikailag nem kívánatos közgazdasági elválás. (Helyeslés a baloldalon.) Miután ezt azonban, az előbb elmondottak után sem kívánatosnak sem kivihetőnek nem tartom: egész más alapokon kívánnám az összes függő kérdések rendezését. (Helyeslés a szélső jobboldalon,.) Teljesen felfogom és értem azok álláspontját, kik a kormányt támogatva, reménylik, hogy szerződések a reánk nézve legfontosabb külállamokkal, létre fognak jönni, hogy nyersterményeinkretorsi óknak kitéve nem lesznek; de engedjék meg viszont nekünk, hogy abban kételkedjünk, inig erről nem biztosíttatunk. Nekünk, ha a modern állam követelményeinek meg akarunk felelni és eulturáíis hivatásunkat betölteni kívánjuk: ki kell lepnünk az őstermelés korszakából a nemzetek fejlődósének második korszakába. Az igen t. ininisterelnök ur múltkori előadásában, az agricol érdekeket mintegy szemben állította industriális érdekekkel ; az őstermelési korszak egy idylljót, egy diesőitését hallottuk tőle. (Ugy van! a szélsőjobboldalon) ; de ebben nem osztozhatom felfogásában, mert az agricol érdekek az industriának is fokozatos haladását és fejlődését követelik, mindkettő fejlődése csak karöltve járhat. Ha a modern állam megterheitetósót vagyunk kénytelenek viselni, akkor oly közgazdasági tényezők és előfeltételek teremtéséről is kell gondoskodnunk, melyek ezen terhek elviselésére bennünket képesítsenek. Elismerem, hogy még ma csak agricol állam vagyunk, de ennek érdeke, csak a szabadkereskedelmi irány fentartása lehet. A jövőre nézve, az előfeltételek megszerzését többé el nem odázhatjuk, ha az anyagi elpusztulást elkerülni akarjuk. Az igen t. minisierelnök ur szíves volt egy igénytelen dolgozatomra hivatkozni, melyben a kereskedelmi bilancot fejtegetve, azt nem tartottam az elszegényedés vagy gazdagodás egyedüli fokmérőjének. Csak azt sajnálom, hogy a t. nűnistereinök ur nem követte dolgozatom többi részében levont következtetésemet, hogy pedig nem követte, azt a protectionistikus tariffa eléggé bizonyítja. Hogy hazánkra, az árfuorgalom és fogyasztásunk mérvének biztos tudása, mint azt Lónyay Menyhért t. képviselőtársam nagy szakértelemmel kifejtette, nagy fontossággal bír, (mert hisz e részben most csak a bizonytalanságban kell tapogatódznunk.) abban szerintem kétség nem lehet; de másfelül, nem hallgathatom el abbeli nézetemet sem, hogy Magyarországban ha nem is a kereskedelmi bilancz tanúsága szerint, mert hisz azzal nem biruak, nagy mérvben terjed évről évre az elszegényedés, ós ebben túlzást nem találok; a középosztály és kisbirtokosok az eddigi terhek alatt már is roskadoznak, ezek pedig a jelen javaslatok által csak emeltetni fognak közgazdasági viszont compensatió nélkül — és ebben igen t. Gulner barátomnak igazat kell adnom. És még egy vádra szándékozom reflectálni, melyet a t. ministereinök ur ellenünk támasztott: hogy mi, kik az Ausztriávali barátságot és jó viszont szoktuk hangoztatni, eme javaslatok el nem fogadása által, csak itt is, ott is a kedélyeket izgatjuk, az elégületlenséget szítjuk, Ezen érvelést azonban el nem fogadhatom, miután épen a javaslatok elfogadása által hiszszük az elkeseredést ós elégületlenséget növelni ós a politikai összetartozandóságot veszélyeztetni. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A mondottakat reassummáíva, ón a jelenleg előttünk fekvő vámszövetségben és tarifában, nyerstermelő országunk érdekeit kellőleg megóva nem látom, sőt, még előfeltételeit sem, hogy közgazdasági átalakulásunk előkészíttessék, mely utóbbit, szabad kereskedelmi irány fentartása által, ellenben legalább is mezőgazdasági segódipar elősegítése által mindkét fél érdekeinek kielégítésévé], lehetőnek tartok. A kereskedelmi szerződések biztosítása által látván mostani érdekeinket megóva, mire nézve biztosíték nincs, a javaslatokat nem fogadom el, hanem Apponyi Albert barátom különvéleményéhez járulok. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon és a baloldalon.) Bittó István: Másfél éve tiszt, ház, hogy a most szőnyegen lévő javaslat, mint a két kormány közt folytatott megállapodás nagy körvona-