Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

374 341. országos Illés február 4, 1878. szövetség meg leend szavazva, akkor akár ez, akár más kormány, mi módon foghatja érde­keinket érvényesíteni ? Akár a pénzügyi vámok, akár az iparvédvámok fiskális de csekély nyere­ménye, Magyarország részéről; — az alku termé­szeténél fogva — a protektionisticus irány fen­tartásában áll, melyet elfogadnunk, a nélkül, hogy njers terményeink kivitele legalább biztosíttassák, egy bizonytalan idő kedvéért érdekünkben nem fekhetik. Eddig is kénytelenek vagyunk viselni azon hátiányt, hogy agriool államunkban termelésünk fölöslegének segédiparok által való feldolgozását és mezőgazdaságunknak ezáltal való fejlesztését nem vagyunk képesek előmozdítani, mi a fogyasz­tási adók szabályozásában találja indokát. Hogy még most, nyerstermónyeink kivitele is egy bi­zonytalanságnak legyen kitéve, egyedül Ausztria fogyasztására utalva: ehhez részemről hozzá nem tudok járulni. Az hozatik fel ellenünk, hogy egész okosko­dásunk a külön vámterületre visz. Utóvégre is, ha jogosult, érdekeink nem találnak érvényesítésre, ha az áldozatok a jogosultság határán tul men­nek : ennek következménye, a politikailag nem kívánatos közgazdasági elválás. (Helyeslés a bal­oldalon.) Miután ezt azonban, az előbb elmon­dottak után sem kívánatosnak sem kivihetőnek nem tartom: egész más alapokon kívánnám az összes függő kérdések rendezését. (Helyeslés a szélső jobboldalon,.) Teljesen felfogom és értem azok álláspont­ját, kik a kormányt támogatva, reménylik, hogy szerződések a reánk nézve legfontosabb külálla­mokkal, létre fognak jönni, hogy nyerstermé­nyeinkretorsi óknak kitéve nem lesznek; de engedjék meg viszont nekünk, hogy abban kételkedjünk, inig erről nem biztosíttatunk. Nekünk, ha a modern állam követelményei­nek meg akarunk felelni és eulturáíis hivatásun­kat betölteni kívánjuk: ki kell lepnünk az őster­melés korszakából a nemzetek fejlődósének máso­dik korszakába. Az igen t. ininisterelnök ur múlt­kori előadásában, az agricol érdekeket mintegy szemben állította industriális érdekekkel ; az ős­termelési korszak egy idylljót, egy diesőitését hal­lottuk tőle. (Ugy van! a szélsőjobboldalon) ; de ebben nem osztozhatom felfogásában, mert az ag­ricol érdekek az industriának is fokozatos hala­dását és fejlődését követelik, mindkettő fejlődése csak karöltve járhat. Ha a modern állam megter­heitetósót vagyunk kénytelenek viselni, akkor oly közgazdasági tényezők és előfeltételek teremtéséről is kell gondoskodnunk, melyek ezen terhek elvi­selésére bennünket képesítsenek. Elismerem, hogy még ma csak agricol állam vagyunk, de ennek érdeke, csak a szabadkereskedelmi irány fentar­tása lehet. A jövőre nézve, az előfeltételek meg­szerzését többé el nem odázhatjuk, ha az anyagi elpusztulást elkerülni akarjuk. Az igen t. minisierelnök ur szíves volt egy igénytelen dolgozatomra hivatkozni, melyben a kereskedelmi bilancot fejtegetve, azt nem tar­tottam az elszegényedés vagy gazdagodás egyedüli fokmérőjének. Csak azt sajnálom, hogy a t. nűnistereinök ur nem követte dolgozatom többi részében levont következtetésemet, hogy pe­dig nem követte, azt a protectionistikus tariffa eléggé bizonyítja. Hogy hazánkra, az árfuorgalom és fogyasz­tásunk mérvének biztos tudása, mint azt Lónyay Menyhért t. képviselőtársam nagy szakértelemmel kifejtette, nagy fontossággal bír, (mert hisz e részben most csak a bizonytalanságban kell ta­pogatódznunk.) abban szerintem kétség nem lehet; de másfelül, nem hallgathatom el abbeli nézete­met sem, hogy Magyarországban ha nem is a ke­reskedelmi bilancz tanúsága szerint, mert hisz az­zal nem biruak, nagy mérvben terjed évről évre az elszegényedés, ós ebben túlzást nem találok; a középosztály és kisbirtokosok az eddigi terhek alatt már is roskadoznak, ezek pedig a jelen ja­vaslatok által csak emeltetni fognak közgazdasági viszont compensatió nélkül — és ebben igen t. Gulner barátomnak igazat kell adnom. És még egy vádra szándékozom reflectálni, melyet a t. ministereinök ur ellenünk támasztott: hogy mi, kik az Ausztriávali barátságot és jó vi­szont szoktuk hangoztatni, eme javaslatok el nem fogadása által, csak itt is, ott is a kedélyeket izgatjuk, az elégületlenséget szítjuk, Ezen érve­lést azonban el nem fogadhatom, miután épen a javaslatok elfogadása által hiszszük az elkesere­dést ós elégületlenséget növelni ós a politikai össze­tartozandóságot veszélyeztetni. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A mondottakat reassummáíva, ón a jelenleg előttünk fekvő vámszövetségben és tarifában, nyers­termelő országunk érdekeit kellőleg megóva nem látom, sőt, még előfeltételeit sem, hogy közgaz­dasági átalakulásunk előkészíttessék, mely utóbbit, szabad kereskedelmi irány fentartása által, ellen­ben legalább is mezőgazdasági segódipar elősegí­tése által mindkét fél érdekeinek kielégítésévé], lehetőnek tartok. A kereskedelmi szerződések biztosítása által látván mostani érdekeinket megóva, mire nézve biztosíték nincs, a javaslatokat nem fogadom el, hanem Apponyi Albert barátom különvéleményé­hez járulok. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon és a baloldalon.) Bittó István: Másfél éve tiszt, ház, hogy a most szőnyegen lévő javaslat, mint a két kor­mány közt folytatott megállapodás nagy körvona-

Next

/
Thumbnails
Contents