Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-317

28 S17. országos illés deczember 1. 1877. hogy a törvény világos és határozott, tehát ért­hető legyen: melyek azon esetek, melyekre ezen czim „erőszaktételt követett-e el valaki", indokol­ható, s egyúttal, hogy a biró azokat az 5 és S éveket talán vélt jogezimből ne alkalmazza. Pél­dául ott van a 163. §., méltóztassék azt kissé figyelmesen végig olvasni: „a csoportosulás, mely­nek ezélja valamely hatóságot erőszak vagy ve­szélyes fenyegetés által hivatása gyakorlatában megakadályozni vagy valaminek elhatározására'­, — de hát minek elhatározására? —• „valamely intézkedésre", — de mily intézkedésre? — „va­laminek elhagyására kényszeríteni", — de hát minek elhagyására? — „a hatóság elleni erőszak bűntettét képezi és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő". Én azt hiszem, t. ház, hogy a törvénynek olyannak kell lenni, melyhez semmi aggály ne férjen, mely minden néven nevezendő oly cselek­ményt világosan . szabatosan körülírjon, mely jogellenesnek bizonyul, ha ellene valaki vét. Az említett kifejezések azonban oly átalánosak, any­nyira érthetetlenek, hogy belőlük azt következ­tetni : mi az a valami, és miként értendő az? egyátalában nem lehet. De különben is, t. ház, még azt értem és concedálom, hogy — ha a csoportosulás tényleg oly valami bűntényt követ el, mely az erőszakos­ságnak mintegy élő bizonyítékát szolgáltatja, ha t. i. abból verekedés, összeütközés jön létre, — hogy ez esetben az öt év alkalmazásának helye van; de mert látom azt, hogy itt, e §-nál a gyakorlatból merített képekkel szükséges szolgálni, melyeknek a legközelebbi árvizvész alkalmával szemtanuja voltam, mondok esetet, s kérdezem különösen Csemegi Károly képviselő urat, hogy ha e törvény akkor élt volna, mikor az árvizve­szedelem a Tisza-vidéket oly igen sújtotta, hogy e kép felmutatása után miként büntette volna a lakosokat, hisz a hatóság intézkedésével szemben az ellenkezőt követelték és keresztül is vitték ? Az eset ez. Tudvalevő dolog, hogy Csongrád városának közönségét az árvíz a múlt esztendő­ben érzékenyen sújtotta, hogy emberi erőt meg­haladó munka, s szorgalom daczára a sárosba tolult a viz, S 460 házat döntött össze, s ezenkí­vül 3G1 tanyabeli épületet, Akkor, mikor a viz oly óriási módon nőtt, magam is lementeni, hogy a szerencsétleneket a dolog megtételére serkent­sem, s a mint ép a vészbizottságban vagyok, egy nap délelőtti órájában, lélekszakadva fut oda a rendőr, hogy a ..Sárkány farka" nevű gátnál — s Osemegi Károly képviselő ur tudja, hogy az hol van, mert hisz ő oda való, — a nép felzen­dült. Felkértek bennünket, hogy menjünk ki és hassunk a közönségre, hogy a zendülésnek vége legyen. En kimentein a helyszínére, s a mint oda érkeztem, megvallom, az ásók fel voltak emelve a mérnökkel szemben, ki veszélyes közhatósági intézkedést parancsolt, s szerencse, hogy nem tör­tént valami kellemetlenség. Szavamra az ásók le­tétettek, s a nép meghallgatott engem, valamint én is meghallgattam őket. Az egyik a többi kö­zött azt mondotta: Uram, nézd, a hatóság azt rendeli el, hogy mi meuedékutat készítsünk ebben a végheíicn mélységben, hogy akkor, ha az árvíz betör, a város közönsége azon kimenekülhessen. Mi azt mondjuk : Nincs emberi erő, mely 7—8 nap alatt e rengeteg utat betölthesse, hanem a Tisza partján 24 óra alatt oly utat készítünk, melyen — hogyha városunkba betör a viz, mit isten ne adjon — a közlekedés a határral, s a szőlőhegygyei, — mert oda hurczolkodtak a sze­rencsétlenek, ' — lehető lesz, s midőn mi, kik is­merjük a helyzetet, tudjuk a viszonyokat, ismer­jük erőink képtelenségét, azt feleltük, hogy ezt az utat nem vagyunk képesek elkészíteni, s kértük a hatóságot, hogy engedje meg nekünk, hogy ezt a jobb utat készítsük el, erre a mérnök Istenün­ket, Krisztusunkat összeszidván, komiszul bánt velünk. Mi nem engedhetünk neki, mint akik jobban ismerjük a mi helyi állapotainkat, hanem ezt a jobb utat akarjuk elkészíteni, hogy gyerme­keinket az árvíz veszedelme esetében megmentsük. Én természetesen azt mondtam az embereknek, miután magam is meggyőződtem arról, hogy a tisza-parti utat 24 óra alatt csakugyan járhatóvá lehet tenni, hogy igazuk van, s a hatóságnak in­tézkedése hibás. Hozzáfogtak az utkészitéshez, s 24 óra alatt annyira voltak vele, hogy, midőn a városban csónakázni lehetett, csakis ezen egy mentő ut maradt fenn. és igy, ha ezen közönség fel nem fogja hivatását és a hatóság rósz intéz­kedése ellen nem szegül: a szegény gyermekek benrekednek az árvízben. Már most, ha ezen törvény akkor fennáll, megjárt volna akkor ezen közönség, mert a hatóság rósz intézkedése ellen felzendült, de hála isten­nek, tényleg verekedés nem követtetett el, csak ellenszegült a munka parancsának; ezen közönsé­get, — melynek hogy igaza volt, a következés iga­zolta, — azért, mert a hatóságnak helytelen intézke­dése ellen cselekedett, 5 évre kellett volna elitélni. Meg kell azt fontolni, mikor büntetőtörvény­könyvet készítünk, mik azon erőszakossági tények ? Például én községi biró vagyok. Legyünk őszin­ték, s igazságosak, emberek vagyunk mindnyájan, a birák is azok, s igy az emberi gyarlóság alól senki felmentve nincs. Tegyük fel, hogy mint köz­ségi biró, haragszom egy emberre. A községben tűz támad, valaki meggyújtott egy házat, vagy az a ház véletlenségből meggyulladt. Már most, az az ember, akire én haragszom, talán a huszadik szomszédja annak a háznak, a mely meggyulladt. Én azt fogom mondani, pedig nincs szeles idő, hogy a huszadik szomszéd házát le keli rombolni,

Next

/
Thumbnails
Contents