Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

339. országos ülés január 31. 1875. 329 háromlik hazánkra a fonalaknak magas — az eddiginél 50%-kaI nagyobb — rnegvámolása által a mi nemcsak a vámokban oda fizetett nagy Öszegért káros, hanem következményeiben végtelen hátrány és veszteséggel jár, mert az egyik fejlett házi iparunkat: a szövészetet fogja tönkre juttatni, a miáltal az országból sokkal nagyobb összegek fognak kiözönleni, a mint azt első tekintetre gondolnók. Ugyanis Magyarországon a nép, tehát mintegy 14 millió lélek fehérneműjének s öltönyének kelméjét eddig leginkább a háziipar állította elő, azt maguk a szorgalmas nők szőtték leginkább boltból vett fehér és szines fonalakból; de az uj autonóm vámtariffa a népet is ezután a külföldről beözönlendő kelmék használatára kényszeritendi, mert a fonalneinüeknek a vámok általi megdrágulása a házi szöveszet versenyképességét bizonyosan megfogja ölni. Ha már most Magyarország minden egyes lakosának eddig otthon készült fehérneműjét s más öltönydarabjait átlagosan csak 3 frtra számítjuk: az évenkint 42 millió írttal fogja kereskedelmi mérlegünket rontani ; vagyis az uj tariffa ez egyetlen ozikknél olyan 42 millió frtot viend ki a hazából, a mi eddig bennmaradt. De nem kevesebb ennél hazánk vesztesége a finomabb fonalak, szövetek s más pipere ezikkekre vetett s egészen a végletekig felcsigázott vámok miatt, melyek a gazdagabb osztályokat sújtják. Erre azt szokták mondani, hogy e vámok a fényűzési adók jellegével bírnak s az osztályok, melyeket az, terhelend, nem fogják azt nagyon megérezni. Én tisztelt ház, a kórság jellegét öltött fényűzés korlátozására kész vagyok minden czélra vezető rendszabályt elfogadni, de ilyennek nem tarthatom azt, hogy a fényűzési czikkeket vámoljuk meg iszonyatosan Ausztria előnyére, mert az ekként hazánkból kiszivárgó milliók csak a mi elszegényedésünket siettetik. {Helyeslés a szélső balon.) A kávé vám fölemelése is — miután az milliók életszüksógleti czikkévé vált — nagyon terhelő ; de mit mondjak a petróleum felrugtatott vámjáról, mely czikk ma már az utolsó kunyhóban is nólkülözhetlen kellékké változott át. Népünket megfosztják az önruházás föltételeitől; ágyneműjét, házibutorait, munkaeszközeit, utolsó falatkenyerét el exequálják adóba, s sötét kétségbeesésében még a világosság jótékonyságától is megakarják fosztani. Az eszme, hogy a világosságot megadóztassák s védvám alá helyezzék : mindenesetre eredeti; az csakis a muszkához szitó osztrák-magyar államférfiak agyában fogamzhatott meg. Az e tariffából hazánkra özönlő roppant veszteségek ós hátrányok elpalástolásának valódi mestermüve ugy a ministeri indokolás, mint az ennek viszhangját képező vám- és kereskedelmi bizottság jelentése, a mely bevallja, hogy a tariffa a belföldi, KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. XIV. KÖTET. jelesül az osztrák iparnak nyújt védelmet, ez egyetlen érvként oda állított mondat elégséges arra, hogy minden magyar képviselőt e tariffa elitélesére és elvetésére ösztönözzön ; mert mi a magyar nemzet megbizottjai, a belföldi ipar alatt nem az osztrákot, hanem csak is a magyart érthetjük, azt kell nekünk védenünk épen az osztrák ipar túlkapásai ellen, mely hazánk kezdetleges iparát mostani tengődésszerü lételétől is megakarja fosztani. No de Magyarország elvégre is nem iparos, hanem földmivelő és nyerstermelő állam, e téren kell termelési erejét kifejleszteni,— mondják önök,— ugy de e téren is megakasztották életképességünket, mert a romániai vámszerződéssel Erdélyt oláh, — a Lloyd-subventio által tengerpartunkat s más közel piaozainkat — muszka gabonával árasztatják el, s így gazdászatunk termelés és versenyképességét is elölik, s nyers terményeink előtt a bécsin kivül, minden más piaczot mesterkélten elzárván, termelőinket az önkényesen megszabott olcsó árban való elvesztegetésre kényszeritik- Önök sebesen haladnak azon az utón, hogy a mit Kolonics Magyarország leigázására kigondolt, mi hamarább valósítsák. A fennebbiekben a vám-egyezménynek anyagi veszteségeit vázoltain, most bátor leszek röviden néhány szóval annak politikai hátrányait is érinteni ; mert t. ház, tagadhatlan az, hogy ezen egyezmény az állami életünkbe való külbeavatkozásnak, a belügyeink terén való önrendelkezési jogunk megszorításának szomorú tüneteit mutatja fel. Az közös ügyekké tesz oly ügyekkef. melyek felett eddig kizárólag törvényhozásunk határozott ós kormányunk intézkedett, ugy hogy ezen úgynevezett szerződés, vagy szövetség tulajdonképpen nem szövetség, hanem hazánkat órdeklőleg valódi szolgai bérlevél, a melylyel az osztrák kapzsiság hübér-területévé teszik hazánkat. Méltóztassanak figyelmesen áttanulmányozni és értelmezni eme szerződés IV., VI., VII., VIII., XI, XVIII és XXI. czikkeit s bizonnyal megfognak győződni, hogy azok mélyen bele vágnak államéletünk csaknem minden rétegébe. Érintik azok kül és bel képviseltetésünket, s kül államoknak itteni képviseltetósét; a tengerészetet, tengeri és folyam hajókázásunkat, a tengeri és folyam jogot, szerződések kötése módozatait, vasutügyet; só, dohány, szesz, czukor termelésűnket és kereskedelmünket, a telepedési viszonyokat, gyár- és ipar vállalatainkat, közvetlen adóinkat; és mind ezen szoros értelemben vett állam jogainkba és belügyeinkbe a Lajtán túli országok ministeriumának és a külügyministeriumnak beleszólási és beavatkozási jogot enged; sőt mindennek érvényét ama nekünk nem felelős s irányunkban ellenséges indulatú idegen hivatalnokok hozzájárulásától ós beleegyezésétől teszi függővé. A parlamenti szokások szerint reflectálnom kell néhány szóval a közvetlen előttem felszólalt 42