Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

326 339. országos ülés január 31. 1878. chiánkra. Én ennek hazámat kitenni nem akarom. Marad tehát a rendezés másik módja : a kozöskiegyezésen alapuló szerződések. Ezt comtemplálják a t. ház asztalára letett törvényjavaslatok. És ha ezen törvényjavaslatokban foglalt eredmény nem is non plus ultrája annak, a mit hazánk speciális érdekéhen aspiráltunk és aspirálunk, a másik rendezési mód feletti előnye az, hogy nemzetközi eonflagratióra nem vezet. (Helyedén a faizépen.) És állittassék bár ezen rendezési mód az ellenvélemónyüek által rosznak, miután én a másik rendezési módot, mert veszélyesebbnek, tehát roszabbnak tartom ennél: ha már egyátalában csak két rósz közt kell választanom, akkor az eszély indicatioja után a kisebb roszat választom. A t. képviselőház meg fogja engedni, hogy egy pár szóval megemlékezzem azokról is, a mik báró Simonyi Lajos és Gfullner Gyula, képviselőtársaim által tegnap, — szeretem hinni, — szónoki fölhevülésökben ellenünk vádképen elmondattak, (Halljuk!) Mindkettő igen súlyos vádat emelt ellenünk, de azt nem indokolta. Simonyi Lajos báró képviselőtársam ugy állította fel a dolgot, hogy ha e törvényjavaslatok törvénynyé válnak, ez útját készíti meg annak, hogy belemenjünk a közös reichsrathba. Én nem tudom t. képviselőház, vajon a t. képviselő úron kívül van-e a képviselőházban ember, a ki azt higyje és gondolja, hogy Magyarország közjogi viszonya, akár a mostani összes kiegyezési módus által, akár specialiter e törvényjavaslatok által alteráltatik. Én nem hiszem, hogy legyen ember, a ki azt állítsa, hogy ezen törvényjavaslatok Magyarországnak 1867-ben megkötött közjogi viszonyait bármely irányban alterálnák, vitiálnák. vagy roszabbá tennék. És ha az 1867diki alapok alterálva nincsenek, akkor megvallom, igen nagyon csodálom : mikép jöhetett eonclusiójára épen a t. képviselő ur, ki velem együtt az 1867-iki alapra bona üde rálépett, és ki ezen alapon ministeri tárczát is vállalt. És ha elismeri, hogy a közjogi alap e kiegyezés, s egyáltalában e speciális törvényjavaslatok által, melyek felett ma határozunk, alterálva nincs, akkor engedje meg kegyesen, hogy én ezen állítását a saját magam és azon többség nevében, mely esetleg pártolandó lesz e törvényjavaslatokat, határozottan visszautasítsam. [Élénk helyedés a középen.) Nem kevésbé súlyos váddal illetett bennünket t. képviselőtársam Orulner, aki bárha föltételesen, azt állította beszéde folyamában, hogy a jelenlegi politika követése a nemzet altatása és' mala fides. A mala fidesről nekem azon felfogásom van, hogy az mindenekelőtt kerülő utakat, sötétséget, circumventiót föltételez. No, már aki a jelen kiegyezési tárgyalások körül azok kezdetétől fogva máig azt meri állítani, hogy a kormány nem járt el úég nyíltsággal: az, azt hiszem, nagyon eltér a valóságtól. Hiszen ha a t. képviselő ur kissé számot vet önmagával, rájön annak felismerésére, hogy ezen állítása csak insinuatio; — mert hiszen a t. képviselő ur épen azon nyílt, határozott fellépés folytán lépett volt ki pártja kötelékéből, s épen ezen kérdések miatt, melyek irányában ma mala íidessel vádolja a kormányt és az azt pártoló többséget. Mala fides ott, hol az eljárás nyílt, határozott, mindenki által felismerhető : föl nem tételezhető; kitartás, s a szívósság egy bizonyos irányban hazánk érdeke szempontjából igen is van ott, de mala fides nincsen. (Helyedéi a középen.) És hogy befejezzem hosszura ^flyult beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) alkalmat veszek magamnak, hogy Simonyi Lajos báró t. képviselőtársam beszédjének végpassusára nézve szóljak pár szót. (Halljuk!) A t. képviselő ur I. Ferencznek a páviai vesztett csata után mondott szavaira hivatkozva, azt ekként travestálta: .,Minden elveszett, de a kormány megmaradt." — A t. képviselő ur ezen travestatiójában két vád foglaltatik a kormány s az azt pártolók ellen. Az egyik az, hogy midőn ezen törvényjavaslatokat pártoljuk, mindent elvesztünk, a mi a haza érdekében jó és kívánatos. A másik vád az, hogy azért áldoznak fel mindent, hogy megtarthassák a kormányt, tehát a hatalmat. Meglehet, hogy a t. képviselő ur a „minden" szó értelme alatt még egy más irányra is czélozott. És azt gondolom, e feltevésem beszédjének többi részei folytán jogosult. Értette t. i. azt, hogy a „minden" alatt a népszerűség is értetik. És ebben a t. képviselő urnák igaza lehet. Én elismerem, hogy úgy a kormány, mint az azt pártoló többség ezen kérdésben — legalább ez idő szerint — a népszerűségnek kegyvesztettjei. (Helyeslés a középen.) Ezt elismerem; de bízom egyszersmind a nemzet józanságában és hiszem. hogy ezen paroxismus sokáig tartani nem fog. (Tetszés a középen.) És azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ha a t. ellenzéki képviselő urak által kivánt experimentatiók a véletlen esélyei folytán megvalósulnának, akkor, igen akkor azt hiszem jogosabban travestáíhatnók I. Ferencz mondatát talán ekképen, hogy „elveszett ugyan minden, de a népszerűség megmaradt." Én pártolom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a középen.) Orbán Balázs: T. képviselőház! Nálunk ez idő szerint legtöbbet szoktak Anglia példájára hivatkozni. Anglia alkotmány-történelméből merítik a legmeggyőzőbb érveket, törvényalkotásunk Anglia irányzatával oly gyakran ellentétes elveinek támogatására.