Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

339. országos Ülés január 31. 1878. 325 ministerium a szövetségről szóló törvényjavaslatokat a ház asztalára letette, a vámügyi törvényjavaslat benyújtásával késett és pedig sokáig késett azért, mert remélte, hogy időközben Németországgal tán a szerződés megköthető lesz; de midőn ezen reményében csalatkozott, akkor nyújtotta be a most előttünk fekvő törvényjavaslatokat. Világos tehát t. ház, hogy a kormány a, tariffaviszony előtt a szerződési viszonyt előnyösebbnek tartotta. De ha a külföld ez ideig velünk szerződni nem akart, és ha azon kereskedelmi és vámszerződés, mely 1867-ben Ausztriával 10 évre köttetett, lejárt: vajon tehetett-e a kormány mást, azon kormány, mely a vámközösséget tűzte ki programúiul, minthogy a méltányos kiegyezés utján az engedmény és viszontengedmény, szóval a kölcsönös egyezkedés utján szerződéssel rendezze ujabb időtartamra Ausztriával vám- és kereskedelmi viszonyainkat és ezen egyezményt contemplálják ma a ház asztalán fekvő törvényjavaslatok. Igen, de állíttatik, hogy épen azon eredmény, mely c törvényjavaslatban kifejezést talált: épen az az, ami Magyarország jövőjére nézve káros; ez állíttatik, hogy ezen eredményekkel szemben sokkal nagyobb eredményeket lehetett volna elérni még ez egyesség utján is akkor, ha a kormány több erélylyel és ügyességgel járt volna el a kiegyezési kérdések elintézése körül. T. ház! Hypotbesiseket felállítani könnyű, de azok magokban nem bizonyítanak semmit és én majdan kísértetbe is érzem magamat hozatva, vajon nem engednők-e át a tért ezen kérdés irányában tömörült ellenzéki uraknak, hogy mutassák meg: vajon azon irányban, melyen a jelen kormány eljárt, több kedvező eredményre juthatnának, ha ezen experimentum hazánk állami érdekével nem ellenkeznék. Én daczára Bujanovics Sándor t képviselőtársam azon véleményének, hogy a jelen kormányban nincs meg közgazdasági érdekeink irányában a szükséges érzék, én, mondom, daczára ezen állitásnak erősen meg vagyok győződve arról, hogy kormányunk a kiegyezési tárgyalások lefolyása alatt folytonos tudatával birt hazafiúi kötelességérzetének s elért hazánk érdekében annyi eredményt, a mennyit az adott körülmények közt elérni lehetett és a mennyivel eddig nem bírtunk. Hogy ezen eredmények nem teljesek és nem mindenben kielégítők : én sem állítom, de nem állítja a kormány sem : azonban ha igazságosak akarunk lenni: ennek okát mindenben inkább szabad és lehet keresnünk, mint kormányunk eddigi eljárásában. A ki saját népszerűségének veszélyeztetésével, meghurczoltatásával oly kitartással megalkotta útját annak, mely utat Magyarország jövőjének érdeke szempontjából is leghelyesebbnek és'a legjobbnak tart. Igenis t. képviselőház, a kinek elég bátorsága van magára venni a jövő felelősségét egy Ausztria és Magyarország közt kitörendő közgazdasági harcz esetére. Igen, a kinek elég bátorsága van a mostani viszonyok közt tisztán a personal-unio alapjára rálépni, (Egy hang a széhö balon: Még inkább) és ki mindezek kiviteléhez magában elég erőt és képességet is érez: ám az dobjon követ a mostani ministerium után. ennek van legalább is theoreticus jogosultsága ; de kik velem együtt a vámközösség szükségének fentartását hangsúlyozzák és a vámközösség lehető egyedüli expediensét, a kölcsönös megállapodással történt vámtételek meghatározását ostromolják: azok engedelmet kérek, épen ellenkező irányban tesznek tanúságot arról, a miről az egykori részeges predicator ekként nyilatkozott: hallgassátok meg tanításaimat, de ne kövessétek rósz példámat. Bár Bujanovics t. képviselőtársam kétségbe vonja is tegnapi beszédében, hogy ez igy legyen : én állítom igenis, hogy a ma létező állapotok az 1867-iki kiegyezés folyományai és hogy a ki ezen állapotokon tovább építeni akar, annak csak két ut áll rendelkezésére. Vagy ignorálva az 1867-iki kiegyezést, az önálló vámterületet és a független nemzeti bankot létesíteni, ha ahhoz elég tehetség és ereje is van ; vagy szerződésileg határozni meg a közös vámterület alapján Ausztriának és Magyarországnak vám- és kereskedelmi szövetségét. Tertium non datur. Az 1867-iki viszonyt, mely nézetem szerint a ma létező állapotokra hazánkban döntő befolyást gyakorol, sem a jelenlegi kormányelnök, sem annak akkori pártja nem teremtette. Küzdöttünk ellene addig, míg törvény nem volt és mig hazánk érdekei további merev ragaszkodásunkat álláspontunkhoz hazafiúi kötelességérzetünkkel ellentétbe nem helyezték. Társadalmi, financziális és közgazdasági helyzetünk hanyatlásának lejtőjén, elfogadtuk bona flde az 1867-iki alapot azon czélból és azon reményben, hogy közös egyetértéssel talán sikerülni fog segíteni hazánk bajain. Mennyiben sikerült ez, és mennyiben közelittetett meg a czél: annak igaz és pártatlan birájául én csak a históriát ismerhetem el. A mai állapotokat a vámközösség megbontása, és a külön vámterület behozatala által álterálni nézetein szerint egyátalában, ha lehetséges is, csak nagy krisisek árán lehetséges. (Helyedé* a középen.) Én nem mondom, hogy ezen experimentatio egy általános chaost idézne elő ; de igen is állítom azt, hogy ha már a kiegyezkedési kérdések ily hosszú halasztása nemcsak ingerültséget, hanem a monarchiának nevezetes kárát eredményezték : biztosan állithatom, hogy egy olyan radikális experimentáló, egy általánosabb, egy sokkal nehezebben elviselhető kalamitást idézne elő monar-