Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

324 339. országos Hiés január 31.1878. szati szempontból legjogosultabb forrásai az ál­lamnak. A harmadik támadási ok, t. ház, Ausztriá­nak és Ausztria iparának nyújtott védelmi vámok­ból származtatott le. Az állíttatik, hogy mi túlsá­gosan kedvezünk saját károsodásunkkal Auszt­ria érdekeinek. Nem vagyok szakember és igy saját meggyőződésemre vagy tapasztalataimra hi­vatkoznom szerénytelenség lenne ; de amint már szerencsém volt gróf Apponyi Albert képviselő­társam beszédével szemben megjegyezni azt, hogy a vámügyi bizottság által kihallgatott szakértők egyhangú és egyöntetű veteménye a legmagasabb tételekben is ezen vámemeléseket nem tartja az individumra nézve oly súlyosaknak, oly elvisel­hetetleneknek, ezen vélemény reám nézve is döntő befolyással van. Sajnos körülmény különben t. ház, az, hogy az ujabb időben mintegy szándékosan éles ellen­tétben állíttatnak Ausztria és Magyarország érde­kei egymással ínég akkor is, midőn ezek egymás ápolására, egymás védelmére volnának hivatva. Én például azon hitemnek adok kifejezést, hogy Magyarországnak, mint per excellentiam föld­mivelő országnak érdekében áll ápolni Ausztriá­nak iparát, a mely, ha prosperál, a fogyasz­tók számában is száj orodik, de saját nyers ter­ményeinknek piaezát is tágítja. Azon vélemény­ben vagyok, hogy én nem látok okot arra: miért ne részesitenők mi Ausztriának iparát mérsékelt védelemmel még szemben a külföld e nemű con­currentiájával is akkor, midőn ezen védelem egy­részről saját termelésünk érdekében áll. másrész­ről pedig, midőn ezen védelem egyszersmind talán keletkezhető iparunknak is védelmid fog szolgálni. És itt meg fog a t. ház bocsátani, hogy kissé megszakítsam a felvett fonalat és reflectáljak azokra, a miket Simonyi Lajos báró és Gulner Gyula képviselőtársaim beszédeikben ide vonatko­zólag előadtak. Mindkettő kifejtette azt, miszerint ők a vámügyi bizottság jelentésének egyik pas­susából határozottan az vélik kiolvashatni, hogy ez a létesíthető ipart Magyarországon csak az agrieultura veszélyeztetésével véli eszközölhetőnek és igy, mintha a vámügyi bizottság jelentése Ma­gyarország agriculturális viszonyait ezen indus­trialis, vagy legalább a jövő iiidustriális iránynyal ellentétbe helyezné. Én is tagja voltam e bizott­ságnak, de a jelentést is elolvastam és ezen irányt abban nem találtam. Igenis látom benne kifejezve azt, amit már én is szerencsés voltam megje­gyezni, hogy Magyarország per excellentiam föld­mivelő állam és azok, kik a meglévő tényezők­kel kivannak és tudnak számolni, de ez nem zárja ki azt, hogy én ép ugy. mint a t. képviselő urak, ne óhajtsam, ne kívánjam Magyarország iparának fejlődését. Igenis ép oly mértékben kívánom én ezt; hanem, mert a létező számokkal teszem meg combinatiómat, ez idő szerint, én azon iparnak gyors és rögtöni támadását reményleni nem merem. Az iparnak, mint minden vállalatnak vannak bizonyos feltételei, a melyek közzé sorolom az ál­landó békét, a fölös tőkét, a népesség számát és a szakértőket. Vajon ki meri állítani, hogy a leg­utóbb lezajlott két decenium alatt, midőn a kard­csörtetés csak időről időre szűnt meg : alkalma lett volna az iparvállalatok megteremtésére? Vajon ki meri állítani, hogy ezen országban, hol a föld­míves csak magas uzsora megfizetése mellett képes földének megmentésót eszközölni : ez lehetséges volt volna*? Vagy ki hiszi azt, hogy inig nálunk 60—80—100 krajczár fizetés mellett alkalmaztatik a munkás a létező gyárakban, külföldön 20—40 krajczárért alkalmaztatnak a munkások ? (Felkiál­tás a szélső balról: Hol?) Csehországban. Vagy ki hiszi azt, hogy mig nálunk a szakértőket im­portálni kell, hogy az itteni iparvállalat számára érvényesíttessenek: meglegyenek azon előföltételek, melyek az ipar létesítésére okvetlenül szükségesek. Ha a t. képviselő urak a Fortuna varázs erejével bírhatnának és „legyen" szavuk elég volna egy virágzó ipar teremtésére, ennek senki sem örülhetne jobban, mint én. De én, ki a létező vi­szonyokkai számolok: nem lehetek azon optimis­musban, hogy én a magyar keletkezhető iparnak azon védelmet sem tulajdonítsam, melyet Gulner képviselő ur az önálló vámterület keretében tulaj­donított. Én azon keletkezhető ipart látom ugyan a jövőben, hanem nem a közel jövőben. Igenis van egy iparvállalat; Magyarországban, mely prosperál és ez a liszt-ipar. Miért? Azért, mert annak egyik előfeltétele a nyers anyag, a búza meg van. Ezen vállalat prosperál és versenyzik Ausztriával, Ha ezen ipart jövőben is megtartani kívánjuk, leg­alább azok, kik velem együtt a vámközösség terén állanak: gondoskodnunk kell annak védelméről és azon védelem, melyet mi Ausztriának nyújtunk, egyszersmind saját keletkezhető iparunknak is vé­delme lehet. Nem mellőzhetem még t. ház, hogy azok vé­leményével is foglalkozzam, kik a vámszövetség feníartásának szükségét hangoztatják ugyan, de a tárgyalás alatt levő tarifa tételeit lényegesen le­szállítani, jövőben garantiákkal körülövedzeni és egy átalános, minden irányban kiható szabadke­reskedelmi politikát követni tanácsolják. Nem kétkedem t. ház, hogy kormányunk, va­lamint eddig ugy jövőre is szivén fogja viselni a szerződéses viszony létrehozatalát. Tanúsága ennek a legközelebb Németországgal hosszú kitartással folytatott alkudozás, továbbá az, hogy midőn a

Next

/
Thumbnails
Contents