Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-339
322 339. országos ülés január 31. 1878 országai és ő Felsége többi országai és tartományai között kötött vám- és kereskedelmi szerződésről, s az osztrák-magyar vámterület vámtarifájáról szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásának folytatása. Plachy Tamás: T. ház ! Midőn a kiegyezési törvényjavaslatok legfontosabb)ai a vámszövetségről, s ezzel kapcsolatosan a tariffáról szólók. vannak napirenden, nem mellőzhetem, hogy előlegesen kifejezést ne adjak abbeli meggyőződésemnek, hogy én az összes kérdéseket egymással összefüggőknek, összetartozóknak tartom, el anynyira, hogy ha azok bármelyike részben vagy egészben az illető törvényhozások által elvettetnék, ez az összes kiegyezési, müvet problematikussá, talán semmissé tenné. Bs épen azért, mert ón a kiegyezés sikerét őszintén óhajtom: pártolom a kormány által előterjesztett kiegyezési törvényjavaslatokat minden részeikben, pártolom tehát a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokat is. Ezen nézetemnek előlegesen kifejezőit kellett adnom, azért, mert minden dolognak kiindulási pontja határozza meg, egyszersmind az abból levont következtetéseket is. Mig például a tegnapelőtti napon igen t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokat csak abstracte önmagukban különvált n bírálta meg, addig én a jelen törvényjavaslatokat is az összes kiegyezkedósi kérdésekkel összefüggésben kívánom megbírálni, s miután kiinddási álláspontunk ellenkező : nagyon természetes, hogy a következtetések, melyeket levonunk, nem lehetnek egyezők. Mig például t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert a vámtariffa törvényjavaslatból annak egyes, általa perhorreseált tételeit kiragad egész vámtarifára kimondja verdiet-jét, hogy az proteetionális irányú: addig én ezen tarifajavaslatnak összes tételeit egymáshoz viszonyítva, azt találom, hogy a t. képviselő ur ezen vádja, szemben a javaslat egészével, nem igazságos. Mig a t. képviselő ur azon vámemelési különbözetet, a mely a tarifajavaslat folytán különösen az ipari és fonóczikkeknél mutatkozik, percentuatióban mutatja ki és ezek eredményét, az emelkedést 50—100 sőt egész 300% magasságban találja, addig ón a vámemelés ezen nemét azonnal a fogyasztó individuumhoz viszonyítom, s itt támaszkodva a vámügyi bizottság által meghallgatott szakférfiak egyhangú véleményére , azon meggyőződésem kifejezésére érzem magamat jogosítva, hogy a mig a pereentuatiókban való kiszámítás óriási teherként látszik reá nehezedni a fogyasztói közönségre: addig az az individuális felhasznál;! s után alig figyelembe vehető áremelkedést tartalmaz. Mert mig némely szakfértíak ugyanis egyhangúlag megállapodtak abban, hogy azon legmagasabb vámemelések is, melyek különösen a gyapjúszöveteknél mutatkoznak, egy-egy öltözet férfiruhánál 60—70 krnál nem nagyobb árkülönbözetet, egy méter rőfös kendőnél pedig 1— l l /s krnyi különbözetet tesznek ; s a mig az én megbirálásom és számtóteleim folytán ezen teher elviselhetetlennek a fogyasztókra nézve nem látszik : addig a t. képviselő ur pereentuális kiszámítása a gyengébbeknél — természetesen nem itt, hanem a házon kívül — talán mégis a gondolkodás tárgyát képezheti. Mig a t. képviselő ur általános elszegényedésünket és ezzel kapcsolatosan a tövenyjavasJat politikai indokát is kiválókig és talán egyedül közgazdasági viszonyaink eddigi káros következményeinek tartja, addig én relatív elszegényedésünk okát — mert nem conoedálom az átalánost — ebben i j , de kiváltkép az 5 — 6 esztendő óta folytonosan reánk nehezülő rósz termésekben s az azon időben Európa — sőt világszerte-uralkodó pénzügyi és nemzetgazdasági krisisekben látom. Mig a t. képviselő ur, ki ugyan maga is elismeri a pénzügyi vámok behozatalának szükségét magyar szempontból, de perhorrescálni méltóztatik azoknak eompensationaiis természetét, szemben állítja a vódvámmal: addig én az Ausztria iparának nyújtott védelem fejében a pénzügyi vámokat és a restitutió kérdéséi helyes eompensationaiis eszközöknek látom. Egyúttal azon véleményenmek is kívánok kifejezést adni, hogy ón a közös vámterület barátja vagyok, és mint ilyen nagyon természetes, nem fogok foglalkozni egyáltalán azon érvek ezáfolásával, a mely érvek a külön vámterület hivei által ezen törvényjavaslattal szemben felhozatnak, egyszerűen azért nem : mert én nem hízeleghetek magamnak azzá 1, hogy azon elvi eltérés mellett, a mely nézetemet a másik nézettől elválasztja, indokaim a t. ellenfelek meggyőződését megingathatnák egyrészt, mig másrészt saját álláspontom is oly erős meggyőződésemben gyökerezik, hogy ezen változtatni az ellenérvelés alig fog. A törvényjavaslatok t. ház, kiváltkép három okból támadtattak meg. Az első ok, hogy szakit ezen törvényjavaslat intentiója a szabad kereskedelmi irány nyal és határozottan a vedren dszer terére lép. A másik ok az u. n. pénzügyi vámokból vonatik le, ezeknek nemzetgazdászati szempontból való jogosultsága tagadtatik. A harmadik ok végre azon védvámok szempontjából hozatik fel, melyek állítólag Ausztria iparának nyújtatnak a magyar fogyasztó közönség rovására. A mi az első támadási okot illeti, hogy t. i. a törvényjavaslat szakit a szabad kereskedelmi iránynyal, határozottan a védrendszer felé gravitál: ezen állitásnak jogosultságát, t. ház! én a szövetségről és a tariffáról szóló törvényjavaslatban indokolva nem látom.
