Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
338. országos ülés január 30. 1878. 319 Én tehát t. képviselőház a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatokat, már jelzett elvi álláspontomnál fogva sem fogadhatnám el ; de ha ma még előttem ismeretlen, bármily fontos okokból eredett kényszerhelyzetnek engedni tudnék is, sbele tudnék isnyugodui abba, hogy a hitel-, forgalmi- és kereskedelmi viszonyok cousolidálásának érdekében, s azon okból, hogy ezen nyomasztó bizonytalanságnak vége vettessék, a vámterületi közösség egy bizonyos időre fentartassék: ezt a törvényjavaslatot, mely az átalános vámtarifáról szól, elfogadni semmi szin alatt képes nem lennék ; {Elénk helyedé* baifel'ól.) sőt azt állítom t. ház, hogy m ;f, g azon esetben is, ha elvileg a vámterületi közösség barátja lennék, ezen törvényjavaslatot > Ivetendőnek tartanám még inkább: mert ez egyenesen comprornittálja a közös vámterület mellett magyar szempontból felhozható érveket. {Elénk h"! ijedés balfelöl.) A vám- és kereskedelmi politika, mely e törvényjavaslatban nyilatkozik, sajátszerű világi fásban tűnik fel előttünk, ha tanulmányozva ennek átalános irányzatát s egyes tételeit arról kell meggyőződnünk, hogy jobbadára mindazokban, melyekben Magyarország termelő, — mint a nyerstermények, különösen a gabna és gyapja: feltétlenül a szabadkereskedelmi irányzatnak hódol ; azokban pedig, melyekben Ausztriának van kifejlett termelése, mint több rendbeli gyáriparczikkékben: teljesen a védvámos irányzatot követi nrmesak, de az eddigi irányzattól határozott viszszaesést mutat, tehát egy ugyanazon közös vámterületen a magyar termékeknek megnyitja a nagy világ eoncurrentiáját, az osztrák termékeket pedig védi a külföldi versenytől, a minek egyszerű következése az lesz, hogy azon czikkokre nézve, melyekben Magyarország kiválólag és csakis fogyasztó : megdrágítja a fogyasztást ; niig azokra nézve, melyekre Ausztriának van szüksége: biztosítja Ausztriának az olcsó anyagot. Nem azért említem ezt fel liszt, ház, mintha magam részéről szükségesnek vagy helyesnek tartanám, hogy a gabnára, gyapjúra, szóval a nyerstermékekre behozatali vám vettessék, korántsem ; sőt ellenkezőleg teljesen elhibázott lépésnek tartom a borvámok felemelését is, mert kivitelünket tehetjük általa tönkre, s elveszíthetjük a nyűgöt] piaezokat. De felemlíteni azért, hogy constatáljam azt. miszerint az inaugurálandó vám- és kereskedelmi politikában, ugy látszik, az egyediili mérvadó szempont Ausztria érdeke volt, teljes kizárásával a magyar érdekek méltatásának. (Helyeslés balfelöl.) Ha Magyarország Ausztriával vámterületi közösségre lép, már ebben egymagában ugy pénzügyi mint nemzetgazdasági szempontból saját speciális érdekeit tekintve, múlhatatlanul nagy j áldozatokat hoz még akkor is, ha a vámközösséf fentartásában a méltányosság határai között érdekeink kellő tekintetben részesittetnek. Nagy áldozatokat hoz — ismétlem — még akkor is, ha a közös vámterület vám- és kereskedelmi politikája a szabadkereskedelmi irányzatot fogadja el. Vámterületi közösség alapján csakis a szabadkereskedelmi és szerződéses politika mérsékelheti a Magyarország részéről a területi közösségnek hozott áldozatokat — mert nyers vagy félgyártmányu czikkeinknek csak ez utón lehet a külföldi piaezokat megnyerni ós biztosítani ; inig az ellenkező irányzattal, miután a nyers- vagy félgyártmányéi czikkek egyéni súlyuk, terjedelmük, értékük és a szállítási költségek között fennforgó aránytalanság miatt a vámok általi megterhelletést nagyon hamar megérzik : az ily termékek exportjára vetett csekély vám is ugyanazokat könnyen forgalomképtelenné teheti. De ezenfelül csakis a szabadkereskedelmi irányzattal érhető el az, hogy ha már a hazai ipar fejlesztéséről a vámterületi közösség miatt lemondani kényszerülnénk: a fogyasztási, különösen az első szükséglet categoriájába eső ruházati ezikkeket lehető olcsó áron szerezhessük be. És mily alapon nyugszik t ház az elébünk terjesztett törvényjavaslat'? Először is átalános vámtarifáról szól, tehát a mi Magyarországnak elsőrendű érdeke, hogy a kivifel hosszabb időre szerződések által biztos bázisra íektettessék: teljesen mellőzve van; másodszor fenyeget azzal, hogy kiviteli termékeink elveszítsék a külföldi piaezokat ; s harmadszor rendkívül megdrágítja fogyasztási czikkeinket ugy a pénzügyi, mint az iparvámok felemelése által. Tudom t. ház, hogy a magyar kormány nem oka annak, hogy a külállamokkali szerződés, különösön Németországgal ezen irányú tarifa alapján — hangsúlyozom, ezen irányú tarifa alapján — nem jött létre; de bocsánatot kérek, annyiban igenis oka. hogy beleegyezett, miszerint az ausztriai védvámosok érdekében oly tarifa lett ki in dulási pontiul elfogadva, melyet Németország nem acceptáIhatott Ha a t. kormánv annak idejében nem adja vala beleegyezését az iparvámok ily rendkívüli felemeléséhez, mely kiválólag a németországi iparczikkek ellen van irányozva, s ha az alkudozásoknál ama túlzott igényeket sikerül vala kedő mértékére leszállítani: kétségtelen, hogy Németországgal megköthető lett volna a szerződés s ennek alapján a többi államokkal is. (Elénk helyedé* a baloldalon.) Azt hiszem t. ház, nem szükség bővebben bizonyítani, hogy nyersterményeinkre nem közönyös dolog, hogy a külföldi piaezokon — ha lehetséges — vámmentesen jelenhessenek meg, s ne veszítsék el a reájuk vetendő vámok által
