Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

318 338. országos ülés január 30. 1878 üünk mert Ausztria lévén nyers termékeinknek, különösen gabonánknak legbiztosabb vevője, elkü­lönítés esetében nyers termékeink ellenében visz­szatoriással élhetne. Szabad legyen erre vonatko­zólag — nem kicsinyelve az Ausztriába kivitt ga­bonamennyiséget ~~ mindenekelőtt megjegyeznem, hogy a köztudat s általános tapasztalás szerint maga az ausztriai kivitel avagy szükséglet a,ma­gyarországi gabonaárakra soha jelentékeny emel­kedést nem gyakorolt, s ez mindig csak akkor állott elő. ha a nyugat-európai országokban ked­vezőtlen termés lóvén, gabona-exportunk azon irányban vett erősebb lendületet. Ha külföldön a termés kedvezőleg ütött ki, avagy a szükséglet más okok miatt nem emelkedett: az árak az ausz­triai szükséglet daczára is, mindig igen mérsé­keltek maradtak. Bizonyilja ezt az egyes évek ár­hullámzására vonatkozó statisztika. De különben is a mi a retorsiót illeti, mindenki tudja, hogy az első szükségletű élelmi czikkek irányában a nemzetek nem igen szoktak visszatorlással élni, mert a fegyver éle első sorban az illető ország fogyasztói ellen fordul. (Helyeslés bal felöl.) S ezen­felül tévedés is azt hinni, hogy Ausztria valami különös előszeretetből venne tőlünk gabonát ; vesz azért, mert feltétlen szüksége van reá és mert a geographiai helyzetnél fogva legközelebbről, te­hát legolcsóbban szerezheti be nálunk. A vám- és kereskedelmi politikát, higyje. meg a t. ház, egy nemzetnél sem fogiák sohasem a sympathiák. sem az antipathiák, hanem a saját állami érdekek szempontjából szabályozni. (Helyeslés balfelöl.) Avagy nézzük meg Angliát, mely nem tart fenn differentialis tariffát. Anglia az Észak-amerikai Egyesült Államokból bejövő árukat ugyanazon kedvezményben részesiti, mint a vele szerződött államokat, pedig az ügyesül! Államok protektio­nalis vámpolitikája kiválólag Anglia ellen irányul; azon államok pedig, melyek differentiális tarifát alkuImaznak, az Egyesült Államok avagy Orosz­ország irányában sem alkalmaznak más tarifát, mint azok ellen, melyekkel szerződve nincsenek. habár az emiitett államok a prohibitiv rendszert követik. Minden államnak érdekében áll onnét látni el magát nyers termékekkel, különösen ga­bonával, a honnét legolcsóbban kapja ; s ezért a gabnára vetendő retorsionalis vámnak emlegeté­sét Ausztria részéről én legalább nem tartom, nem tarthatom komoly argumentumnak, (Ugy van ! balfelÖl.) Hogy a külön vámterülettel járó előnyök Ma­gyarországra nézve mennyire túlhaladják az eshe­tőleges, sokszor csakis képzelt hátrányokat, sza­badjon ezek után csak annyiban összegeznem, hogy ekkor mindenekelőtt megszüntethető lenne azon nagymérvű károsításunk, mely a fogyasztási adók egyöntetű rendezése és kezeléséből, vala­mint a restitutióból ma az országra hárul; a gaz­dasági iparágak hatalmasabb lendületnek indulná­nak s ez által mezőgazdaságaink is intensivebb módon s ennélfogva jövedelmezőbben lehetnének kezelhetők ; vám- és kereskedelmi politikánk ön­álló okszerű berendezése által apasztható volna a külföldi fényűzési czikkek fogyasztása, mig a gyár­os kézműipar azon ágaiban, melyeknek előfeltéte­lei hazánkban megvannak: lehetővé tétetnék az ipar keletkezése és fejlődése: ujabb idegen tőkék helyeztetnének el az országban productiv czélokra, idővel bizonyára a munkás-osztály erősbülése ál­tal népesedési viszonyaink is kedvezőbb irányza­tot vennének, mi által növekednék egyúttal poli­tikai súlyunk és tekintélyünk is ; az államkincs­tár egyenes bevételei évenkint mintegy 20 millió forinttal szaporodnának, s a mi előttem mind­ezeknél fontosabb: közgazdasági állapotunk ki­emeltetnék egyoldalú agricultur helyzetéből, növe­kednék az ország közvagyonossága, adóképessége s ez által Magyarországnak a cultura igényeihez mért regenerálása biztos alapokon folytatható len­ne. ; mig ellenkezőleg ha tovább haladnánk a mos­tani utón : ne adja az Isten, de félek, hogy ha­marabb, mint várni lehetne, be fog állni azon időpont, midőn minden adóemelés-, pénzügyi- és iparvámok felemelése és kölcsön daczára is ál­lami organismusunkat annyira megfogj;!, rontani közgazdaságunk elszegényito hanyatlása, hogy nem leszünk képesek sem önmagunk irányában nemzeti- sem a külföld irányában állami kötele­zettségeinknek eleget tenni. (Ugy van\ Ugy vaui balfelöl) Nem tudom ugyan, t. ház ! a kormány mily intézkedéseket szándékozik életbeléptéim az ismert törvényjavaslatokon felül a költségvetési hiány eloszlatására; de az előttem bizonyos, hogy az eddig ismert törvényhozási intézkedések által a deíiczit elenyészthető nem lesz. Az 1870. évre vo­natkozó zárszámadási jelentés szerint az akkori deíiczit 32 millió forintot tesz ; nem tudni még az 1877-kit, de ha a 3 A évi pénztári kimutatá­sokból következtetni lehet, az 1877-ik évi hiány sem fog az 1876-iki mögött maradni : ha csak rneg nem haladja azt. tehát folytonosan mintegy 80 milliónyi constans deflezittel állunk szemközt. Ezzel szemben áll ama pénzügyi eredmény, me­lyet a vámügyi bizottság jelentése, mondhatni igen merész és vérmes számítással 3 3^0,000 frtra tesz, -- tehát ?> millió 30 millió ellenében. S ha még hozzá vesszük a restitutióból nyerhető, — mondjuk 1.200,000 frtnyi — összeget is, a kü­lönbség mégis oly rendkívüli nagy, hogy én kész vagyok Isten és ember előtt bármikor bocsána­tot kérni önöktől: ha előttem bebizonyítják, misze­rint a kiegyezési törvények hatása által a költ­ségvetési constans hiányt nem elenyésztetni, de clenyésztetését csak megközelíteni is képesek lesz­nek. (Élénk helyeslés balfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents